Tesztjeink értékeléséből úgy tűnhet, hogy a piacon csak elvétve lehet találni rossz szoftvereket és hardvereket, mivel öt csillag alatt nemigen szokásunk pontozni. Valójában számos pocsék programmal és eszközzel találkozunk, ám azoknak nem szívesen szorítunk helyet a lapban, inkább olyan termékeknek engedünk teret, amelyek megosztásra érdemesek. Most mégis kivételt teszünk, hiszen a Wise Memory Optimizert nem tartjuk hasznos segédprogramnak, ennek ellenére nem fél, hanem egy teljes oldalt szorítottunk számára. Hogy miért? Egy állatorvosi lóval van dolgunk, amelynek működése és logikája számos tanulsággal szolgál.
Egyklikkes optimalizálás
„A Wise Memory Optimizer segít a memória optimalizálásában a PC teljesítményének fokozása érdekében” – olvasható az egyik hazai népszerű letöltőoldalon. A Wisecleaner programja első blikkre, az avatatlan szemnek hasznosnak tűnhet, hiszen ki ne akarna „optimalizálni” és „fokozni a teljesítményt”, ráadásul mindezt teljesen ingyen. A kellemetlen igazság azonban az, hogy a program több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz, és inkább lassítja rendszerünket, mint gyorsítja. Nem tesz mást, mint kipucolja a gyorsítótárazott elemeket a memóriából a Windows beépített „EmptyWorkingSet” utasítását használva, azaz gyakorlatilag egy meglévő rendszerfunkcióra épül rá, csak egy kicsit kicsinosítja, újracsomagolja, és egy gombnyomásnyira elérhetővé teszi azt jófejségből, ingyen, csupán a 24 órás e-mail-alapú terméktámogatásért kér el a fejlesztő évi 10 dollárt. Ez remek üzlet, legalábbis neki. Tévedés ne essék, nemcsak a Wise Memory Optimizer esetén lóg ki az a bizonyos lóláb, a neten számos más ingyenes memóriatakarító segédprogramot találhatunk, amelyek szintén a felhasználók megtévesztésére építenek. Tesztünk szereplője legalább igényes felhasználói felülettel és automatikus takarítás üzemmóddal is rendelkezik, mondjuk feleslegesen.
Úgy jó, ha telik
Sokan ugyanis problémának, hibának vélik azt, ha egy operációs rendszer az indítása után rögtön lefoglalja a rendelkezésre álló memória 20-25 százalékát. Adódik a kérdés: Mire megy el az egy-két GB? Illetve miért van az, hogy az XP-nél még csupán megabájtokban lehetett mérni a gyorsítótárazott foglalás mértékét? Erre a látszólagos pazarlásra épülnek rá parazitaként a memóriaoptimalizálók, pedig nem az a baj, ha a memória majdnem tele van, hanem az, ha üres. Ha kipucoljuk, akkor a processzornak a későbbiekben a lassabb merevlemezektől, SSD-ktől kell az adatot elkérnie, ami rontja a hatásfokot és a teljesítményt. A gyorsítótárazott állományok – amiket kisöpörnénk – is hasznosak, nagyobbrészt a Vista óta jelen lévő SuperFetch technológia vonható értük „felelősségre”, amely a bootolás során előre betölti a memóriába a gyakran használt programjainkat, hogy így gyorsítsa fel azok elindulását. Mivel az XP megjelenése óta csökkentek a memóriaárak, alapbeállításon egy-két GB-ot nyugodt szívvel előre cache-sel, ezért érezhetjük gyorsabbnak a Windows 7 és 8-as rendszereket, ezért képesek szinte pillanatok alatt felébredni. Ha kipucoljuk a memóriát, akkor pont ezt a kényelmi, teljesítményfokozó funkciót gáncsoljuk el. Ne tegyük, inkább óvakodjunk a hasonló ajánlatoktól, amelyek a felhasználók tévinformációira építenek. Ajánlunk inkább egy hasznosabb programot, a Nirsoft WinPrefetchView (nirsoft.net) alkalmazását, amellyel megnézhetjük, rendszerünk miként használja a SuperFetch technológiát.
