Ésszerű módja lehet az otthoni hálózat fejlesztésének, hogy a falban egyébként is meglévő kábeleket használjuk adatátvitelre. Ehhez ma már fejlett eszközök állnak a rendelkezésünkre, megfizethető áron. Persze elsőre egy jó Wi-Fi-hálózat kiépítése ésszerűbbnek tűnik, de vannak esetek, amikor inkább a powerline a nyerő: ilyen például, ha vastag falú, nagy házban élünk, ahol hamar lelassul az adatátviteli sebesség, amikor a routertől távolabb lévő szobákban csatlakoznánk a vezeték nélküli hálózatra. Felmerülnek ugyanakkor biztonsági megfontolások is, hiszen egy vezetékes hálózatot garantáltan nem tudnak feltörni a ház előtt álló kocsiból. A legkézenfekvőbb felhasználási mód pedig azon eszközöknél merül fel, amelyeket nem láttak el Wi-Fi-chippel, pedig szeretnénk azokat rákötni a világhálóra.
Persze jó tisztában lenni néhány alapvető buktatóval, mielőtt powerline adapterekkel hálózatot építenénk: ilyen például, hogy a hálózat sebességét meghatározza az elektromos hálózat minősége, a kábelek életkora. Bár az utóbbi években sokat fejlődött a technológia, a különböző fogyasztók még mindig hatással vannak az átvitel minőségére. Egy-egy hibás darab például a töredékére redukálhatja a sávszélességet, és egy nagy lakásban, házban eltarthat egy ideig, mire megtaláljuk a hiba forrását. A különböző megszakítók és szünetmentes tápegységek pedig teljes egészében blokkolhatják a forgalmat.
TP-Link TL-PA4010: az energiatakarékosságra is gondoltak
Aktuális tesztünkben három powerline-t próbáltunk ki a D-Link, a Zyxel és a TP-Link jóvoltából. Mindegyiknél azt vizsgáltuk, mennyire gyorsan áll fel a hálózat, illetve megmértük, hogy a feltüntetett 500 megabit/másodperces elméleti maximumból mennyit lehet kihasználni. Ezt egy 7 GB-os .mkv kiterjesztésű videofájl, majd egy sok apróbb fájlt tartalmazó, 500 MB-os csomag másolásával teszteltük A méréseket elvégeztük egymáshoz közeli konnektorokon keresztül, és a lakás két távoli végében található aljzattal is.
TP-Link TL-PA4010
Elsőként a TP-Link AV500 Nano típusú megoldását próbáltuk ki, amely kellemes fehér külsejével, nem túl tolakodó LED-jeivel feltűnés nélkül bújik meg a lakás bármelyik konnektorában. Az eszközökön mindössze egy Ethernet-csatlakozó és egy „pair” gomb található, amelyeket nagyjából szinkronban megnyomva automatikusan felépül a hálózat két gép vagy éppen a PC és a router között. Ez tényleg mindössze pár másodpercig tart, semmiféle beállítással nem kell bajlódnunk. A powerline doboza büszkén hirdeti, hogy akár 500 megabites elméleti maximális sebesség is elérhető, ami már csak azért sem tűnik valószínűnek, mert a beépített Ethernet-port 10/100-as. A 100 megabites sebességet két szomszédos szoba között sikerült megközelíteni, de a lakás másik felében nagyjából 30-35 százalékkal csökkent a sebesség. Internetezésre és HD minőségű felvételek streamelésére így is elegendő, de azért közben ne másoljunk adatokat is egyik gépről a másikra. A mérési eredmények alapján közelre nüansznyival gyorsabb volt a D-Linknél, távolra viszont alig valamivel lassabb, de mindkét esetben elmaradt a Zyxel megoldásától.
D-Link DHP-309AV
A D-Link powerline adaptere érkezett hozzánk a legkisebb dobozban, kialakítása és specifikációi pedig szinte megegyeznek a TP-Link megoldásával. Valamiért ehhez kifejezetten tarka, élénk kék színű Ethernet-kábelt mellékeltek, amit viszonylag nehéz feltűnés nélkül elvezetni a fal mellett – fogalmunk sincs, hogy mi lehetett a dizájn mögött álló koncepció. A végpontok szerencsére már nem néznek ki rosszul, a TP-Linkhez hasonló fehér megjelenés, három LED és egyetlen gomb található rajta a párosításhoz.
D-Link DHP-309AV: adattitkosítás is került a belépőszintű modellbe
Mivel ugyanaz a chip dolgozik mindegyikben, nem volt meglepő az sem, hogy szinte másodperce ugyanazokat az értékeket hozta másolási tesztünk során, mint a TP-Link, és ugyanúgy lassabb volt, mint az egyébként jóval többe is kerülő Zyxel megoldása. Ezúttal is néhány másodperc alatt működőképessé vált a két gép közötti hálózat, amit persze bővíteni is lehet további egységek vásárlásával. Akár a PC World ajánlatát is megérdemelné a termék, ha közvetlen riválisa nem lenne nála jelentősebb olcsóbb, mivel a két termék között minimális egyébként a különbség.
Zyxel PLA4215
A Zyxel powerline adaptere más (ár)kategóriában játszik, mint az előző két versenyző. Az egyik legfontosabb különbség, hogy a PLA4215 kódnévre keresztelt típus gigabites Ethernet-csatlakozót kapott, így már valóban esély van arra, hogy legalább megközelítsük az 500 megabit/másodperces elméleti sebességhatárt. A másik hamar szembeötlő különbség a jóval robusztusabb, úgynevezett pass-thru, vagy magyarul átjárós kialakítás, ami az elfoglalt aljzat helyett rögtön ad egy újat.
Zyxel PLA4215: sok háztartásban jól jöhet a pass-thru kivitel
Fontos megemlíteni, hogy a hosszú távú működés reményében a mosógépet nem feltétlenül ebbe kellene csatlakoztatni, érdemes inkább szerényebb fogyasztású eszközökkel próbálkozni. A teszteken megmutatkozott ugyan a gigabites Ethernet előnye, de korántsem számít annyit, mint gondoltuk. A 7 GB-os fájl másolása alig egy perccel tartott kevesebb ideig neki, és a kisebb fájlok másolásakor is nagyjából 10 százalék előnye mutatkozott. Valamivel nagyobb előnyt tudott felmutatni, amikor a lakás távolabbi pontjába kellett adatokat transzportálni, de itt sem beszélhetünk kiugróan jó értékekről. A nagyjából kétszeres vételár tehát a sebesség szempontjából nem indokolt, ugyanakkor a pass-thru kivitel mindenképpen tartogat előnyöket.
Összegzés
Érdemes hangsúlyozni, hogy az általunk mért sebességek nagyon helyspecifikusak, az elektromos hálózat minőségének függvényében esetenként ezeknél rosszabb, a Zyxellel pedig akár jobb eredmények is születhetnek. A TP-Link és a D-Link megoldása között szinte nincs is különbség, éppen ezért a valamivel olcsóbb TP-Link érdemelte ki ajánlatunkat. A Zyxel tagadhatatlanul fejlettebb chippel rendelkezik, könnyen lehet, hogy tartósabb is, és az átjárós kivitel sokaknak jól jöhet, de a 26 ezer forintos ár még így is túlzásnak tűnik.
