Vakáció során sokan érezhetik azt, hogy a felmelegedő lakásban a munkára, játékra vagy egyéb szórakozási formákra vásárolt (netán épített) számítógép mintha nehezebben boldogulna a mindennapi működéssel. A sebességgel még talán nincs gond, illetve meglehetősen nehéz szabad szemmel észrevenni 2-5 fps csökkenést a játékokban, de az üzemi hang, avagy a ventilátorok zaja pontos jelzést ad arról, hogy beköszöntött a nyár.
Egy átlagos, légkondicionáló nélküli szoba hőmérséklet-növekedését azonnal megérzi az asztali vagy hordozható konfiguráció, különösen akkor, ha a gép környezete nem ad elég teret a szellőztetésre. Utóbbi szót gyorsan pontosítanánk is, természetesen nem arról van szó, hogy a gépház oldalainak leszedésével kell kereszthuzatot csinálni a hardverelemeknek; arra a természetes közegre gondolunk, hogy legyen tér a friss levegő gépházba történő bejutásához és a felmelegedett levegő kiáramlásához.
Ha ez nincs meg, egyre erősebbé válik a ventilátorok zaja, itt-ott furcsa, hirtelen megállások, töltési anomáliák jelennek meg a kijelzőn; egyértelmű a jelzés, hogy a gép hőemelkedéssel küzd. Nem érdemes megvárnod, hogy lázas, beteg állapot legyen belőle. Ez persze egy talán már ósdi, ezerszer átrágott téma, sokszor, sokan elmondták és tapasztalták meg, hogy valóban van egyfajta nyári sokkhatás a melegedő külső hőmérséklet miatt, amivel kezdeni kell valamit.
Jöhet a gép takarítása és az oldallapok levétele a vázról; a problémák java ezzel meg is lett oldva. Tény, hogy ez sok esetben elég, de ajánlott ennél picit mélyebbre ásni, és megérteni az egyes alkatrészek működését, termikus állapotváltozásait, igényeit. Egy gyors példával élve: amolyan "ágyúval verébre" megoldásként egyesek nyolc-tíz darab ventilátort szerelnek egy átlagos méretű gépházba, hiszen a légkavarók számának növelése minden bizonnyal a szellőztetés erejét is növeli. Nos, az eredmény valójában egy extrém hatékony portermelő PC lesz, amely mindenféle irányból beszívja, majd kifújja a lakás levegőjét, hűtési hatásfoka semennyit sem javul, ellenben a belső alkatrészeket gyakrabban kell portalanítani.
Szóval ahogy az autószerelésnek, a PC állapota megőrzésének sem szabad ész nélkül nekiállni.
Érteni kell az ATX szabvány (vagy egyéb) adta elrendezést, az ehhez köthető légáramlást és az egyes komponensekre vonatkozó extra hűtési lehetőségeket. Ha pedig ezek megvannak, kipipáltad őket a "most már ezt is tudom" listádon, akkor jöhet a következő lépcsőfok: az okosan megtervezett nyári upgrade-stratégia.
Kezdj tiszta lappal!
Tehát a kiindulási alapunk az, hogy van egy picit összeszedetlenül működő PC, amely a nyári meleg megérkezése óta különböző jeleket ad arra vonatkozólag, hogy ideje lenne átnézni a belső szerveit. Bármilyen gépházad is legyen, az ilyen időszakos takarítás-fejlesztés projektekhez érdemes elővenned vagy letöltened a ház használati útmutatóját; egyrészt nem biztos, hogy minden egyes szerelési pontra jól emlékszel, másrészt elképzelhető, hogy újra átlapozva az utasítást találni fogsz a hűthetőséggel kapcsolatos elrendezési javaslatokat és tippeket.
Ez különösen igaz akkor, ha készen vásároltad a PC-t, és bár másvalaki összeszerelési munkája is lehet jó, várhatóan te magad még tovább tudod finomítani annak minőségét. Ezekből az útmutatókból azonnal látni fogod, milyen nagyságú és számú ventilátort bír el a számítógépház, illetve elfér-e benne akár két vízhűtő blokk a kulcsfontosságú komponensek számára. A legtöbb házgyártó külön oldalakon foglalkozik a hűtési hatásfokkal, az igényesebb márkák a pontos légáramlatokat is berajzolják a különböző módon elhelyezett légkavarók és hűtőblokkok kapcsán. Ezeket pedig erősen ajánlott figyelembe venni, nyugodtan megbízhatsz az adott terméket fejlesztő mérnökökben.
Az útmutató egyébként abban is segítséget nyújt, hogyan szereld szét a gépet úgy, hogy ne kelljen felesleges köröket futnod.
Értelemszerűen az egyes komponensek kiszerelését nem fogja részletesen bemutatni, ezért ezekkel kapcsolatosan kiemelt figyelemmel járj el a csavarozás, kipattintás során. Ügyelj arra, hogy miképp csatlakoznak a kábelek, milyen funkciót látnak el, és kell-e esetleg plusz eszköz a lecsatlakoztatásukhoz. Az alaplapba illesztett részegységek kivételével szintén óvatosan bánj, a videokártyát és a memóriákat rögzítő reteszelés pont azt gátolja meg, hogy könnyen kimozdíthatók legyenek. Ellenőrizd a kioldó mechanizmust (alaplaponként eltérhet), és ennek segítségével emeld ki a főbb hardverelemeket.
A processzor hűtőegysége ránézésre egyszerűnek tűnhet, de ennek leszerelése is lehet trükkös. Ez az a pont, ahol kinyithatod a következő használati útmutatót, ha nem rendelkezel kellő magabiztossággal a szerelést illetően. Állítólag szétszedni, leszerelni mindent sokkal egyszerűbb, de azért egy PC-n belül több tízezer forintos alkatrészek üzemelnek, ajánlott odafigyelned a lépésekre. Egy hagyományos léghűtés talán nem olyan bonyolult, de ha már ennél komolyabb vizekre eveztél, adj egy percet magadnak, és gondold át, mi következik.
A por az ellenséged
Ha nem most végzed először a CPU-hűtő leszerelését, akkor már csak az okozhat kellemetlen érzést, hogy mit látsz majd a hűtőblokk alján, és azzal biztosan kell kezdeni valamit. De ne rohanjunk ennyire előre, a léghűtésről első körben kötelező levenni a ventilátorokat (amennyiben a gyártó ezt engedi), hiszen ezek tisztítása is fontos. Sok terméknél egyébként csak ekkor válik láthatóvá a lefogatást biztosító csavarpár vagy -négyes, amiket szakaszosan, egymás után ismételve oldj ki egy csavarhúzó vagy a gyártó által adott szerszám segítségével.
Azonnal észre fogod venni, ha lazul a lefogatás; ha a hűtőborda elkezd mozogni, jó úton jársz. A kompakt vízhűtéses gépeknél a folyamat annyival egyszerűbb, hogy a blokkon nincs ventilátor, és az esetek 99,9 százalékában négy darab, akár kézzel is mozgatható leszorítót kell kitekerni. Mire érdemes mégis figyelned ilyen hűtőknél? Például arra, hogy a blokk a leszerelést követően nem tehető el külön, a be- és kimenő csövek miatt fixen rögzül a bordához. Ez pedig valamelyest korlátozza az elem tisztítását és elhelyezését, de ha nem szeretnél itt megállni, akkor a teljes egységet kiszerelheted a gépházból. Igen, már beszerelni is macerás volt (Emlékszel? Egyszerre tartod és csavarozod.), de csak ekkor tudod szépen kitakarítani az akár 30 centiméter hosszú bordázatot és a rárögzített ventilátorokat.
Ideális esetben most már az összes hűtőelem a gépházon kívül van. A kizárólag légszállítást előidéző egységeket elég egy ecsettel átsimogatnod, míg a bordáknál az ecset és sűrített levegő kombó lehet a legjobb megoldás. Persze utóbbi csak akkor, ha extrém makacs porcicák költöztek be a lamellák közé, de ezeket semmiképp se saját tüdőnk segítségével kergessük el; egyszerű ötletnek tűnhet, hogy nagy levegőt véve kifújjuk a port, csak hát ezután van egy beszívási szakasz, amikor épp azt nyeled le, ami kiáramlott a poros alkatrészből. Nem, az elfordított fejet nem kerülik el a porszemek; sajnos itt sem érvényes az a tézis, miszerint ha nem látod, akkor nincs.
Egy-egy ilyen teljes tisztítás egyébként meghökkentő hatásfokjavulást jelenthet, nem is hinnéd, mennyit ront a hőátadáson, hőcserélésen egy finom porréteg némi szösszel megerősítve.
Lehet, hogy a hőfokok a tiszta összeszerelést követően nem fognak óriási mértékben csökkenni, de szinte biztos, hogy a ventilátorok zaja visszafogottabbá válik, és a teljes terhelést is hosszabb ideig bírja a teljes rendszer.
Pasztázásra fel!
Ha túl vagy a hűtőbordák és a ventilátorok portalanításán, jöhet az a kényes pont, amit a felhasználók egy része teljesen jogosan utál. Ez pedig a hűtőpasztához köthető művelet, ami először áll tisztításból, majd egy új réteg felviteléből. Nyúlós, ragadós, rosszabb esetben darabokban széthulló, furcsa anyagról van szó, ami ráadásul bizonyos összetételeiben áramvezetési képességekkel rendelkezik, és ez kifejezetten halálos tulajdonság az alaplap-CPU párosára nézve. Emiatt fontos, hogy a CPU-hűtő blokk külön kezelhető legyen a szétszedést követően, és semmiképp se az alaplap vagy egyéb, érzékeny alkatrészek felett pucold a paszta maradványait. A hűtőblokk felületének tisztítása egyébként igen egyszerű, egy erősebb zsebkendővel könnyedén leszedhető a hőátadó anyag nagyja, a kisebb maradványok és foltok eltüntetéséhez pedig nyugodtan használhatsz például körömlakklemosót. Régi, klasszikus megoldás, igazi házi praktika, de ennél több nem kell.
Az igazi munka ugyanis majd csak most következik, hiszen egy hőátadó anyag pont úgy nyer értelmet, hogy a másik felülettel is kapcsolatba lép. Vagyis a processzoron ott lesz a paszta másik fele, amit szintén muszáj eltávolítanod. Az sajnos helytelen gondolat, hogy rajtahagyod, netán az egyikre frissen rákensz egy réteget, míg a másik felületen a réginek nyomai vannak. Ezek a matériák nem így működnek, csak rontasz a hőmérsékleti gondokon, ha nem tisztítasz 100 százalékosan.
A CPU letörlése kapcsán kétféle felhasználó létezik; az egyik a foglalatban hagyja a processzort, és úgy próbálja meg letisztogatni a hősapka látható és elérhető felületét, míg a másik kiveszi a gép agyát, és kézben vagy asztalra helyezve igyekszik elérni a termék kibontása utáni gyári tisztasági állapotot. Mindkét módszer rendelkezik előnyökkel és hátrányokkal, alapvetően a kézügyesség dönt, de mi a teljes pucolást preferáljuk. Meg lehet oldani a processzor hőelosztó sapkájának tisztítását úgy is, hogy benne marad a foglalatban, de ekkor különösen oda kell figyelned arra, hogy az alkalmazott kendővel, papírral felszedd az anyagot, ne pedig törölj vele minden irányba. Utóbbinál a beszáradt pasztadarabok a foglalat köré szóródhatnak, LGA típusú kereteknél a leszorítófém és a CPU oldalsó élei közé; innentől pedig plusz energiát igényel a takarítás, hiszen olyan rész is pasztás lett, ami eddig nem volt az.
A kiszerelt központi egység esetében rögtön arra kell figyelned, melyik ujjad ért hozzá az anyaghoz, és lehetőleg azzal semmiképp se maszatolj össze kritikus alkatrészt. További nehezítés, hogy legyen akár tüske a processzor alján, vagy érintkezőpöttyök, szigorúan tilos azon a területen fognod a tisztításra váró elemet. Előbbinél könnyedén meghajolhatnak a tüskék, utóbbinál pedig az aranypöttyök egy ujjzsíros-pasztás keveréket kapnak, ami balszerencsés esetben, letisztogatás nélkül az örök vadászmezőkre küldheti a CPU-t az üzembe helyezés pillanatában.
Szóval csak óvatosan, készíts inkább egy kis zsebkendős ágyat a processzor számára, és a kupak nehezebben tisztítható felületeinél bátran vegyél használatba fültisztító pálcát. Ez a kis fürdőszobai eszköz olykor több százezer forintnyi hardveréletet menthet meg.
A cikk folytatódik a következő oldalon, lapozz tovább!
