Átmeneti korszakot élünk. Előttünk a tipikus munkafeladatokra igen jól bevált Windows, Mac OS X vagy éppen asztali Linux, táskánkban pedig ott rejtezik esetleg egy kis táblagép, amit utazás közben használunk teljesen alapvető tájékozódási feladatokhoz, netezéshez. Grafikus felhasználói környezetben az egér ugyan sokkal precízebbnek tűnhet, mint az emberi mutatóujj, de azért sokkal természetesebb módja a gép dirigálásának az érintés. Ugyanakkor a mindennapi munkához is használható érintőképernyős terület még nem állt rendelkezésre – eddig legalábbis biztosan nem állt. Most végre itt a Windows 8 és vele majdnem egy időben az Ubuntu 12.10 is megjelent; vajon melyik használható jobban?
Érintéshez melyik a jobb?
A Unity gyökeresen megváltozott, nem csak egy új indítópultot kapunk. A lencsék és az új kereső használata talán nem egyértelmű a régi felhasználók számára, mégis mindenki további oktatás nélkül is elkezelgetheti a rendszert hagyományos módszerekkel, az új felületből csak a menü funkciót használva. Meg kell jegyeznünk, hogy az Ubuntut ujjal legfeljebb érintőképernyős x86-os noteszgépeken használhatjuk, linuxos táblagéppel ugyanis még nem találkozhattunk, így a rendszert szinte kizárólag asztali felhasználók alkalmazzák. A lencsék csak később vizsgáznak majd igazán élesben, mikor az Ubuntu is megjelenik táblagépen.
Érintéses eszközök terén most az Android-dömping után a Windows 8-alapú táblák hozhatnak újat, de lehet, hogy túlságosan is újat? Néhány dolog (például az érintéses gesztusokat helyettesítő egérmozdulatok) nem olyan magától értetődő, mint az Android kezelése. A Windows Phone 7-felhasználók persze egyből ráéreztek a csempék ízére, de elsőre, okítás nélkül még ők is kicsit értetlenül egerésztek a Windows 8 teljesen hasonló felületén, hiszen a mai gépek legtöbbjén még nem áll rendelkezésre az érintőképernyő, vagyis egy igen lényeges elem hiányzik ahhoz, hogy a felhasználók kiaknázhassák az újdonság erejét. Egy rövid bevezetőt ad a Windows telepítéskor, de míg az Android vagy az iOS felületére szinte mindenki magától rákattant, addig a Windows 8 egy kis tanulást igényel, amire minimális időt azért rá kell szánni. Sokan örömmel fogadják az élő csempék adta friss információkat, de azok testreszabásának lehetőségéről jó ideig nem is tudnak, pedig ez az egyik leghasznosabb vonása a Metro felületnek.
Asztalra vissza, bébi!
Mindig nagyon erőteljes ellenállásba ütközik, ha a gyártók valami szokatlant próbálnak bevezetni, nem pedig kis kakaslépésekben közelítik meg a jövőt. Célszerű tehát vagy elfogadható szintű változtatásokkal haladni, vagy kettős megoldással előrukkolni, melyben mind az újdonságok, mind a megszokott dolgok ott lapulnak érintésnyire vagy kattintásnyira.
Nem igazán sikerült ezt az Ubuntu esetében megvalósítani. Hatalmas, talán ijesztően nagy ugrást tett a Canonical, mikor bevezette a Unity felületet, ami sok szempontból jobb: szoftvertechnológiailag jócskán túltesz az elődökön, és könnyebben implementálható más platformokra is (gondoljunk az Ubuntu okostévé vagy táblagép lehetőségére). Csakhogy a felhasználók jelentős része nem ugrott a fejlesztőkkel, mivel ott kellett hagyniuk a jól bevált GNOME-ot és átszokni valamire úgy, hogy nem terelgetik, hanem tolják őket az új irányba. A 12.10-es kiadásban már tanúsít annyi rugalmasságot a rendszer, hogy ha kívánjuk, bejelentkezéskor kapásból válthatunk GNOME vagy KDE felületre – már amennyiben telepítettük ezeket –, csak ez esetben esélyünk sincs arra, hogy egyidejűleg az újdonságokat is elsajátíthassuk, kihasználhassuk.
Valamivel jobban oldotta fel a régi és új ellentétét a Windows 8, mert legalább kínál egy pillanat alatt elérhető menekülő utat vissza az ismert Asztalhoz – ami nem lehet túl nagy ügy, hiszen a rendszer magja nem sokat változott a Windows 7 óta. Nyilván a régi Asztal és az új csempék kettősségével biztosítja a gyártó a lehetőséget, tanulóidőt az átállásra, illetve az idegenkedők számára a hathatós bevált felületet, no és a Windows 7-es szoftverek is kívánják az asztal jelenlétét. Az viszont érthetetlen számunkra, hogy miért kellett kicsinálni a 17 éve megjelent, és ha nem is mindig használt, de kedvelt és biztos pontot jelentő Start menüt, hiszen ezzel kínáltak volna komfortos menedéket a régi stílushoz ragaszkodó felhasználóknak, akiknek amúgy is első dolguk, hogy valamilyen segédszoftverrel pótolják azt. Szerencsére a régi billentyűkombinációk működnek mindenféle segédprogram nélkül, ami fokozza a régi motorosok biztonságérzetét. A Windows Intéző szalag eszköztárra viszont értetlenül néznek sokan, legtöbben jobb egérgombbal igyekeznek dolgozni a mappákban az új Windowsban is.
Úgy véljük, hogy az ugrás szükségessége egyértelmű, de sem a Canonical, sem a Microsoft nem volt képes eltalálni az optimális ívet. A felhasználók még ma is büntetik az egyik legnépszerűbb asztali Linux disztribúciót azzal, hogy keresik és támogatják a GNOME asztali környezetéhez visszaforduló (és azt továbbfejlesztő) leágazásokat, és a Windows 8-felhasználók is idegesen keresik egerükkel az érintőképernyőre tervezett felület egérérzékeny pontjait. Ugyanakkor vitathatatlan előny mindkét rendszer esetében, hogy gyorsabban érhetjük el a gyakran használt dolgokat, a Unity HUD-ja és a Windows gyorskeresése telitalálat (ha még nem tettük, próbáljuk ki).
Helykihasználás, feladatkezelés
Egyértelmű, hogy a hagyományos ikonokkal (bezárás, teljes képernyő stb.), kerettel kezelhető ablakok használják ki legkevésbé információközpontúan a rendelkezésükre álló területet – gondoljunk csak vissza a Windows 3.1 jókora fejléceire, kereteire. Az Ubuntu a Mac OS nyomdokaiba lépve közösítette a menüsort és az ablakkezelő ikonokat, az aktív ablaké kerül mindig a felső menüsorra, ami helytakarékos megoldás. Ez a rendszer persze továbbra is egérrel kezelhető célszerűen, csak a lencsék azok, melyek érintőképernyős eszközön hatékonyabban szolgálnak.
Nem titok, hogy a Windows 8 csempés felülete érintésre optimalizált. Persze konkrétan több helyet foglalnak a színes kis területek, de ha élő csempékkel dolgozunk, akkor az alkalmazás vagy szolgáltatás címe mellett elférnek a képek és bevezető szövegek, értesítések is. A csempék pazarló mérete tehát nem jelent feltétlenül hatékonyságromlást, illetve érintőképernyő esetén kifejezetten hasznos. Hagyományos asztali alkalmazások esetében is vehetjük némi hasznukat: indítóikonként funkcionálnak.
Mindkét rendszerben futhatnak az alkalmazások a háttérben, azaz egy letöltésre várakozva nem kötelező a Szoftverközpontot vagy a Windows Áruházat bámulni. Egérrel és érintéssel is áttekinthetők a Windows 8-ban az épp futó alkalmazások, de némi próbálgatás után egyértelművé válik, hogy az egér bal felső sarokba tolása és lehúzása nagyon lassú módszer a jó öreg Alt+Tabhoz képest, amit szerencsére használhatunk ma is.
Alkalmazások és csomagok
Mindkét platform sok ezer alkalmazással dicsekedhet – ami a hagyományos felületű szoftvereket illeti. Az Ubuntunak (és a többi Linuxnak is) már jó ideje van szoftverboltja, míg Windows alá mindig lemezről vagy a fejlesztők weboldalairól letöltve kellett telepíteni szoftvereket. Most már a Windows is tartalmaz alkalmazásboltot, aminek kínálata egyelőre töredéke az Ubuntu Szoftverközponténak, szükségszerűen zártabb a tekintetben, hogy Linux alatt megadhatók más, független szoftverlerakatok, amit a Microsoft nem ajánlhat fel. Az is igaz azonban, hogy az Ubuntu alkalmazások nem igazodnak egy közös standardhoz, a megjelenés és kezelésük módja szempontjából korántsem egységesek.
Ha már az Ubuntu telepítésekor engedélyezzük harmadik fél moduljait, akkor kapásból lejátszható lesz gyakorlatilag minden médiaformátum és dokumentum. Nemigen tudunk olyat hozzávágni a rendszerhez, amit ne nyithatna meg, és bár vége a Flash fejlesztésének Linux alá, de még naprakészen elérhető a Chromium böngészőbe építve. Ha valamit keresnénk az alkalmazáslencsében és nincs meg, de a szoftverlerakatban megtalálható, akkor a Szoftverközpont külön elindítása nélkül automatikusan telepíthető; e téren keleti a kényelem az Ubuntuban.
A Windows 8 kicsit kevésbé született mindenevő. Itt is minden megoldható, de nem mindig elegendő a szoftverbolt kínálata. Persze független forrásból származó szoftverek bármikor installálhatók, de így elvész az a plusz biztonság, amit a bolt nyújt az alkalmazások bevizsgálásával (ugyanezt az ellenőrző funkciót Linux alatt a nyílt forráskódú fejlesztőközösség ébersége biztosítja). Tagadhatatlan azonban, hogy egyes feladatok még ma sem könnyen megoldhatók Linux alatt, a kreatív szoftverek (különösen a videoszerkesztők) fejlesztése gyerekcipőben jár a Windows platformhoz képest, hiszen a jóval kisebb piac nem éri meg a kettős fejlesztést. Ha tehát hétköznapi, irodai vagy akár egyes programozási feladatokhoz keresünk kényelmes platformot, akkor a Linux jobb lehet, de ha a multimédia van a fókuszban vagy csak szeretnénk olyan felületet, mint amilyen a telefonunkon is virít, akkor érthető, ha a Windows 8-at favorizáljuk.
Fel a felhőkbe!
Néhány év alatt sikerült legalább az érdeklődők fejében eloszlatni a ködöt azt illetően, hogy vajon mik is azok a felhők. A Canonical az Ubuntu One képében van jelen a nyilvános felhők piacán, 5 GB tárhellyel örvendeztetve meg a felhasználókat (a tárhely egyébként nemcsak Linux, hanem Mac és Windows alatt, illetve böngészőből is hozzáférhető). Alapvetően állományainkat tehetjük vele bárhonnan elérhetővé, de a Mozilla Thunderbird levelező és a Tomboy jegyzetelőprogram is képes segítségével szinkronizálni. Az Ubuntu One Music Store zeneboltban vásárolt javaink tárolására és streamingelésére is használható. Összességében hasznos, számottevő tárhelyet ad ingyen is, ugyanakkor nem elérhető minden Ubuntu alkalmazásból.
A Microsoft felhőtárhelyét, a SkyDrive szolgáltatást ismerik a legtöbben; ez természetesen eddig is elérhető volt XP és Windows 7 alatt. Felhőben azonban van hová tovább lépni, és ezt szépen be is mutatja a Microsoft a Windows 8-felhasználóknak. Ma már mindenki több gépen dolgozik, és ez nem okoz problémát, ha regisztrálunk egy Microsoft felhasználói fiókot, amivel aztán teljes körűen azonosíthatjuk magunkat. Ahol bejelentkezünk, oda gyakorlatilag mindent magunkkal vittünk, amit csak beállítottunk a szinkronizációs opciókban. Kényelmes, globális és hatékony megoldás, ami a felhőtechnológiák azon oldalát aknázza ki, ami a leginkább hasznos a mindennapi felhasználók számára, és 7 GB-ot ingyen kapunk. Mondhatnánk, hogy de hát az Android és a Windows Phone is tudja ugyanezt már egy ideje, de asztali operációs rendszer vonalon a Windows 8 kínálja jelenleg a legfejlettebb megoldást.
Privát szféra és biztonság
Fontos, hogy biztonságban tudhassuk bizalmas információinkat, és ez ma már jóval túlmutat azon, hogy titkosítjuk-e meghajtónkat, ez ugyanis Ubuntu és Windows 8 alatt (utóbbi Professional és Ultimate kiadásában) egyaránt elvégezhető. Az Ubuntu annyival előzékenyebb, hogy egy hasonló szintű védelmet már a 12.10-es változat telepítője is felajánl, így egy kattintással aktiválhatjuk is.
Sokkal lényegesebb, hogy befolyásolhatjuk-e, az operációs rendszer mennyi információt osszon meg az alkalmazásokkal és weboldalakkal. Az Ubuntu Privacy Control Panelben részletesen, alkalmazásonként beállítható, hogy melyik alkalmazás mit tudhat rólunk, és eltüntethetjük a nyomainkat is. Ugyanez kevéssé lehetséges a Windows 8-ban, legalábbis globálisan nem korlátozhatjuk az információk hozzáférhetőségét, csak az alkalmazásokon belül, már amennyiben lehetőséget adnak azok erre.
Nem egyformán esik az internetes támadások fókuszába a Linux és a Windows. Jelenleg a Windows XP a legtámadottabb, a Windows Vista pedig a legkevésbé zaklatásnak kitett asztali Microsoft operációs rendszer, de jócskán fenyegetett a Windows 7 is, melynek e tekintetben feltétlen követője lesz a 8-as kiadás. A gyártó a Defender integrálásával igyekszik elejét venni a bajoknak, mondván, hogy most már a telepítéstől fogva védett rendszerrel dolgozhatunk. Ebben segíthetnek azok a gépek, melyekbe már az ősi BIOS-t leváltó új UEFI-t égették be, mivel az új architektúra digitális aláírókulccsal azonosítja a kernelt, és csak jóváhagyott rendszermagokat hajlandó bevetni, megelőzve ezzel a bootvírusokat és a rootkitek telepítését (ennek érdekes mellékhatására később még visszatérünk). Mindez nagyon szép, de magában még kevés, különösen ahhoz képest, hogy az Ubuntu és leszármazottai gyakorlatilag egyáltalán nincsenek kereszttűzben. Az Ubuntu egyelőre – az UEFI Secure Boottól eltekintve – minden szempontból többet nyújt a biztonság terén.
Ár és hendikep
Visszafogott áron, az előző kiadásnál jóval olcsóbban szerezhetők be a Windows 8 OEM-kiadásai, melyeket most már végfelhasználók is telepíthetnek. A Windows 8 Pro Upgrade verzióját pedig már alig tízezer forintért letölthetjük a Microsoft weboldaláról – persze azért ingyen nem adják. Az Ubuntu viszont teljesen ingyenes és az sem probléma, ha elakadnánk valahol, magyarul is rengeteg probléma megoldására rátalálhatunk a Google-ban, angol nyelven pedig szinte 100 százalékos az ingyenes közösségi támogatás.
Az Ubuntu annak idején, a Vista piacra dobásakor nem tudta elkapni a lepattanó, a rendszerrel nem elégedett felhasználókat, akik inkább XP-re váltottak vissza. Most itt lett volna az alkalom, hiszen időben nagyon közel állt egymáshoz az Ubuntu 12.10 (Quantal Quetzal) és a Windows 8 megjelenése. Azok azonban, akik új számítógéppel szerezték be a nyolcast, bizony nem kaptak esélyt sem verzió-visszaváltásra, sem más operációs rendszer használatára, ha a BIOS-t leváltó UEFI-rendszerrel épített gépet vásároltak, és ebben nem lehetett kikapcsolni a biztonságos rendszerindítást. Ezeken a gépeken lehetetlen külső médiára bootolni, amennyiben a bevetni kívánt operációs rendszer magját nem látták el a gyártó által regisztrált és jóváhagyott digitális aláírással (Secure Boot). Eddig csak a Microsoft egyeztetett a gyártókkal – a Windows 8 logó kapcsán amúgy is –, tehát az új gépeken csak és kizárólag Windows 8 futhatott. Csak nemrég látott napvilágot az Ubuntu 12.10 UEFI-s változata, amihez egyelőre a Microsoft biztosította a szükséges kódokat, ezzel most már lehet próbálkozni. Mindenesetre jó néhány hónapos hátrányba került gyakorlatilag minden más operációs rendszer gyártója, mivel csak a következő hardverekben vagy firmware frissítésekben jelenhetnek meg az ő saját kulcsaik.
A Linux-felhasználók öt kedvenc Windows 8 funkciója
1. Élő csempék. A Windows 8 színes kis indítóterületei információt is szolgáltatnak, a Mail csempe betekintést a friss levelekbe, a Zene az éppen játszott szám adataiba és így tovább. Egy pillantással felmérhetők az újdonságok, változások.
2. Javított taszkmenedzser és fájlmásoló. Nagyon jól jönnek a Teljesítmény és Alkalmazás előzmények a feladatkezelőben, és a másolásdialógus pillanat-állj funkciója is széles körben tetszést aratott.
3. SkyDrive-integráció és online fiókok. Nemrég még többet hozhattak ki az Ubuntu One-felhasználók a felhőből, de a Windows 8 megjelenésével fordult a kocka. Az online fiókok segítenek mindent szinkronizálni, hogy bárhol otthon érezhessük magunkat.
4. Osztott képernyős alkalmazások. Hamar rászoktunk annak idején a Windows 7 ablakrendező billentyűkombinációira. A Windows 8 felülete egyharmad/kétharmad arányban rendezi az új stílusú ablakokat, ami mindenkinek szimpatikus.
5. ISO lemezképhasználat. Most már sokkal kevesebben fogják feltelepíteni a Daemon Tools alkalmazást, merthogy egy egyszerű virtuálislemez-funkciót maga a Windows 8 is ad számunkra. Örülünk, és persze már korábban is szívesen örültünk volna.
