Ahogy az idők folyamán a különböző eszközök helyett a számítógép lett a legalkalmasabb a képek, zenék és filmek tárolására, úgy nőtt az igény is arra, hogy a rajta tárolt tartalmakat ne csak a monitor előtt gubbasztva, de a nappaliban, a televízión is élvezhessük. Az egyszerű, „összekötöm a számítógépet a tévével" típusú megoldások mellett ma már választhatunk olyan asztali lejátszókat is, amelyek képesek a legtöbb médiaállományt megjeleníteni, sőt kifejezetten televízióra köthető számítógépek is vannak. Az Apple TV valójában ez utóbbiak közé tartozik, de csak rengeteg korlátozással használható, amelyek miatt jóval kevesebbre képes, mint egy „valódi" asztali gép.
Alapvetően egy saját merevlemezzel ellátott hálózati médialejátszóról van szó. Használatához szükségünk van egy iTunes alkalmazást futtató Macintoshra vagy PC-re, mellyel Ethernet vagy drót nélküli hálózat segítségével kommunikál. A médiaállományokat vagy közvetlenül a számítógépről játssza le, vagy pedig az iTunes (fotók esetében az iPhoto, illetve PC-n a Photoshop Album vagy Elements) segítségével tölthetünk át fájlokat a merevlemezére, s ezek innentől kezdve akkor is elérhetők, ha számítógépünk ki van kapcsolva. Bármelyik módszert választjuk is, máris látszik a készülék legnagyobb korlátja: gyakorlatilag össze van drótozva az iTuneszal, és csak olyan állományt tud lejátszani (a hálózatos gépről és saját merevlemezéről is), amely szerepel annak médiakönyvtárában. Ez mindaddig nem is baj, amíg ez a feltétel teljesül, de ha a megnézendő állomány nem iTunes-kompatibilis, akkor azt először bizony valamilyen úton-módon konvertálnunk kell. Ráadásul a legfájóbb pont az egészben, hogy hiába kínál az iTunes internetes áruháza még számunkra is megfizethető áron filmeket és tévésorozatokat, Magyarországról nem vehető igénybe a szolgáltatás. Sőt még az ingyenes tartalmakhoz sem férhetünk hozzá, mert ezekhez is iTunes-belépés szükséges. Egyedül a podcastokat tölthetjük le korlátozás nélkül gépünkre. A gép közvetlenül internetkapcsolaton képes filmelőzetesek és 30 másodperces videokliprészletek lejátszására, sőt mire ezen sorok megjelennek, elvileg már a YouTube videóinak megjelenítésére is. Kár, hogy utóbbi tartalmak igen alacsony felbontásúak, és nem néznek ki igazán jól egy HD-s tévén.
Ha esetleg mégis sikerülne vásárolnunk az áruházból, akkor jön a következő pofon: az Apple TV-n kizárólag komponens és HDMI-kimenet van, ezért egy hagyományos televízióra nem tudjuk rákötni. Aki pedig olyan szerencsés, hogy modern, HD-felbontású készüléke van, az „élvezheti" a letöltött alacsony felbontású filmeket, akár 1080i felbontásra felhúzva - óriási képpontok társaságában. Ehhez még hozzávehetjük azt is, hogy az Apple TV maximum 720p felbontású videoanyagokkal birkózik meg, az ennél jobbakat nem is másolhatjuk rá merevlemezére, és nem hajlandó lejátszani a hálózaton keresztül sem.
A legironikusabb a dologban, hogy ügyes kezű felhasználók már a készülék legfájóbb hiányosságait is kijavították valamilyen „házi barkács" módszerrel. Beépülőkkel egészítették ki a médialejátszó képességeit, RSS-olvasót bütyköltek bele, DivX és XviD formátumú filmek és feliratok kezelésére is „megtanították", mi több, más operációs rendszereket is futtattak rajta.
Dicséret illeti azonban a készülék nagyon szép külsejét, valamint a beépített médialejátszó felületét, amely gyakorlatilag a Mac OS X Front Row médialejátszójának kissé átalakított változata; vezérlésére a hozzá adott távirányító használható. Sajnos a gép hátulján lévő USB-kapu csak firmware-frissítésre használható - egér, illetve billentyűzet, valamint külső háttértár csatlakoztatására nem alkalmas.
Az Apple TV remek készülék lenne, ha nem lenne összedrótozva az iTuneszal, többféle médiaformátumot támogatna, esetleg megbirkózna a feliratállományokkal. Mostani állapotában tudásának teljes kiaknázásához különböző trükkökre van szükség, amelyek egy átlagos felhasználó számára sajnos kivitelezhetetlenek, ráadásul a garancia elvesztését is okozzák.
