Mitől lehet egyedi egy táblagép? Az elmúlt évtizedben nem igazán sikerült erre választ adni, nem is hibáztatható a piac, mivel a felhasználói szokások nem indokolták, hogy a gyártók végtelen effortot fektessenek az innovációba. A printmagazinok élményét nem sikerült érdemben átörökíteni, a fiatalok mindent telefonon akarnak fogyasztani, a produktivitás terén pedig azért a nyers erőgépek ellenére is a notebookok maradtak a befutók, és lassan a hajtogatós telefonok átveszik a kisebb tabletek szerepét is azon a kis piacon, amelyen megcélozhatóak a felhasználók.
A Lenovo ezzel szemben igyekszik olyan megoldásokat szállítani, amelyekkel kitűnik az elkényelmesedett mezőnyből. Kár, hogy a Lenovo Tab Plus nem kap elég figyelmet, még direkt keresésre is túl kevés információ található róla, mintha a gyártó sem lépett volna a gázpedálra. Pedig akár büszkék is lehetnének, mivel sikerült egyedi cuccot letenni az asztalra, ráadásul nem is a legfelsőbb polcon kell keresni, a 120 ezer forintos árkategória persze budget tabletnek nem nevezhető, de nem is a Samsung vagy Apple szintű kiadást jelenti a felhasználó számára.
Az is világos, hogy a Tab Plus nem mindenben képes konkurálni ezekkel (ami ennyivel olcsóbban nem is túl meglepő), egyetlen igazi gyengesége a 400 nites fényerővel rendelkező IPS LCD, 90 Hz-es képfrissítéssel, 1200×2000 pixeles felbontással, és erős tükröződéssel, ami természetes fényben rosszat tesz az élménynek. Kifejezetten rossznak ezt sem neveznénk, csak le kell szögezni, hogy akad azért ennél szebb képet nyújtó táblagép.
Viszont minden másban képes tartani az iramot, sőt, a hangzás terén olyan villant, hogy állva hagyja a prémium kategóriás táblagépeket is.
De miért néz ki így?
Ilyen kiemelkedő képesség egyenesen megdöbbentő ebben a kategóriában. A gyártó áldozatot is hozott ezért, egészen egyedi formával érkezik a Tab Plus, nyilván be kellett valahova gyömöszölni a 8 (igen, nem írtuk el, nyolc) JBL hangszórót. Ennek köszönhetően a dizájn legalábbis ellentmondásos. A felénél hirtelen kétszeres vastagságúra hízó tabletet mind nézni, mind megfogni szokatlan és furcsa élmény, de óráról órára egyre praktikusabbnak, kényelmesebbnek tűnik ez a megoldás. Főleg azért, mert erős és stabil kihajtható támasz került a hangszórók miatt megvastagított test hátsó oldalára, így bármilyen (oké, 175 fokos tartományban nézve bármilyen) szögben kényelmesen peremére állítható a gép, ez pedig játékhoz, munkához, zenehallgatáshoz roppant praktikus.
A 650 grammos súlytól nem kapunk izomgörcsöt, az alumínium anyagminősége pedig sehol nem tűnik gagyinak. Csupán a szokatlan külső miatt nehézkes a fogása, de a súlypont eltolódása nem annyira erős, hogy ne lehessen kényelmesen kézben tartani - igaz, az első pár órában csúszkált a kezünk a széleken, hogy megtaláljuk az ideális pozíciót. Viszont van időnk közben megörülni annak, hogy ennyi hangszóró került bele, ráadásul még 3,5 mm-es analóg csatlakozót is (24 bit, 96 kHz) szereltek a keretre, ami manapság ritka kincs.
A Lenovo Tab Plus, mint hangszóró?
És akkor bekapcsoljuk, megszólal. Az emberben van valamilyen furcsa elvárás ilyenkor, hogy ez már biztosan hozza egy Bluetooth-hangszóró szintjét, de be kell látnunk, hogy azt nem hozza. Ne várjon csodát senki, elsőre ennek a gépnek is vékonykás, magas tartományban erős hangja van. Viszont a szoftveres hangszínszabályzó, a tematikus hangzásképek, valamint a Dolby Atmos bekapcsolása jelentősen megnövelik az élményt. Direkt tesztelgettük iPad és Samsung táblagépekkel összevetve, sokkal teltebb, gazdagabb hangzásvilág megszólaltatására képes a Lenovo Tab Plus, és maximum hangerőn sem torzul a végletekig. Azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy ennél jobban szóló táblagépet még nem tartottunk a kezeink között, de vállaljuk a kihívást a jövőben is. Nem véletlen az sem, hogy a táblagép funkcionálhat Bluetooth hangszóróként is, értelemszerűen nem eget rengető, audiofil hatásra kell felkészülni, de egy sima telefon, vagy tablet képességeihez mérten abszolút forradalmi, jóval szélesebb tartománnyal, szélesebb sztereóhatással, és kicsit erősebb mélyekkel megszórva.
Olvasók előnyben
A kijelző nem lett a kedvencünk, de akad egy olyan funkciója, amiről érdemes szót ejteni, mert végtelenül egyszerű megoldás, de annál okosabb. Az LCD-kijelző ugyan beltéri körülmények között elég fényes és nagy felbontású ahhoz, hogy jól lehessen olvasni, de a megvilágítás miatt óhatatlanul is fárad az ember szeme, ez még egy OLED-képernyővel is borítékolható lenne, csak lassabban. Ezért a Lenovo trükközött kicsit a színárnyalatokkal és hőmérséklettel, így a bekapcsolható Reading Mode segítségével az E-ink kijelzőkkel rendelkező e-book olvasókhoz hasonló vizuális élményt kapunk, ami tényleg sokkal kényelmesebbé teszi az olvasást, még ha ez csak egy elegáns trükk, és nem teljes értékű megoldás, akkor is figyelemre méltó a változás. A 90 Hz-es képfrissítés pedig elég gyors ahhoz, hogy még a játékoknál se recegjen a kép, szóval a csillogó LCD-képernyőt leszámítva nem lehet túl sok okunk a panaszra, a környezeti fényérzékelőt viszont érdemes kikapcsolni, mert tud hülyén viselkedni, egy mozdulattal a szemünknek kényelmes fényerőt mi magunk is be tudjuk állítani.
Mennyire bírja a gyűrődést?
Pár izzasztó játékkal is próbáltuk kikészíteni a Tab Plust, és a jó hír az, hogy egy-két apróbb reccenést leszámítva derekasan küzdött a 3D-s élményparkkal. A melegedés is teljesen elviselhető volt, de az asztalra támasztva, Bluetooth-kontrollert használva (Bluetooth 5.2 kapcsolat támogatott) végtelenül kényelmes és praktikus játékgéppé változott - ismét éltetjük a beépített kitámasztót, mert ilyen esetben is jól jön, hogy nem csak álló és fekvő pozíció van, bármilyen szögben stabilan megáll a gép.
A MediaTek Hello G99-es nyolcmagos SoC-ja és a 8 GB memória abszolút elégnek tűnik ahhoz, hogy lehessen kényelmesen játszani, ha pedig a filmnézés és munka a lényeg, akkor a 8600 mAh-s akku egy napot még erősebb használat mellett is bír, ráadásul 45 Wattal lehet tölteni, kár, hogy töltőfejet nem, csak kábelt csomagoltak a gép mellé, de ma már nem szabad értetlenkedni ilyenek miatt, rezignált sóhajjal fogadjuk meg szívcsakránkba a változást, főleg azért, mert legalább tudjuk, hogy az alap Android 14-es rendszert még 2028-ig támogatja a Lenovo biztonsági csomagokkal és két új Android főverzióval, ami azért szintén simogatja az ember lelkét ebben az árkategóriában kalandozva.
A tablethez nem jár, de vásárolható tok, érintőceruza, és persze vezeték nélküli billentyűzettel is használható, tényleg alkalmas alapvető irodai munkavégzésre is, 128 GB-os, vagy a drágább verzió esetében 256 GB-os tárhelye pedig microSD kártyával bővíthető, ha mohók vagyunk.
Érdemes Lenovo Tab Plust venni?
Az a helyzet, hogy nem nagyon tudunk olyan érvet, ami miatt ne lenne érdemes megfontolni a vásárlást. A Tab Plus nem tökéletes gép, nem is mindenben erőlteti a prémium hatást, de összességében abszolút szerethető, gyors, jó üzemidővel rendelkezik. Kamerája is akad persze, 8 MP-es, abszolút felejthető képekkel, de táblagéppel fotózni olyan, mint építészetre táncolni, ne erőltessük a csacsiságokat. Szoftveres támogatottság kapcsán sem kell aggódnunk, ahogy a gyorsaság miatt sem, és akár egész nap nyúzhatjuk, jó pár órát bír aktívan, és pillanatok alatt feltápolja magát újra. A hangja funkciójához mérten kiemelkedő, ár-érték arányban ez a tablet abszolút jó vétel, tanuláshoz, játékhoz és munkához is tökéletesen elég.
Okos megoldásokkal emelkedik ki a mezőnyből, már ezért jár a taps a Lenovónak, megmutatták, hogy a táblagépek esetében is érdemes néha innovációt erőltetni, még ha nem is világmegváltó ötletekkel, de akkor is alkottak egy olyat tabletet, amit örömmel használtunk napokon keresztül, és nem kevertük össze a sajátunkkal. Sőt, nem is kerestük a saját gépünket. Ez pedig nagyobb szó, mint amilyennek elsőre hangzik.
