Vannak termékek (hardver és szoftver egyaránt) amelyeket gyártóik, fejlesztőik általában véve legszívesebben kitörölnének az emlékezetükből. Mivel összeállításunkban a valaha piacra került és általunk legfélresikerültebb dolgok kerültek, akadnak olyanok, amelyeket már csak megmosolygunk, de olyanokkal is találkozhatunk, amelyek még most is megkeserítik életünket. Bár legtöbben a hátunk közepére sem kívánjuk, a fejlesztők még látnak bennük fantáziát, ezért makacsul kitartanak elképzeléseik mellett. A lista természetesen közel sem teljes, a legkirívóbb esetek közül megpróbáltuk azokat kiválasztani, amelyekkel a számítástechnikában hosszabb ideje figyelemmel kísérő hazánkfia nagy valószínűséggel találkozott.
5. Disney The Lion King CD-multimédia (1994)
Akad néhány dolog, ami képes gyerekek ezreinek tönkretenni a karácsonyát, s ilyen volt a Disney első Windows alá szánt játéka is. A probléma a következő volt: a játék a Microsoft új WinG grafikus motorjára épült, csakhogy a videokártyák meghajtóprogramjai nem tudták kezelni azt. Mindehhez társult az, hogy 1994 végén a Compaq kiadta a Presario PC-t, aminek grafikus kártyáját nem tesztelték a WinG-vel.
Amikor karácsony reggelén a szülők feltelepítették új Presario-jukra az Oroszlánkirályt, számos gyerek meglátta élete első kékhalálát. A történet azonban szerencsés véget ért: a WinG megbukott és helyette a Microsoft megalkotta a sokkal erősebb és stabilabb új grafikus motort a DirectX-et, amit azóta is mindenki örömmel használt.
4. Sony akkumulátorok (2006)
Az elmúlt év legkellemetlenebb hardverügye egyértelműen a Sony nevéhez fűződik. Mint arra sokan emlékszünk, a világ több pontjáról érkeztek bejelentések, hogy egyes Dell noteszek minden előjel nélkül lángra kaptak. Az elsőre talán hihetetlennek hangzó történetről kiderült, hogy teljes mértékben fedi a valóságot, azonban a jelenség nem a Dell, hanem az akkumulátorokat gyártó Sony hibájából következett be.
A jelenség miatt néhány légitársaság megtiltotta a Dell noteszek használatát utazás közben. A történet eredményeként több millió Sony akkumulátort hívtak vissza, amelyek között szép számmal akadtak a HP és az Apple gépeiben is. Az előzetes becslések szerint ez a kis affér több százmillió dollárjába kerül a Sony-nak.
3. Sony BMG zene CD-k (2005)
Alapesetben, amikor egy zene CD-t teszünk a számítógépbe, a legkevésbé sem kell attól tartanunk, hogy gépünk hackerek játszóterévé válik, azonban pont ez volt az, ami a Sony zenei lemezeinek lejátszása után történt 2005-ben. A CD-k másolásvédelmét ellátni hivatott szoftver egy rootkitet telepített a gépre, ami láthatatlanná tette még a víruskeresők és kémprogram eltávolító programok előtt is. Ezt egy átlagosan képzett támadó könnyen kihasználhatta, hogy saját, ártó szándékú programját elrejtse és ezáltal megszerezhesse összes adatunkat vagy akár egyszerűen átvehette segítségével a gép fölött az irányítást.
Biztonsági szakértők becslései szerint több mint félmillió gépet fertőztek így meg. Megoldásként kiadtak egy javítócsomagot, az azonban csak tovább rontotta a helyzetet. Végül a Sony BMG felajánlotta, hogy visszatéríti a vásárlók pénzét és kicseréli a hibás lemezeket.
2. Microsoft Windows Millenium operációs rendszer (2000)
Minden bizonnyal ez a legrosszabb Windows verzió, amit valaha kiadtak - legalábbis a Windows 2.0 óta. A Windows Millenium Edition-t vagy ME-t, sokan mindmáig viccesen csak Mistake Edition-ként, azaz hibás kiadásként emlegetik. Az ME a Windows 98-at lett volna hivatott leváltani az otthoni felhasználók gépein. 2000 végén, nem sokkal a megjelenést követően azonban a felhasználók telepítési, futási, hardver és szoftver problémákról, valamint rejtélyes leállásokról számoltak be. A felsoroltakat leszámítva azonban az ME remekül működött.
Becsületére legyen mondva, az ME számos olyan újítást vezetett be, amelyek később nagyon népszerűek lettek az XP-ben, tipikusan ilyen például a rendszervisszaállítás. Sajnos az ME esetében ez a szolgáltatás még olyan fájlokat (például vírusokat) is visszaállított, amelyeket soha több nem szerettünk volna látni. Felejtsük el az Y2K, ez volt az ezredforduló igazi katasztrófája.
1. RealNetworks RealPlayer médialejátszó (1999)
Listánk élére hosszú évek kitartó - sikeresnek már annál kevésbé nevezhető - munkájával a RealPlayernek sikerült felkerülni. A lejátszószoftver legzavaróbb eleme, hogy telepítés után túlontúl otthon érzi magát a gépünkön: rögtön alapértelmezett média lejátszóként definiálja magát, teleszemeteli a regisztrációs adatbázist és rendszeresen zavaró felugró üzenetekkel bombázza használóját.
Emellett a fejlesztő cég - a RealNetworks - hozzáállásával is akadtak gondok. Mindezt remekül példázza, hogy kevéssel a RealJukeBox megjelenése után, még 1999-ben Richard M. Smith biztonsági szakértő felfedezte, hogy minden gépen egyedi azonosítója van a szoftvernek, amire azért volt szükség, mert a program elküldte a lejátszott médiafájlok listáját a központnak - erre a momentumra a felhasználási feltételekben természetesen elfelejtettek kitérni. A következő kiadott, RealPlayer G2-es változatú verzióban mindez még mindig benne volt. Az óriási felháborodást, rossz sajtót és perrel való fenyegetőzéseket követően a Real kiadott egy javítócsomagot, amely gyógyírt jelent a fent említett problémára.
Azt gondolnánk, hogy mindezek után, tanulva a korábbi esetből, változtattak az üzletpolitikán, de nem így történt. Kiadták saját letöltésvezérlő szoftverüket, amivel ismét sikerült veszélyes vizekre evezniük, mivel ezzel ismét nyomon követik a felhasználók szokásait. Szerencsére időközben elkészítették (nem a RealNetworks) a Real Alernative programot, ami csak a kodeket tartalmazza, így a RealPlayer telepítése nélkül is megtekinthetők a Real formátumú fájlok.
A bővített lista a Január 3-án megjelenő PC Wordben olvasható.
