Lassan de biztosan haladunk abba az irányba, hogy a HyperText Transfer Protokol, vagyis a HTTP legújabb verziószám-frissítéssel járó kiadása végre mindennapjaink része legyen. Februárban ugyanis a protokoll fejlesztéséért felelős IETF (Internet Engineering Task Force) bejelentette, hogy véglegesítésre került a HTTP/2 (és a szorosan hozzá kapcsolható HPACK eljárás is). Az 1.1-es, legutóbbi frissítés még az ezredforduló előtt érkezett, így nem meglepő, hogy az update bevezetését már több nagy cég is szorgalmazta, sőt az eseménytelenül telt várakozást megunva a Google csapata 2009-ben egy saját módszert is kidolgozott a böngészés gyorsítására. Az SPDY névre keresztelt protokoll olyan jól sikerült, hogy a 2.0-s HTTP fejlesztése során számtalan ötletét átvették a készítők.
Instant gyorsulás
A weboldalakra nézve a technológia nem sok változást hoz, hisz alapvető kialakításukat továbbra is a már meglévő HTML-eszközkészlet adja; a protokoll a kliensek és a szerverek közötti kapcsolat módosulásával éri el a gyorsulást. Az egyik legszembetűnőbb változás a korábbi verziókhoz képest, hogy a viszonylag nagy adatforgalmat generáló szöveges adattovábbítás helyett a 2.0-s változat bináris kódolást használ majd erre a célra. Ezen kívül a jelenleg használt protokoll néhány komolyabb gyermekbetegségét is leküzdik a frissítés során. A legnagyobb gyorsulást azonban a kétirányú, több szálon futó lekérdezések megjelenése hozza el, mely feloldja az aktuális HTTP egyszálas korlátozását (sőt ez az SPDY egy irányba „többszálúsított” eljárásához képest is lényeges előrelépést jelent). A metódus újítása, hogy ezentúl a kliensek több kiszolgáló felé is elindíthatják a lekérdező adatfolyamot, és a hostoktól érkező válaszokat is egyidejűleg több, egymással párhuzamosan is funkcionáló szálon dolgozza fel. Ennek köszönhetően az oldalak betöltődését lényegesen gyorsítja majd a folyamat, hiszen a weblapok felületén elterülő adatok nem egymást követően, hanem egyszerre jelennek majd meg, így az oldal szövegezettsége például akkor is betölt, ha a tartalmat szegélyező – esetlegesen nagyméretű – képekre még várni kellene. A HTTP-fájlok header részének átdolgozását megköveteli az új protokoll, mely (a HPACK-ot alapul véve) a fejállományban tárolt információkra kötelező jelleggel használandó tömörítést ír elő, ily módon drasztikusan csökkentve méretüket.
Nem tökéletes
A bevezetésre váró standard hibáit is elkezdték már összegyűjteni az illetékesek, szerintük a kidolgozott metódus egyik legnagyobb hiányossága, hogy megvált az SPDY-ben kötelezően használandó titkosítástól, amely a HTTP/2 esetén csupán opcionális megoldásként lesz jelen (bár nagy valószínűséggel a kódolatlan megoldást ritkán fogják használni). Ezen kívül lényeges még megemlíteni, hogy a legfrissebb változat elhagyja az alverziókat, azaz a továbbiakban nem kell majd várnunk a 2.1-es jelzésű update érkezésére, az esetleges frissítések ugyanis a 2-es protokoll alatt automatikusan megjelennek. A böngészőgyártók már felkészültek az új protokoll érkezésére, a Mozilla a Firefox elmúlt hetekben piacra került 36-os verziójába már beépítette a HTTP/2-támogatást, és a Windows 10 előzetesében megjelenő IE11 is képes a protokoll kezelésére. Az aktuális Chrome is tartalmazza ugyan a 2-es változat használatához szükséges eszközöket, de ezek aktiválásához még egy kis parancssori szöszmötölésre szükség van (a soron következő frissítés már automatikusan elindítja a szükséges komponenseket).
(Nyitókép: James Cridland)
