Kicsit meglepődtem, mikor az új, éppen tesztelt Sony VAIO noteszgép elhagyva a szokásos BIOS képernyőt szinte azonnal indította is a Windows 8-at, még csak grafikus üzemmódot sem váltott. Persze, hogy nem, hiszen nem BIOS, hanem UEFI (Unified Extensible Firmware Interface) adja az alpokat. Ennek megvannak az előnyei, de a hátrányai is.
Mindenki tisztában van a BIOS korlátaival, melyeket a hetvenes évek közepe óta nem egyszer kellett már áthágni, kiterjeszteni. Volt még a 486-os gépek korában is grafikus kezelőfelületű BIOS, mely kezelte az egeret is, de alapjában ugyanazt nyújtotta, beleértve a rendszer korlátait is, melyek máig fennállnak. A BIOS hozzáférést enged a boot sorrendhez, a memória időzítő értékeihez és a CPU frekvenciához, de ma sem kezeli a 2,2 GB-nál nagyobb merevlemezeket és a PCI-Express 3.0-át. Az új UEFI – aminek alkalmazására most kezdenek átállni tömegesen az alaplap- és laptop gyártók – már kiegészíthető a gyártó által hozzáadott modulokkal, ezáltal akár távolról menedzselhetőek a rendszerbeállítások. Az UEFI grafikus módban fut és nagyon gyorsan feláll vele a gép, ami a BIOS-ról nem igazán elmondható. Megoldható az is, hogy egy vírusvédelmi modul jusson először szóhoz, megakadályozva ezzel, hogy illetéktelen szoftverek (pl. rootkitek) ékelődjenek a rendszerindítás folyamatába. Sőt, a Secure Boot ellenőrzi a futtatandó rendszermagok digitális aláírását és csak a hitelesített modulokat hajlandó futtatni. Ez extra védelem kiépítéséhez biztosít lehetőséget, de úgy tűnik, hogy van mellékhatása, legalábbis az adott piaci helyzetben.
A Windows 8 megjelenése ugyanis felpörgeti a gyártókat, akik próbálják meglovagolni az új OS okozta izgalmi hullámot, mely ugyan sehol sincs ahhoz, mint amit a Windows XP vagy Windows 7 okozott, de azért a semminél sokkal jobb. Ennél fogva a Microsoft előírásainak engedve UEFI-s gépeken bekapcsolják a Secure Boot funkciót, előtelepítik a csempés üdvöskét, aztán kész. Azt az ajánlást, miszerint a tisztességes UEFI menüben lehetőséget kell adni a Secure Boot letiltására már sokan elfelejtik. Ennél fogva az új vasakra nem lehet csak úgy dual boottal egy asztali Linux rendszert is telepíteni, mert jelenleg gyakorlatilag csak a Windows 8 rendelkezik az indításhoz szükséges kulcsokkal. Emiatt nagyon sok új konfiguráción, amin a gyártó adja a Windows 8-at csak az használható, nincs igazi választási lehetőség.
Legalábbis egy darabig még így állt a helyzet. Szerencsére a Fedora, az FSF, a SuSE és az Ubuntu is dolgozik azon, hogy az ellenőrzött rendszerindítás ne vegye el a választás szabadságát. Egy alátét (shim) boot modullal próbálkozik az Ubuntu 12.10 végleges kiadása, mely az első UEFI-t támogató kiadás. Az alátétben ott a Canonical UEFI CA, melyet a Microsoft írt alá, az UEFI ezt ellenőrizve elismeri, így az indítás végbemehet. A másik módszer, hogy a disztribúciók közvetlenül a hardver gyártókkal egyeztetnek, akik számára időben átadják a különféle kerneleket azonosító aláírásokat, így nincs szükség a kétlépcsős indításra. Csakhogy erre még nem volt idő, sőt, a legtöbb disztribúció nem készült még fel semmilyen módon a kihívásra.
Magam is megpróbálkoztam az elvileg kompatibilis Ubuntu 12.10 telepítésével, de nem jártam sikerrel az UEFI-s Windows 8-al előtelepített gépen, semmiféle üzenetet nem kaptam, csak simán elindult a Windows. (Mások is belefutottak már ebbe.) Persze ki kell még tapasztalni az új rendszereket és lehet, hogy hamarosan elfelejtjük ezt a most még nem túl hosszú időszakot, hiszen a Microsoft is hajlandó együttműködni az open source fejlesztőkkel, kiadva a szükséges kulcsokat. Jelen pillanatban azonban a gyakorlati szituáció az, hogy a hardvergyártók úgy értelmezik a Microsoft ajánlását, hogy az kizárja az egyéb operációs rendszereket a használatból. Pedig a böngészőválasztásra és a Media Player nélküli Windows kiadására már bíróság kötelezte a szoftveróriást, akkor könnyen lehet, hogy újabb jogi problémák elé nézhet, ha a helyzet nem normalizálódik belátható időn belül.
