Az elmúlt két évben az volt a rendszer, hogy aki igazán jelentős újításokra vágyott, annak az iPhone-ok Pro változatai közül kellett választania, míg a kisebb büdzséből gazdálkodó vásárlók kénytelenek voltak beérni egy régebbi processzorral, gyengébb kamerarendszerrel és kevésbé kitartó akkumulátorral szerelt mobillal. Jelentős különbség volt az iPhone 14 és 14 Pro között, hiszen előbbi még a Dynamic Islandből sem részesült, ami azon generáció nagy újítása volt, és szintén nem ugyanazt a felhasználói élményt kínálta az iPhone 15, mint az iPhone 15 Pro, egyebek mellett például azért, mert utóbbira már programozható gomb került, nem a klasszikus némítókapcsoló. Még ezt a filléres, az életminőséget viszont jelentősen javító változtatást sem volt hajlandó megadni a gyártó az olcsóbb készülékek vásárlóinak.
Csak közben az Apple is felismerte, hogy jelentősen lemaradt a konkurenciától, és mialatt mindenki bevetette már az AI-t ilyen-olyan módon, nem csak csúcs-, de középkategóriás készülékeinél is (elsősorban a Samsung), addig az Apple Intelligence okostelefonok közül csak az iPhone 15 Pro család tagjain volt képes működni, és azokra is csak most érkezik meg, korlátozottan, bizonyos régiókban.
Bár Európában az Apple Intelligence leghamarabb jövőre válhat elérhetővé, és akkor is csak angol nyelven, tisztában volt vele a gyártó, hogy a lehető legtöbb készülékét fel kell rá készítenie - amit Siri tud, az ma már egyre kevésbé kielégítő. Ezért hát erős, új processzorral jött az iPhone 16 és 16 Plus, és ha már így alakult, nem csak a belsőt frissítették fel.
iPhone 16 Pro Lite
Dizájn terén több is változott annál, hogy teljesen megújult a színpaletta (sárga és szürke nincs, helyettük van ultramarin kék és fehér, a többi szín meg teljesen más árnyalatú lett). Elöl semmi újdonság nincs, maradt a 12 MP-es, f/1,9-es kamera, valamint a 6,1"-es, 2000 nites fényerejű kijelző, ami sajnos - és ez a telefon legnagyobb hátránya - továbbra is csak 60 Hz-es frissítésre képes, és nem lehet mindig aktív - gondolom, mégis csak kellett valami, ami az évek óta 120 Hz-es Pro modellek irányába tereli a vásárlás előtt álló felhasználókat. Megjelent viszont itt is a műveletgomb, amivel nem csak némíthatunk, hanem számos más funkciót is aktiválhatunk igény szerint (például a Ne zavarj üzemmódot, a vakut, a hangfelvételt, vagy bármilyen általunk programozott parancsot (shortcutot), és ami még jobb, a kameravezérlőt is megkaptuk, ami így nem csak a gazdagabbak játékszere lett.
Az idei széria nagy újításaként a készülékek jobb oldalán, a bekapcsológomb alatt jelent meg a haptikus visszajelzésre képes új érintőgomb. Ezzel - látványos animáció kíséretében - megnyithatjuk a gyári kameraappot, majd az ujjunk húzgálásával zoomolhatunk, vagy ha kétszer megérintjük, válthatunk az expozíció, a mélységélesség, a stílusok vagy a tónus finomhangolása között.
Ha vízszintesen fotózunk, exponálásra sokkal egyszerűbb bármi mást használni, akár a hangerőszabályzót, akár a képernyőn megjelenő virtuális gombot, ugyanis túlságosan távolra tették a telefon aljától (ami fektetve ugye a jobb széle), természetesen tartva a kezünket nem lehet kényelmesen elérni. A zoomolást sem könnyíti meg, azt is könnyebb a képernyőre nyúlva intézni, de más funkciók gyors állításában valóban segíthet.
Ha állítva tartjuk a telefont, más a helyzet: bár a zoomolás itt is körülményesebb a kameravezérlővel, mint a képernyőt használva, kattintani tényleg jobb vele, és egyéb funkciókat is gyorsabban elérhetünk, alaposabban állíthatunk. Tokkal egy kicsit küzdelmesebb a használata, az Apple gyári tokjain nem pusztán kivágták a helyét, hanem kerül egy réteg az ujjunk és a gomb közé. Funkcionalitását külsős fejlesztők még fokozhatják, ha ezt az Apple is megfelelő mértékben engedi.
A hátlapi kamerák már nincsenek elcsúsztatva egymáshoz képest, az iPhone X-et idézve egymás alá kerültek, de ennél fontosabb, hogy egy 48 MP-es Fusion és egy 12 MP-es ultraszéles kamerával alkothatunk. Ezzel lehetővé vált a makrofotózás (egészen kiváló minőségben, lásd alább), valamint a térbeli fotók és videók készítése (amiket a Vision Pro nagyon extrán jelenít meg, és ennek mind a pár ezer felhasználója örülhet). Nincs szédületes ugrás képminőségben, de eddig sem voltak az alap iPhone-ok lemaradásban. A maximális optikai zoom 2x-es maradt, miközben a Pro már 5x-ösre is képes, de ezzel meg lehet békélni. A Fusion a főkamera nevében arra utal, hogy "összefűz" pixeleket, így nagyon részletes 24 MP-es képeket kapunk eredményül.
Játszani, dolgozni, fotózni órákig
Belül az A18 chip dolgozik, aminek erejét jól mutatja, hogy képes futtatni azon, eredetileg PC-re és konzolokra megjelent játékokat, amik tavaly még csak az iPhone 15 Prókon voltak kegyesek elindulni. Némi finomhangolás után szépen megy a Resident Evil Village és a Resident Evil 4 is nyilván más kérdés, hogy ezeket egy 6,1"-es érintőkijelzőn játszani, mondjuk úgy, gourmet élmény, de a tudat, hogy lehet, már elég is a boldogsághoz.
A processzor továbbá a fotózást, a stílusok exponálás előtti alkalmazását is gördülékennyé teszi, és még az üzemidőt is növeli: az Apple ígérete szerint most már kisajtolhatunk belőle 22 órányi videólejátszást is (ha letöltjük a videót), ami ha arra használjuk, amire normális emberek használnák, tehát telefonálunk, fotózunk, játszunk vele, akár másfél napnyi rendelkezésre állást is jelenthet de reggeltől estig biztosan bírja. A töltés gyorsabb lett, vezeték nélkül 30 wattos adapterrel 25 wattal tölthetjük, ami jelentős ugrás az előző generációs 15W-jához képest, kábelen pedig 20W a csúcs.
Az iPhone 16 könnyű, gyors, kényelmes használni, egészen szép képeket és videókat lő, elég sokáig bírja egy töltéssel, a processzora pedig fel van készítve az Apple Intelligence megterhelő folyamataira ugyanúgy, mint AAA konzolos játékok futtatására. Kiváló telefon, ám a kijelző visszatartja a tökéletességtől - a 60 Hz-es korlát, valamint annak hiánya, hogy alvás közben legalább az időt mutassa, fájó kompromisszum 2024-ben.
(A tesztterméket köszönjük az iStyle-nak!)
