A dolgok színe nem csak attól függ, hogy ők maguk milyenek, hanem attól is, hogy milyen színű fény világítja meg őket. Fehér fényben a saját színüket mutatják, ám fehér és fehér között is különbség van. A fotográfiában az 5500 kelvines fényt tekintik fehérnek. Az ennél magasabb színhőmérsékletű fény kékes, az alacsonyabb narancsvörös elszíneződésű, de gyakorlatilag 4000–7000 K között fehérnek mondható. Az ember szeme kitűnően tud alkalmazkodni a világítás színéhez. A különbség szembeszökő Például gyertyafénynél, ami kifejezetten narancsvörös színű, a szem érzékenyebb lesz a kékre, miközben érzéketlenebbé válik a vörösre. Ettől aztán normális nappali színekben látjuk a dolgokat az erősen elszíneződött megvilágítás ellenére. A fényképezőgép képérzékelője nem képes erre a mutatványra. A felvételen utólag kell a fehéregyensúly-korrekciót elvégezni. Bár a kamera elektronikája vagy a raw-konverter szükségszerűen megteszi ezt, nem biztos, hogy elégedettek lehetünk az eredménnyel. Színjavítás egy kattintással A Színek -› Automatikus -› Fehéregyensúly menüpontra kattintva a GIMP csinál egy automatikus fehéregyensúly-korrekciót. Eközben feltételezi, hogy a kép átlagos, kiegyenlített színvilágú, és a legsötétebb részeknek feketének, a legvilágosabbak fehérnek kellene lenni. Ha ez nem igaz, ha valamilyen szín uralkodik a képen, akkor fals eredményt ad. Automatikus fehéregyensúly Maga az eljárás úgy működik, hogy külön-külön megnyújtja a vörös, zöld és kék csatornák hisztogramját annyira, amennyire csak lehetséges, úgy hogy végeik találkozzanak. Ettől a legvilágosabb pixelek fehérek, a legsötétebbek feketék lesznek, ami meg a kettő között van, az arányosan igazodik. A hisztogram két végén a pixelek 0,05%-át összemossa, és teljesen eltünteti a színeket. Ez a vágás nem elegáns megoldás, de jó arra, hogy néhány kósza, kiugró pixel (pl. zaj, porszem) ne zavarja meg az eredményt. Az egész nagyon egyszerű és gyors. Ha nincsenek nagy igények, ez is megteszi, és kötegelt feldolgozáshoz kifejezetten alkalmas. Hisztogram az automatikus korrekció előtt és után Vadásszunk szürkékre! Az automatikus fehéregyensúly-beállításhoz nagyon hasonló elven működik a szürkebeállításos módszer is. Apró, de lényeges különbség, hogy a közepes tónusoknál megadjuk a szürkét is. Szükség van arra, hogy a képen legyen egy etalon szürke, amihez viszonyítani lehet. Erre valók a különböző szürke kártyák. Az egyik legjobb a WhiBal, amit a www.pictureflow.com-on lehet megrendelni. Ez kétféle szürke lapot (egyet JPEG-hez, egyet raw-hoz), fehéret és feketét tartalmaz. A cuccot valahová a téma mellé kell tenni fényképezéskor úgy, hogy rákerüljön a képre. Ha nem változtatunk sokat a világításon, akkor elég, ha egyetlen képen szerepel. A többire ennek az egynek a beállításait át lehet másolni. A WhiBal helyett jó a Kodak Q-13 szürkeskála is, vagy a 18%-os szürke lap, meg egy fehér, de ezek papírból vannak, szállításkor könnyen megsérülnek. Az eredeti kép és a középszürke különbsége Ha nem használtunk szürke lapot, akkor még mindig van rá esély, hogy az eredeti témán van alkalmas szürke részlet, amit fel tudunk használni. Ennek a megkeresésére egy kis trükköt vetünk be. Feltételezzük, hogy az eredeti témának voltak olyan részei, amelyek nagyjából középszürkék, és ezek a képen is többé-kevésbé szürkének látszanak, csak egy picit elszíneződtek. Keressük meg ezeket a későbbi korrekcióhoz! A Kép -› Kétszerezés funkcióval kettőzzük meg a képet, nehogy az eredetit véletlenül tönkretegyük. A másolatot használjuk segédeszköznek. Az Eszköztár ablakban a festés színét állítsuk középszürkére. Legegyszerűbb, ha a 808080-as számot írjuk a HTML-jelölés sorba. Ezután a másolat kép ablakában a Réteg -› Új réteg funkcióval hozzunk létre egy új réteget. A megjelenő ablakban a Réteg kitöltésének típusát állítsuk Előtérszínre. A Rétegek párbeszédablakban a szürke réteg módját állítsuk különbségre és a Réteg -› Összefésülés lefelé funkcióval egyesítsük a fényképpel. Borzalom, amit kaptunk, most már látja az Olvasó, hogy miért kell ezt egy másolaton végezni. Viszont akármilyen ronda, nagyon hasznos, mert mutatja a pixelek eltérését a középszürkétől. Már csak ki kell válogatni azokat, amelyek kevéssel térnek el. Ehhez a Színek menüből vegyük elő a Küszöbszintet. Toljuk az eszköz párbeszédablakában megjelenő fekete csúszkát egészen balra, a fehéret hagyjuk a jobb szélen. Most a feketét lassan húzzuk jobbra, miközben figyeljük a képet. Először csak néhány fekete pont jelenik meg, majd egyre több részlet bontakozik ki fekete pacák formájában. Ezek a feketék jelentik azokat a helyeket, amelyek a legkevésbé térnek el a szürkétől. Válasszunk ki egy szimpatikust. Jegyezzük meg, hol van, ha másként nem megy, hát úgy, hogy fölé visszük az egeret, és a képablak bal alsó sarkában leolvassuk a koordinátáit. Itt lesz a szürke! Feltűnnek a szürkék Kell még a fehér, amihez az előbbi procedúrát meg kell ismételni, de ezúttal fehér színnel kitöltött réteggel. A kezdéshez a Visszavonási előzmények párbeszédablakon lehet visszamenni a kiindulási képhez. A festésszínt most nem kell fehérre állítani, az új réteg létrehozásánál a GIMP helyben felkínálja a fehéret. A művelet összesen 10 egérkattintás, ki lehet bírni. Korrekció szürke lappal Ha a témán van alkalmas szürke felület vagy fotóztunk szürke lapot, akkor a színkorrekció gyerekjáték. Vegyük elő a Színek menüből a Szintek eszközt. Ennél az eszköznél sok mindent lehet állítani, de minket most csak az alul, az utolsó előtti gombsorban lévő cseppentők érdekelnek. Ezekből is csak a középső és a jobb oldali, mert ezekkel fogjuk megmondani a programnak, hogy mi legyen a képen fehér, és mi legyen szürke. Ahhoz, hogy módszerünk jól működjön, az kell, hogy a cseppentő ne csak egy pixel színét kapja el, hanem néhánynak az átlagát is. Máskülönben véletlenül valami zajból jövő kiugrást csíphetnénk el, ami félreviszi a beállítást. A Párbeszédablakok -› Eszközbeállítások menüponttal nyissuk meg az eszközbeállítások panelt, ha még nem lenne látható (szokásos helye ennek az Eszköztár ablak alján van, de el lehet onnét pakolni, így mindenki számítógépén máshol bukkanhat fel). Ezen a panelen legyen bekapcsolva a Minta átlaga és a Sugár 3 pixel. Így a cseppentő egy 3×3 pixeles képrészlet átlagát fogja majd venni. A cseppentővel beállítjuk a szürkét A következő lépés az, hogy a fehér cseppentővel a kiszemelt fehér pontra kattintunk a képen. A GIMP úgy korrigálja a három színcsatorna hisztogramjait, hogy ez a rész ne csak névleg legyen fehér, hanem valóban azzá váljon. Ezzel a lépéssel kijavítottuk a csúcsfényeknél a színhibát. Most vegyük a szürke cseppentőt, és kattintsunk a szürkénkre. Közben a Szintek panelen az Előkép legyen bekapcsolva, hogy lássuk, mit csinálunk. Ha minden jól sikerült, akkor most már rendben vannak a kép színei a közepes tónusoknál is. Azonban előfordulhat, hogy valamit elhibáztunk, és nagyon vad színeket kapunk. Ilyenkor a Visszaállítás gombra kell kattintani, és más helyen próbálkozni a cseppentőkkel. Adjusztált macska kékségek nélkül A módszer nem automatizálható kötegelt feldolgozáshoz, de a beállítások egyik képről átvihetők a másikra. Ennek akkor van haszna, ha több felvételt készítünk ugyanarról a témáról, ugyanolyan világításnál. A dolog mindössze annyi, hogy a Szintek panelen a Mentés gombbal el kell menteni a beállításokat, majd a következő képnél a Megnyitás gombbal visszatölteni. Az eljárás másik előnye, hogy nem érzékeny a monitor kalibrációjára, átlagos minőségű TFT-monitoron is jó eredményt ad. Durva javítás szemmértékre Mit tegyünk, ha a képen nincs használható szürke és fehér pont? Hát vagy visszatérünk az automatikus korrekcióhoz, hátha kijön belőle valami, vagy megpróbáljuk szemmértékre beállítani a színeket. Ez elég pontatlan módszer, csak durva elszíneződésnél van értelme. Nagyon fontos, hogy a monitor megfelelően kalibrált, színhelyes legyen. Semmi értelme elállítani a kép színeit egy olyan monitorhoz viszonyítva, ami fals színeket mutat. Szemmértékre is egész jó eredményt lehet elérni A szemmértékre való korrekcióhoz a Színek -› Színegyensúly eszközt használjuk. Az Előképet itt is be kell kapcsolni és érdemes a Fényesség megőrzését is, hogy a kép világossága és kontrasztja ne másszon el. Ezután nincs más hátra, mint beállítani a színeket. Külön lehet jusztírozni az árnyékos, a közepes tónusú és a világos részeket. Mindegyik tartományhoz három paraméter tartozik, amit a Színek beállítása felirat alatti három csúszkával lehet állítani. Az első a vörös, a második a kék, a harmadik a zöld alapszín mennyiségét adagolja. A csúszkák negatív végéhez a komplementer színek vannak írva, ami megkönnyíti az eligazodást. Például ha egy kép túl kék, akkor csökkenteni kell a kék szín mennyiségét a másik két alapszínhez viszonyítva, magyarul sárgítani kell a képet. Ha túl sárga, akkor viszont növelni kell a kéket, vagyis kékíteni. Az eszköz hatása nem drasztikus, de nem is túl akkurátus, kiválóan alkalmas arra, hogy a karakteres elszíneződést eltüntessük pl. egy régi ORWO diáról. Variációk egy macskára Ha végképp nagyon hamar túl akarunk esni az egészen, akkor használhatjuk a Szűrőcsomag-szimulációt, ami a Színek -› Szűrőcsomag menüből varázsolható elő. Ennek is meg lehet mondani, hogy az árnyékokat, a középtónusokat vagy a világos részeket (a 2.4.5-ös verzióban „Kiemelések”) kívánjuk korrigálni. Az Árnyalat jelölőnégyzet bekacsolásakor a GIMP megjeleníti az aktuális képet és körülötte gyűrűben 6 variációt, amiből egyet választhatunk. A Durvaság csúszkával lehet állítani, hogy a módosított képek mennyire térjenek el az eredetitől. Közepes állásánál a szűrő hatása már egészen erőteljes.
További GIMP-trükkök:
- Kislány piros kabátban (szelektív fekete-fehér konverzió)
- Polár- és infraszűrő
- Lágyítás
- Élesített farkasfogak (képek élesítése)
- Útonálló százszorszép (montázs)
- Keretre vágva
- Hajmeresztő hajnövesztő (ecsetkezelés)
- Ecset-pepecs (ecsetek készítése)
- Szemet szúró ötletek (szemek színezése, vörös szemek és szem alatti táskák eltüntetése)
- Smink, ami nincs (portréretusálás)
- Saját szűrők
