Mint Olvasóink többségének valószínűleg már feltűnt, az internet terjedésének köszönhetően rohamos tempóban nő az internetes publikációk száma, ráadásul a hagyományos hírportálok egyre bővülő körén felül gombamód szaporodnak az érdekes és tartalmas blogok is.
Főként az utóbbiak miatt keletkezett káoszban nem egyszerű dolog kiigazodni, így az internetezők többsége könyvjelzőzi böngészőjében az érdekes weboldalakat, ám egy idő után mégis azon kapják magukat, hogy az átolvasásuk időigénye miatt valójában csak a legérdekesebb néhányat nézegetik rendszeresen.
Mindez azért probléma, mert így rengeteg mindenről lemaradnak, ráadásul azon blogokat rendszeresen törlik a figyeltek közül, ahol kevés – ám minőségi - bejegyzés jelenik meg, ezzel szűkítve saját „látóterüket”. Szerencsére már nagyon régóta van megoldás ezen problémára, ám ettől függetlenül meglepően kevesen használják a portálok által felkínált RSS (Really Simple Syndication) hírcsatornákat.
A hírcsatorna gyakorlatilag egy XML állomány, amelyben a weboldalak legfrissebb írásai találhatóak meg; az angolosan feedeket könnyedén össze lehet gyűjteni egy hírolvasó szolgáltatásba vagy programba, így annak minden egyes megnyitása után letöltődnek többek közt a legfrissebb írások címei és bevezetői.
Ennek előnye, hogy nem kell a webböngészőben egymás után átkattintgatni a weboldalakra, ráadásul jóval kisebb az esélye, hogy az olvasó véletlenül átsiklik az érdekes bejegyzések felett. Az RSS használatának brutális hatékonyságáról csupán annyit mondanánk, hogy ezen írás szerzője úgy fél óra alatt egy átlagos munkanapon 57 portál 700-800 hírét szokta átnézni, méghozzá kényelmes tempóban – mindez a hagyományos böngészős módszerrel naponta legalább másfél órányi időráfordítást, és általánosságban véve komoly fanatizmust igényelne.
Sejthető módon rengeteg ingyenes olvasó áll az érdeklődők rendelkezésére: a webesek erőssége, hogy a bennük rendszerezett hírcsatornák bárhonnan elérhetőek, míg az „asztali” szoftverek általában kényelmesebb kezelhetőséget nyújtanak. A legjobb megoldásnak az olyan hírolvasó alkalmazások nevezhetőek, amelyek képesek szinkronizálni a webes társaikkal, így felhasználói szempontból két legyet ütnek egy csapásra.
A legnépszerűbb webes olvasónak a Google Reader mondható, amely az alapvető funkcionalitásán kívül a már beállítottak alapján képes automatikusan új portálokat javasolni, továbbá haszontalan, ám annál érdekesebb statisztikákat is készít, például az eddig elolvasott elemek számát is meg tudja mondani.
Új hírforrásokat a baloldali menüsávjának tetején elhelyezett „Feliratkozás” gombra kattintva lehet hozzáadni a listához, a szükséges linket legegyszerűbben a kívánt weboldalon valahol elhelyezett RSS ikonra vagy feliratra kattintva lehet beszerezni - a böngésző címsorában megjelent elérési utat kell bemásolni a szövegmezőbe.
Remek funkció, hogy a hírforrásokat tematikusan csoportokba lehet benne rendezni (ez egyébiránt tudtunkkal az összes olvasóra igaz), továbbá a feliratkozások OPML formátumban ki is exportálhatóak a szolgáltatásból – utóbbi akkor jöhet kapóra, ha egy Google Readerrel szinkronizálni képtelen olvasót kívánnánk használni, vagy csak biztonsági másolatot készítenénk a feliratozásokról.
Végszóként néhány Google Readerrel is szinkronizálni képes „asztali” hírolvasó alkalmazás: a Windows-os felhasználók figyelmébe a rendkívül gyors FeedDemont ajánlanánk, Mac OS-en a Gruml tűnik az egyik legjobb választásnak, míg Linuxon Liferea és RSSOwl a legkedveltebbek.
