A számítógépes játékosok többsége mostanra valószínűleg tisztában van vele, hogy június elején a Valve nagy meglepetésre egy rendkívül nagylelkűnek tűnő pénzvisszafizetési gyakorlatot léptetett életbe. A vállalat tájékoztatása szerint a vásárlástól számított 14 napon belül, továbbá maximum 2 órányi játékban eltöltött idő esetén a fogyasztók bármiféle indoklás nélkül visszakérhetik a megvett játékok árát. A pénzvisszatérítés kizárólag az olyan DLC-kre nem vonatkozik, amelyek véglegesen megváltoztatnak valamit az alapjátékban, például visszafordíthatatlanul kibővítik a játékos karakterének képességeit.
Ami ennél is meglepőbb, hogy a pénzvisszatérítést nem csak az ügyfél Steam Walletjébe hajlandó jóváírni a Valve, hanem kérés esetén PayPalre vagy bankszámlára is visszautalja a pénzt. A pénzvisszafizetés nem automatizált folyamat, a gamereknek a Steam ügyfélszolgálatán kell visszakérniük a pénzüket. Ez részben azért van így, mert a Valve el szeretné kerülni a rendszerrel való visszaélést. Ha az ügyfélszolgálaton úgy gondolják, hogy valaki sportot űz belőle, akkor megvonják az illetőtől a pénzvisszatérítési lehetőséget.
A pénzvisszafizetés előnyei nyilvánvalóak a játékosok számára, valójában szokatlanul is nagylelkűnek tűnik a rendszer. Üzleti szempontból mégis mi érdeke fűződik ahhoz a Valve-nak, hogy a játékosok könnyen visszakérhessék a pénzüket? Rövid távon ez szinte biztosan csökkenteni fogja a profitot. Viszont a Valve hosszú távon kíván piacvezető digitális játékbolt maradni, a helyzetet ebből a perspektívából szemlélve már koránt sem értelmetlen az üzleti lépés.
Előrendelések, leárazások, bughegyek
AAA-kategóriás játékot fejleszteni elképesztő mennyiségű időbe és pénzbe kerül. A kiadók előrendelések segítségével próbálnak minél előbb bevételre szert tenni a játékaikból. Az elmúlt talán két egy évben új és feltűnő trend alakult ki: a játékok nem csak hogy hónapokkal a megjelenésük előtt előrendelhetővé váltak, de a kiadók már az előrendelési időszak alatt is leárazzák a termékeket. Üzleti szempontból ez érthető a kiadók részéről, viszont rendkívül idegesítő a legnagyobb rajongók számára, akik a bejelentés után már nyitják is pénztárcájukat; bizalomvesztést okozhat.
Fallout 4: cikkünk írásakor még szinte semmit sem lehetett tudni róla, de azért már előrendelhető volt 60 euróért
Ami ennél sokkal nagyobb problémát jelent, hogy a kiadók rászoktak a rendkívül bugos és optimalizálatlan játékok piacra dobására. A tavalyi év konkrétan egy totális katasztrófa volt, a legtöbb agyonreklámozott AAA-játékot agyon kellett patchelni, mire játszható állapotba került.
A kiadók számára a játéksorozataik legnagyobb rajongói jelentik a prémium közönséget. Ők azok, akik puszta reklámanyagok alapján is hajlandóak 50-60 eurót kifizetni egy-egy játékért, plusz tipikusan 40 eurót a hozzá készülő utólagos tartalmakért. Ehhez képest hogyan bántak velük a kiadók az elmúlt időszakban?
Előrendelték a kedvenc játéksorozatuk legújabb részét, sajnos két héttel később már jelentős árengedménnyel is előrendelhették volna. Kijött a játék, de az egész egy nevetséges bughalmaz volt, ráadásul ezen a ponton már nem tudták lemondani az előrendelést. Ezután 2-4 héttel a kiadó megint alaposan leárazta a játékot.
Ilyen trendek mellett egyáltalán mi értelme van előrendelni valamit? A túl lelkes gamerek mostanra valószínűleg már mind megégették legalább egyszer a kezüket, elegük van az egész előrendelősdiből. Egyre többen tanulják meg, hogy megéri türelmesnek lenni. Ez pénzügyi szempontból nem kedvez a kiadók és Valve számára.
Figyelem: itt-ott akad néhány szitokszó
Sajnos egyes kiadóknak az összes dráma ellenére sem esett le teljesen, hogy rombolják a saját üzletüket (és a Steam üzletét…), de a Valve mostantól segít nekik megérteni a helyzetet. Innentől kezdve ha bughalmazt adnak ki prémium áron, akkor a bepipult gamerek hirtelen felindulásból (vagy némi megfontolás után) egyszerűen visszakérhetik a pénzüket. A pénzvisszafizetési rendszer valójában egy sokszintű politikai játszma része: egyrészt az erősödő piaci verseny közepette fontos és pozitív reklám a Steam számára, másrészt konkrét pénzügyi védőháló az időnként túlságosan is lelkes vásárlóknak, harmadrészt pedig egy kőkemény pofonosztó gép az ámokfutó kiadóknak és fejlesztőknek.
Itt az ideje megérteniük a kiadóknak, hogy az elvárható kötelezettségeik köre a játékaikért elkért összeggel párhuzamos. Ha nem hozzák az elvárható minőséget, akkor a fogyasztók a fórumokon való panaszkodás helyett végre elbánhatnak velük. Hatalmas kár, hogy ilyen sokáig kellett várni a lehetőségre.
Mi lesz a rövid játékokkal?
A jelenlegi visszatérítési rendszer leghomályosabb aspektusa, hogy mi lesz a 2 óránál gyorsabban befejezhető játékokkal. Elméletben ezeket végigjátszhatják a játékosok, majd indoklás nélkül visszakérhetik a pénzüket. A legjobb megoldás talán az lenne, ha ezen játékok a végigjátszáskor feloldanának egy achievementet, így a rosszindulató gamereknek meg kellene magyarázniuk az Steam ügyfélszolgálatán, hogy a végigjátszás ellenére miért kérik vissza a pénzüket.
(Nyitókép: Retro_Apocalypse)
