Az NSA-botrány tavaly nyári kirobbanása után az informatikai sajtó rengeteget foglalkozott a különféle titkosítási módszerekkel, hiszen az Edward Snowden által kilopott dokumentumok tanúsága alapján az amerikai hírszerzés nem csak a látókörébe került személyek adatkommunikációját figyeli, hanem alanyi alapon mindenkit megpróbál szemmel tartani. Az elmúlt hónapokban az NSA semmit jelét sem adta, hogy be kívánná fejezni a tolakodó viselkedését, sőt: a helyzetet reálisan szemlélve valószínűleg tovább dolgozik a módszereinek tökéletesítésén. Nem kell titkokat rejtegető bűnözőnek lenni ahhoz, hogy ez ne tetsszen.
Tehetetlen vagy lehetetlen?
Az internetes kommunikációnk erős titkosítására már nagyon régóta rendelkezésre állnak különféle ingyenes eszközök, a csevegéstől a levelezésig minden információ értelmezhetetlenné tehető az adatforgalmunkat fürkészők számára. A problémát inkább az jelenti, hogy nagyon kevés olyan eszköz létezik, amely már alapértelmezetten és automatikusan elvégezné helyettünk a munkát.
A csatolmányok egyelőre nem titkosítottak
A legrosszabb helyzetben az e-mail van: noha egy levelezőprogram és titkosító beépülő bevetésével minden további nélkül rejtjelezhetjük a leveleket, ám a szükséges szoftvereket fáradságos és frusztráló feladat konfigurálni, különösen a kevésbé technikai beállítottságúak számára. Sejthetően ha titkosítjuk az elküldött leveleinket, akkor a fogadónak tudnia kell dekódolnia azokat, azaz a másik térfélen is szükség van egy megfelelően beállított levelezőkörnyezetre. Hab a tortán, hogy a jelenlegi megbízható titkosító eszközök használatakor elfelejthetjük a webmailt: a Gmail és társai nem képesek titkosítani a leveleket, titkosított levél érkezésekor pedig nem tudják dekódolni azokat.
Úgy tűnik mostanra életképesnek bizonyult az adatainkat svájci szervereken tároló ProtonMail: a webes levelezőrendszer célja, hogy privát szféránk megtartása mellett tudjunk levelezni. Az üzemeltetők szerint ők maguk sem képesek beleolvasni a felhasználók postafiókjaiba. Ez annak köszönhető, hogy a ProtonMail kettő jelszót követel meg a felhasználóktól: az egyik a bejelentkezéshez szükséges, míg a másik magát a postafiókot titkosítja. A postafiók tartalmának kódolása és dekódolása mindig a felhasználó böngészőjében történik. Megemlítendő, hogy a levelek csatolmányai egyelőre nem kerülnek titkosításra.
A postafiók titkosító jelszava bármikor megváltoztatható, de az elvesztésekor búcsút mondhatunk a meglévő leveleinknek
A ProtonMail semmilyen formában sem tárolja a postafiókunk titkosító jelszavát, így ha véletlenül kimenne a fejünkből, akkor búcsút mondhatunk az addigi levelezésünknek.
Mikor biztonságos?
Fontos tisztázni, hogy a ProtonMail kizárólag akkor képes nagyfokú biztonságot nyújtani, amennyiben az üzenetváltó felek a saját rendszerén belül vannak. Semmi sem garantálja a privát szféránk tiszteletben tartását, amennyiben a küldő vagy címzett egy másik levelezőrendszert – legyen az Gmail, Outlook.com vagy Freemail – használ.
Egyetlen köztesnek mondható állapot van: a ProtonMail felhasználói képesek arra, hogy az üzenet helyett csak egy üzenetre mutató webes linket küldjenek az e-mailben. A fogadó erre kattintva a ProtonMail weboldalán találja magát, ahol az üzenet megtekintéséhez meg kell adnia a küldő fél által szabadon beállított jelszót. Ilyenkor nincs lehetőség a levélre való közvetlen válaszolásra.
Árszabás
A ProtonMailnek jelenleg csak ingyenes (ám abszolút reklámmentes) változata létezik: a felhasználók 100 MB tárhellyel gazdálkodhatnak, továbbá havonta legfeljebb 1000 darab levelet küldhetnek. A jövőben lesz fizetős változat is, amely extra tárhelyet és nagyobb levélkvótát fog nyújtani a pénztárcájukat kinyitóknak.
(Nyitókép: Ron Reiring / Flickr)
