Néhány héttel ezelőtt debütált a Corsair Sabre Pro Champion Series, a gyártó pedig úgy próbál versenybe szállni a csúcskategóriában, hogy közben alacsonyan tartja az árakat. De tényleg a 8000 Hz jelenti a megoldást? Vagy ez is csak marketing, és valójában senki nem fogja használni. Nyúztuk néhány napig az egeret, hogy kiderüljön, jelent-e kompetitív előnyt, ha ilyen rágcsálóval játszik az ember.
Amikor először fogtam a kezembe az egeret, rögtön az volt az érzésem, hogy ezt bizony nagyon eltalálták. Méretre nagyon hasonlít ahhoz a Razer Deathadder Elite-hez, amit most már évek óta használok, a kialakítása viszont jóval szimmetrikusabb, habár továbbra sem egy kétkezes darabról van szó. A műanyag borításnak jó a fogása, igaz, az oldalsó, lakkozott részeket nem igazán tudom hová tenni, a két, külön is vezérelhető RGB zóna pedig harsányan világít.
Az egér legnagyobb újítása a 8000 Hz-es polling rate. Ez ugye a gyakorlatban azt jelenti, hogy a legtöbb gamer egérrel szemben másodpercenként nem 1000, hanem 8000 inputot küld a számítógépünknek. Az elmúlt években a monitorok esetében is megszaladtak a Hz-ek, már 360-szor frissítő panelekkel is találkozhatunk, emiatt pedig egyre fontosabbá válik, hogy minél precízebbek legyenek a perifériáink is. A gyakorlatban azonban még az 1000 Hz sem győzött meg mindenkit: olyan nagy Counter-Strike profik, mint KennyS, Coldzera vagy Xyp9x, még mindig 500 Hz-es egereket használnak. De pontosan miért?
Minél magasabb a polling rate, annál precízebben követi le az egér a kezünk mozgását, így ezt minél magasabbra állítjuk, annál folyamatosabb lesz az érzékelés. 500 Hz-en, ahol 2 ms-onként küld jelet a hardver, egy jóval élesebb irányítást kapunk, míg az 1000 Hz érzése ehhez képest már olyan, mintha "lebegne" a kezünkben az egér, ami sokkal jobban felveszi a mikro-mozgásokat is. Ezt fejleszti tovább a Corsair technológiája, ezt az egeret ugyanis 2-, 4- és 8000 Hz-en is használhatjuk.
Őszinte leszek, én nem igazán vettem észre a különbséget, de ehhez nyilván az is hozzátartozik, hogy így a harmadik X-en túl már közel sem rángatom olyan vehemenciával az egeret, mint egy e-sportoló.
Emellé kapunk egy 18000 DPI-s Pixart PMW3392-es szenzort, amit 5 különböző állásba konfigurálhatunk. Érdekesség, hogy az egér saját szoftverében (erről később még szót ejtünk) és hardveresen is állíthatjuk ezt, előbbivel egyesével, utóbbival 50-enként léptethetünk, sőt, egy gombkombinációval akár játék közben is átkonfigurálhatjuk. Bár az átlag játékosnak ez sem feltétlen fog feltűnni használat közben, maga a szenzor nem pont középre, hanem kicsit előrébb került, ami bizonyos mozdulatoknál bizony eredményezhet különbségeket a korábbi egerünkhöz képest akkor is, ha ugyanazt a DPI-t és in-game érzékenységet használjuk.
Mielőtt rátérnénk a szoftverre, beszéljünk még egy kicsit a kialakításról, amivel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Ahhoz képest, hogy egy kifezetten méretes darabról van szó, a súlya mindössze 75 gramm, ez pedig abszolút érezhető, amikor egy nehezebb rágcsálóról vált az ember. Ezen csak tovább javít a paracord borítású kábel, ami leginkább egy cipőfűzőre hasonlít, és nagyon könnyen mozgatható, nem akad bele dolgokba, egyáltalán nem érezni a súlyát, használat közben olyan, mintha egy vezeték nélküli egeret használnánk.
A minőség azonban messze nem hibátlan. Mindkét fölső gombnak van néhány mm holtjátéka oldalirányba, ami játék közben is érezhető, és olyan érzése lesz tőle az embernek, hogy nem tartja teljesen irányítása alatt a dolgokat. Az egér aljára kerülő, cserélhető PTFE csúszótalpak a vadonatúj egéren is alulteljesítették a Deathadder Elite-em sokéves, kopott talpait, és mivel az oldalsó, textúrázott borítás az egér alsó széléig leér, ha egy mozgatás közben kicsit megdöntjük az eszközt, azonnal olyan hangot ad, mintha fel akarná kaparni az egérpadot.
Az iCUE szoftver sok változáson esett át az előző iteráció óta, és mindenképp szükségünk is lesz rá, ha a maximumot akarjuk kihozni az egérből, gyárilag ugyanis 1000 Hz-re van állítva a polling rate. Ezt egy egyszerű kattintással át tudjuk állítani, amikor is érkezik az üzenet, hogy ennek bizony gépigénye van. A Corsair 9. generációs i7-et vagy 2. generácios Ryzen 7-et ajánl az egérhez, amennyiben 8000 Hz-en akarjuk használni, és az USB hubokat is érdemes elfelejteni, dugjuk szépen közvetlenül az alaplapba a csatlakozót. És hogy miért kell egy egérhez combos proci? Mert hát a másodpercenként 8000 inputot valaminek fel kell dolgoznia.
A tesztgépben egy Ryzen 7 3800X található, és ha csak üresben a Windowsban elkezdem rángatni az egeret, 10%-kal nő a CPU terhelése.
Jó, játék közben valószínűleg nem akarjuk ész nélkül cibálni a perifériát hosszú másodperceken keresztül, de nyilván a legkritikusabb pillanatokban rántjuk meg hevesen, ilyenkor pedig az utolsó, amit akarunk, hogy a játékban okozzon fennakadást az extra terhelés.
Persze azoknál, akiknél már csak a 8000 Hz segíthet azon, hogy többet hozzanak ki magukból játék közben, valószínűleg nem ez lesz a szűk keresztmetszet, de ha valakinek csak alsó-középkategóriás gépe van, az inkább óvakodjon a 8K egerektől.
A szoftverben egyébként testreszabhatjuk a világítást, beállíthatunk profilokat, makrókat, a DPI beállításokat pedig tárolhatjuk az egérben is. Kár, hogy ezeket a profilokat nem tudjuk automatikusan aktiválni, mint mondjuk a Razer szoftverénél, ahol egy játék elindításakor azonnal más makrók kerülnek az egyes gombokra.
Mindent egybevéve azt gondolom, hogy a Corsair álmodhatott volna nagyobbat. A Sabre RGB Pro egyáltalán nem rossz egér, de akinek elég erős a gépe, hogy kihajtsa a 8000 Hz-et, és tényleg ebben látja a lehetőséget a fejlődésre, az a 60 dollárnál magasabb árat is hajlandó lenne kifizetni, és abba belefért volna egy kicsit minőségibb kialakítás.
