Sokak szerint így kellene lennie, hiszen a Windowsok a mindennapi munkájuk során gyűjtik azon apró segédeket, amelyek a felhasználó életét igyekszenek megkönnyíteni. E járulékos elemek azonban idővel lelassítják az operációs rendszert, hiszen a platform egyre több bejegyzésnek próbál eleget tenni. A népszerű CCleaner például rendet rak a népszerű böngészők adatai között – törölve a felesleges ideiglenes fájlokat, előzményeket, websütiket és így tovább, kiüríti a Windows Lomtárát, törli a felesleges bejegyzéseket, logállományokat és minden felesleges terhet. A segédprogrammal így a marketingszöveg szerint újra visszaadhatjuk rendszerüknek a régi gyorsaságát. De most lépjünk tovább ezen az ígéreten és nézzük meg, hogy a rendszertakarítók valóban képesek-e felgyorsítani a Windowsunkat?
A PC World tesztlaborja megvizsgálta az érintett segédprogramokat abból a szempontból, hogy valóban jelentős mértékben gyorsítják-e a rendszerünket. A tesztelés során öt különböző konfigurációt vetettünk be, amelyekre négy népszerű rendszertakarítót eresztettük rá, úgymint az Ashampoo WinOptimizer 7-et (40 dollár), a Iolo System Mechanic 10-et (40 dollár), a Piriform CCleanert (ingyenes) és a 360Amigo System Speedup ingyenes változatát. Milyen eredménnyel? Nos, a szoftverekkel finoman szólva sem értünk el kirobbanó eredményt. Habár a rendszerek betöltődési idején tudtunk faragni a jelenlétükkel, a Windows teljesítményére összességében nem voltak túl nagy hatással – néhány esetben még rontottak is kiindulási állapoton.
A tesztelés
Mivel mindegyik program a rendszer gyorsítását ígéri, ezért úgy döntöttünk, hogy a PC World saját fejlesztésű WorldBench 6 tesztprogramját használjuk a méréshez, amely valós körülmények között vizsgálja a Windowsok működését. A WorldBench ugyanis az olyan népszerű szoftvereken alapul, mint a Mozilla Firefox, a Microsoft Office és az Adobe Photoshop, amelyek sebességét egyedi scriptek, azaz valós feladatok futtatása által teszteli. Az Office esetében például a script megnyit egy dokumentumot, amelyben másol és beilleszt, megváltoztatja a formázásokat, ellenőrzi a helyesírást és így tovább. A teszteléshez nem vadonatúj konfigurációkat választottunk, mivel értelemszerűen esetükben még nem nagyon van mit kitakarítani. Ehelyett öt olyan különböző, hónapok (néha évek) óta használt gépet vetettünk be, amelyek mindennapos használatnak vannak kitéve, és amik egy jó ideje nem voltak karbantartva.
Elsőként készítettünk egy rendszer-visszaállítási pontot, majd a WorldBench 6-tal lemértük a kiindulási sebességet. Ezt követően egyenként háromszor munkába küldtük a rendszertakarítókat, hogy semmi se kerülje el a figyelmüket, és igyekeztünk a legjobban kipucolni a rendszereket. E művelet során egyetlenegy programot sem távolítottunk el, még akkor sem, ha az adott alkalmazás azt javasolta. Egyébként a nem használt szoftverek eltávolítása hasznos lehet, ha lendíteni akarunk rendszerünk sebességén, de mi azt akartuk mérni, hogy saját erejükből mire képesek a tesztelt rendszertakarítók. Miután megállapítottuk a WorldBench 6-eredményüket, visszaállítottuk a rendszereket a kiindulási állapotra és újrakezdtük a tesztet a következő szoftverrel (mivel ez heteket vett igénybe, a közben bekövetkező szoftverfrissítéseket nem vettük számításba).
Tanulságos eredmények
Habár gépenként eltérő WorldBench 6-eredményeket kaptunk, hamar jól látható trend rajzolódott ki. Nevezetesen: a rendszertakarítók egyáltalán nem voltak képesek jelentősen befolyásolni a Windowsok sebességét, sőt néhány esetben még lassítottak is azokon. Csak nagyon kevés esetben teljesítettek jobban a PC-k pucolás után. A Dell Inspiron E1505 esetén egyelten WorldBench 6-pont javulást tudtunk kierőszakolni a CCleaner, az Amigo Sytem Speedup és az Ashampoo WinOptimizer bevetésével. Utóbbi szoftver egyébként a Lenovo gépére is tudott hatni, a lehető legminimálisabb mértékben. A többi esetben a szoftverek nem tudtak bizonyítani, hiszen vagy egyáltalán nem zavartak sok vizet, vagy rosszabb esetben csak még jobban lelassították a rendszereket. Igazából nem ezeket az eredményeket vártuk a szoftverektől, de mindentől függetlenül néhány érdekes tény így is kirajzolódott.
Egyrészt az Amigo System Speedup úgy tűnik, hogy nem igazán kedveli a Microsoft irodai programcsomagját. Az Office esetén mért WordBench 6-eredménye rosszabb (néhány esetben fele annyi pontot ért el) volt a kiindulási állapotnál, azaz a jelek szerint a szoftver alaposan össze tudja kuszálni a programcsomag rendszerbejegyzéseit. Másodsorban erősebb konfigurációknál (mint amilyen a Toshiba Satellite tesztelt gépe) nem igazán tudtunk lényegi teljesítményjavulást elérni az izmosabb hardvernek köszönhetően, míg a lassabb gépeken (például a Dell Inspiron E1505) drámai változásokat tapasztaltunk pozitív és negatív értelemben is (a képszerkesztő 10 százalékkal, a lemezkép-olvasás 20 százalékkal gyorsabb, ellenben a videoszerkesztő 5 százalékkal lassabb lett). Ettől függetlenül összességében a lassú gépeknél érhetünk el könnyebben teljesítményjavulást, igaz, csak minimális mértékűt.
Az eredmények tudatában azt is kijelenthetjük, hogy nem létezik minden PC-re ajánlható rendszertakarító, hiszen míg a fenti Dell gépnél minden szoftverrel fel tudtuk pörgetni a lemezkép-készítést, az egyedileg épített laborkonfigurációnál csak rontottunk a kiindulási helyzeten. Végezetül, habár minden esetben háromszor futattuk le a WorldBench 6-mérés előtt a szoftvereket, azok mindig találtak maguknak takarítanivalót. Kérdés, hogy ezt mi okozza. Elképzelhető, hogy folyamatosan olyan szeméttel bajlódnak, amit nem tudnak kipucolni, rosszabb esetben a programok maguk generálják az újabb, kezelendő problémákat. Egyébként csak az összehasonlítás kedvéért a Lenovo ThinkPad Edge gépnél bevetettük a WinOptimizer 7 programeltávolítás funkcióját is, amellyel 49 hasztalan szoftvertől szabadultunk meg, amely után 63 pontos WorldBench 6-eredményt értünk el, ami a legjobbnak bizonyult a gép esetén. Azaz a rendszertakarítók bevetése helyett jobb eredményt érhetünk el akkor, ha eltávolítjuk a nem használt programokat.
Boot-ítás
Az operációs rendszer betöltődésének idejét meglehetősen nehéz mérni. Nem lehet pontosan tudni, hogy mikor van az a pillanat, amikor a platform minden futó folyamatot és szolgáltatást betölt a háttérben. A Windows ugyanis minden esetben átadja az irányítást a felhasználóknak, még azelőtt, hogy minden szükséges komponenst elindítana. Ez egy apró trükk, ami a felhasználói élményt javítja, de ezzel párhuzamosan megkeseríti a bootmérők idejét. A méréshez ezért egy apró cselhez folyamodtunk: megkértük a rendszert, hogy indításnál nyissa meg a Jegyzettömböt, így ezt követően azt mértük stopperórával, hogy az alkalmazás pontosan mikor jelenik meg a képernyőn. Az eljárást ezt követően tízszer megismételtük, hogy átlagot tudjunk számolni.
Mindegyik rendszertakarítóval valamelyest fel tudtuk gyorsítani a rendszer betöltődését, de a változás általában csak pár másodpercben volt mérhető. Egyedül az Iolo System Mechanic produkált érdekes eredményeket a teszt során, amely két esetben is lassította a procedúrát (a Dell Latitude D520 és a Toshiba Satellite M645 gépeknél), igaz, a változás ezen esetben is maximum két másodperces volt. A legátütőbb eredményt a Lenovo Thinkpad mellett értük el, amely gépnél mindegyik segédprogram jelentős bootidő-lefaragásra volt képes.
A mini versenyben a CCleaner végzett az élen (19 százalékos javulás), amelyet a System Mechanic (17 százalék) és a WinOptimizer 7 (11 százalék) követett. Amikor a szoftverek készítőivel ismertettük az eredményeinket, akkor az Iolo Labs (a System Mechanic fejlesztője) arra kért minket, hogy az általuk használt bootidő-tesztprogramot, a Windows Perfomance Toolkitet használjuk a bootidő mérésére. A segédprogram nem működik XP és Vista alatt, így csak a Windows 7-es konfigurációknál tudtuk hadba küldeni, ahol valóban jobb eredményeket ért el a System Mechanic: a Lenovo ThinkPad Edge esetén 29 százalékos, a Toshiba Satellite notesznél pedig 25 százalékos javulásra volt képes.
Netezési sebességturbózás?
A System Mechanic programról egy másik ok miatt is érdemes külön megemlékezni. Az általános teljesítményjavulás mellett a program ugyanis a NetBoostr-technológiával képes felgyorsítani az internetkapcsolatunk sebességét is. Utóbbit meglehetősen nehéz pontosan mérni, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább megnézzük, pontosan hogyan próbálja mindezt elérni az alkalmazás. Ehhez készítettünk egy másolatot a Windows Registry adatbázisáról, majd összehasonlítottuk azt a System Mechanic által módosított változattal. Egyetlen eltérést találtunk, a szoftver ugyanis csupán a maximális átviteli egység (MTU) értékét írta át, amely trükk már bizonyára sokaknak ismerős lehet. Az MTU ugyanis a küldött adatcsomagok méretét határozza meg, amelynek a pontos konfigurálásával gyorsíthatunk az internetkapcsolat sebességén. A System Mechanic nem tesz mást, csak megkérdi, hogy milyen elérést használunk, majd ehhez beállítja az MTU értékét: DSLkábel esetén az 1500-as, PPPoe-nél az 1492-s, illetve betárcsázós kapcsolatnál az 576-os számot. Emiatt nem érdemes megvásárolni z alkalmazást, hiszen manuálisan, illetve ingyenes segédprogramokkal is átállíthatjuk az MTU-t.
Bár a rendszertakarítók vonzók lehetnek a Windows felhasználók számára, a tapasztalatunk szerint segítségükkel csak minimális teljesítményjavulást érhetünk el. Így azt tanácsoljuk, hogy ahelyett, hogy ezen alkalmazások beszerzésével töltenénk az időt, inkább távolítsuk el a nem használt programokat, s pénzünket inkább tegyük félre új hardver beszerzésére.
