A vízhűtés sokáig rizikós luxusszórakozása volt a tehetős és barkács órán jeleskedő PC-seknek és még így is rengeteg eláztatott rendszerről lehetett hallani. Aztán megérkeztek az integrált pumpás, zárt, kompakt vízhűtések, amelyre sokan ráugrottak, de hamar kiderült, hogy ezek már korántsem olyan hatékonyak, mint az óriási, egyedi rendszerek. Az időközben felfejlődött léghűtés is nehéz éveket okozott a vízhűtésnek, ám most valami változóban van és úgy tűnik, végre sikerült kis méretben is hatékony vízhűtést építeni a gyártóknak úgy, hogy közben az árral se szálljanak el. Erre tökéletes példa a Triton.
Dupla méret, szimpla áron
A Triton mérete után rögtön az árazása az, amelyre sokan felfigyelnek, ugyanis közel olyan árban van, mint a kisméretű, egyventilátoros radiátorral szerelt rendszerek. A Raijintek azonban ezért a kb. 28 ezer forintért duplaméretű radiátort és egy komplett vízhűtő rendszert ad. A Triton dobozában szépen, rendezetten találjuk a határozottan vékony, 32 mm-es radiátort, a CPU-blokkot, a szerelési anyagokat és a színezéket is. A leírás igen szűkszavú, mindössze pár, apró képpel illusztrálva vezet végig a szerelésen. Noha ez tényleg nagyon egyszerű, mégis örültünk volna, ha legalább az ábrák sokkal nagyobbak, hogy a kezdők se vesződjenek annyit a szereléssel.
A CPU-blokk szokatlanul nagyméretű, de persze nem kell attól tartanunk, hogy rálóg majd a memóriára vagy kinyomja a ház oldalát – egyszerűen a konkurensek modelljei laposabbak. Ennek azonban megvan a jó oldala is, ám erről egy kicsit később. A CPU hősapkájával érintkező felület nikkelezett réz és kellően tükörsima, így nem lehet kifogásunk, hacsak az nem, hogy a hőpaszta nem injekciós tűben, hanem lezárt zacskóban található, így egyszerre fel kell használnunk, majd a mellékelt műanyag spaklival elegyengetni.
A CPU-blokkban egy 120 liter/perces pumpa dolgozik nem kimondottan hangtalanul. Sajnos tisztán kivehető a zaj, de zárt házból azért szerencsére nem igazán szűrődik ki. A tápellátáshoz háromtűs-Molex csatlakozót kell a géphez kapcsolnunk, a teljesítmény fix, nem változtatható. A radiátor rögzítése a házhoz egyszerű, ahogy a ventilátorokat is hamar felcsavarozhatjuk, de nagyon figyeljünk oda az elhelyezésre, mert sajnos az átlátszó csövek nagyon könnyen megtörnek. Ezek egyébként 9,5/12,5 mm belső/külső átmérőjűek, ami közepesnek számít és ehhez a rendszerhez elegendő is.
A normál kiszerelésben két darab, 12 cm átmérőjű ventilátor is található, melyek „Y” kábelezéssel vannak közösítve. Ez annyiban jó, hogy mindenképpen azonos fordulatszámon pörögnek majd, ugyanakkor nem PWM-esek, hanem szimpla, 3-érintkezős DC csatlakozót kaptak. Szerencsére még egy kábelt találunk itt, amelynek végén egy kis potméter van – nem a legszebb megoldás, de legalább szépen szabályozhatjuk a ventilátorok fordulatszámát és ezzel a hűtési rendszer zajszintjét is.
A szerelés nem lehet gond akár midi ATX házba sem, sőt, egyes, 240 mm-es radiátort fogadó microATX házaknál sem lesz méretbeli gondunk. A szerelés végeztével kétszer is ellenőrizzük, hogy a csövek szépen el lettek-e vezetve, nehogy valahol egy törés gondot okozzon az áramlásban.
Az átlátszóság nem véletlen választás eredménye, ugyanis a dobozban háromféle színezéket is találunk, melyekkel a hűtőfolyadékot kedvünkre beszínezhetjük a tartály nyílásán keresztül. Sajnos ez a nyílás garanciamatricával van plombázva, melynek elszakítása esetén a garancia ugrik, ám mivel ez logikátlanul hangzik, ennek pontosítását kértük a cégtől. Amint választ kapunk, azonnal frissítjük tesztünket. Mindez nagyon jól mutat működés közben, ugyanis a szintén átlátszó CPU-blokkban két, erős LED-et is elrejtettek – a Tritont bűn teljesen zárt házba szerelni, ha eddig nem, hát most itt az ideje plexi oldallapért leszaladni a szaküzletbe.
Mérések
Méréseinkhez egy Intel Core i7-4770K processzort használtunk, amelyet egy igen jó és halk, Noctua NH-U12S toronyhűtővel, majd a Tritonnal hűtöttünk huzamosabb ideig nyugalmi (Windows asztal), majd teljes, 100 százalékos terhelés mellett is minimális, majd maximális fordulatszámok mellett. Az alapjárati hőmérséklet impresszív lett, ugyanis a CPU 35 Celsius fokon futott teljes fordulatszámú ventilátorok mellett és leszabályozott hűtésnél is stabilan megkaptuk a 36 Celsius fokot. Itt még a Noctua is jól teljesített teljes fordulatszámon (1450 rpm), azonban a huzamosabb ideig futtatott Prime95 terhelésnél a Noctua 80 Celsius fok fölé szökött, miközben a Tritonnak sikerült 74 Celsius fokon megfognia a processzort (CPU Package). Jó hír, hogy a Triton teljesen leszabályozott ventilátorokkal is képes volt 84 Celsius foknál megállítani a processzor melegedését, vagyis néma csendben is jó munkát végzett, miközben egy 130 Watt TDP-re beállított processzort hűtött. A néma csendet sajnos egy kicsit beárnyékolta a pumpa zaja, de mint mondtuk, ez zárt házból nem fog zavaróan kiszűrődni.
Összegzés
A Tritonnak vannak apróbb gondjai: például a könnyedén megtörő csövek, a túlzottan egyszerű és szűkszavú leírás, a nem monitorozható, vezérelhető, és hallható pumpa vagy a teljes fordulatszámon hangos és nem kimondottan dizájnos ventilátorok, de mindez a vállalható határokon belül van. Sőt, ha az árcédulára is vetünk egy pillantást, rögtön kiderül, hogy a vetélytársaknál sokkal olcsóbban lehet a miénk egy jó hatékonyságú, némi finomhangolást követően kellően csendes, na és nem mellesleg saját ízlésünkhöz színezhető vízhűtés. A Tritont emellett „Core” változatban is beszerezhetjük kb. 3 ezer forinttal olcsóbban, ilyenkor a ventilátorokat nem kapjuk meg, így saját megoldást szerelhetünk fel a radiátorra.
