2022-ben mutatta be 4K-s gaming monitorát a Sony, és az új területen tett első lépésnek nem is volt rossz az Inzone M9 - főleg a PlayStation 5-tulajdonosok örülhettek neki, de az elég erős PC-vel rendelkező játékosoknak is volt miért szeretni. A közelmúltban érkezett ennek inkább PC-sekre szabott kiadása, az M3, ami külsejét tekintve ugyanolyan, de máshova helyezték a hangsúlyokat funkciók terén: kisebb felbontással kell beérnünk, nincs local dimming sem, cserébe viszont nagyobb képfrissítési sebességet kapunk.
De vajon elég ennyi, meg a különleges dizájn, hogy kiemelje a választékból? Indokolt a közel 300 ezer forintos ár úgy, hogy már ennek feléért is kaphatunk egy hasonló tulajdonságokkal bíró Samsung vagy AOC monitort?
Külsőre PlayStation 5, belsőre PC
Kissé megtévesztő az Inzone M3 dizájnja, ugyanis ahogy az Inzone H5 füles, úgy ez is teljes mértékben a PlayStation 5-höz igazodik - csak hát 1080p-s monitort venni egy PS5 mellé nagy hiba, a játékok nagy részénél még akkor is e fölötti felbontással számolhatunk, ha lemondunk a 4K-ról a gyorsabb képfrissítésért cserébe, arról nem beszélve, hogy 120 fps-nél többet hiába várnánk, így a 240 Hz is túlzás. Igaz, legalább az Auto HDR-t támogatja, és játékos, valamint filmes képi módokat is alkottak hozzá, de ettől még nem lesz ideális választás a PS5 mellé.
Az Inzone M3-at egyértelműen PC-hez szánják. Különleges kialakítású talpán csúsztatva a kijelzőt állíthatjuk a magasságot egy 70mm-es tartományban, valamint 0-20 fok között dönthetjük is, függőleges állapotból hátrafelé, ám nem forgathatjuk el. Az állvány az asztalon minimális helyet foglal, a kijelző alá, köré szabadon pakolhatunk. A kábeleket a talp alsó harmadán vezethetjük át, hátul, az asztalon futnak ki, így mindenképp látszani fognak. A kávája minimális, egyedül alul van egy vastagabb sáv, de ez nem zavaró; oldalon a vékony műanyag kerettől valójában 6 mm-re kezdődik a hasznos terület.
A csatlakozók függőlegesen helyezkednek el, így egész körülményes feladat a kapcsolódás, különösen úgy, hogy szinte biztosan el fogjuk csúsztatni a monitort, mire sikerül beügyeskednünk a kábeleket. HDMI-ből két darab 2.1-est, DisplayPortból egy 1.4-est kapunk, illetve van egy jack, továbbá egy Type-C (Upstream és DP Alt Mode támogatással, 15 W-tal tölthetjük a csatlakoztatott eszközt), egy Type-B (Upstream), és 3 Type-A USB (Downstream) is. HDMI kábel nem jár hozzá, csak egy DisplayPort vezeték. Az Auto KVM Switch funkció miatt két csatlakoztatott gépet is irányíthatunk ugyanazon billentyűzettel és egérrel.
Csak 27"-es méretben kapható, aminél az 1080p-s felbontás sokszor már akkor is kevésnek hat, ha távolabb ülünk tőle - ez inkább általános használat, semmint játék közben zavaró, de a feliratoknál játékokban is látszik. Display HDR 400-as hitelesítésű IPS panelje az sRGB színskála színeit 99%-ban megjeleníti, ami egy gamer monitornál elegendő, de grafikusoknak és tartalomgyártóknak ez az abszolút minimum. Nincs full array local dimming, a képernyő pereméről érkezik a megvilágítás, és 400 nit körüli a maximális fényerő. Betekintési szöge 178 fokos, oldalról nézve sem torz a kép.
Legnagyobb fegyverténye a 240 Hz-es képfrissítési sebesség, illetve az ehhez társuló 1ms-os GtG válaszidő, amik gondoskodnak arról, hogy a gyors reflexeket igénylő játékokban a lehető legjobb teljesítményt nyújtsuk. Mérések szerint az input lag frissítési sebességtől függően 3-12 között van, ami egészen jónak számít. Az Nvidia G-Sync és a VRR technológia dolgoznak a screen tearing jelenség eltüntetéséről, de gyakorlatilag nincs olyan gamer monitor a piacon, amiről legalább az előbbi ne lenne elmondható. Még mindig megoszlanak a vélemények arról, hogy indokolt-e bármennyire is a 240 Hz, vagy elegendő a 144 Hz is - én is azok pártján állok, akik úgy gondolják, játékosok nagyon kis része veheti hasznát ilyen képfrissítési sebességnek, a többiek nem fogják érezni a különbséget a 144 Hz-hez képest. Lemenni VRR-ral 20 Hz-ig tud
Beállítások széles tárháza
Az OSD-menüt egy a monitor hátuljára helyezett joystickkal irányíthatjuk, de szerencsére nem kötelező ezt használni: az Inzone HUB szoftverrel sokkal kényelmesebben finomhangolhatunk mindent. A programon belül válogathatunk előre beállított megjelenítési módok közül, állíthatjuk a fényerő, a kontraszt, az élesség, a szaturáció és a színárnyalat csúszkáját, a gammát és a képarányt, bekapcsolhatjuk a dinamikus kontrasztot, megváltoztathatjuk a színhőmérsékletet is. Engedélyezhetünk egy tolakodóan nagy FPS-szám-kijelzőt, meg választhatunk beépített célkeresztek közül is, ám ezek is akkorák, hogy meglepődnék, ha valaki hasznosnak találná őket. A Response Time beállítás Fast és Faster szinten olyan mértékű ghostingot okozott már videóknál is, hogy azokat is élvezhetetlenné tette, nem beszélve a játékokról. A beállításokat egyébként exportálhatjuk és importálhatjuk is.
Beszélnünk kell a gyári hangszóróról is, de ez rövid lesz: borzalmasan szól. Olyan, mintha egy régi táskarádiót hallgatnánk a szomszéd szobából. Nem várunk sokat a kijelzők beépített hangszóróitól, ám aki esetleg megörülne ennek a funkciók listáján, annak a használat első percében letörhet a kedve.
Nem azt mondom, hogy rossz monitor az Inzone M3, de nem annyira jó, amennyire ezt közel 300 ezer forintos ára láttán várhatnánk. Semmi különlegeset nem tud, az 1080p-s felbontás ekkora képátlónál sok esetben kevés, a 240 Hz papíron jól hangzik, de a gyakorlatban nincs sok haszna a 144 Hz-hez mérten. PlayStation 5-höz határozottan nem ajánlott, PC-hez akkor, ha a dizájn nagyon tetszik, de ha nem sürgős a váltás, és egy tényleg jó monitort akarsz, tegyél még hozzá egy keveset, hogy kijöjjön az Inzone M9 ára - bár jó eséllyel annál olcsóbb 4K-s monitort is kifoghatsz.
