Az informatika néha már ijesztő mértékű elfelhősödése meglehetősen megosztó diskurzusokhoz tud vezetni az érdeklődők körében, hiszen az egyes cloud megoldások nyilvánvaló előnyei és hátrányai mellett folyamatosan felmerül a kérdés, hogy egyáltalán rá merjük-e bízni a szolgáltatókra bizalmas adatainkat, azok kezelése során számíthatunk-e az etikus és felelősségteljes viselkedésükre.
Éppen ezért sokak számára komoly fejtörést okoz annak eldöntése, hogy a folyamatos rendelkezésre állásért cserébe érdemes-e elfogadni a Google Drive, a Dropbox, vagy éppen Microsoft Skydrive felhasználási feltételeit. Ugyan ezek mind igényes és élvonalbeli szolgáltatások, ám még ha el is olvasnánk a licencüket, vajon sikerülne értelmezni is azokat?
EyeOS: a csináld magad felhő
A fentebb vázolt problémával küszködők szerencsére a maguk szabályai szerint is elintézhetik a felhőbe költözést, ehhez csupán egy dinamikus – de nem feltétlenül fizetős – webtárhelyre van szükségük, és például az EyeOS nevű szoftverre.
Az EyeOS alapvetően egy PHP/HTML/CSS/JavaScript nyelveken megírt webes tartalomkezelő rendszer, amely segítségével egyrészt kényelmesen kezelhetőek a tárhelyre feltöltött állományok, másrészt pedig rendelkezik néhány érdekes alkalmazással is.
A szoftver telepítése rendkívül egyszerű: a SourceForge tárolójából csak le kell tölteni a legfrissebb verzióját, majd a ZIP archívumban található összes tartalmat fel kell másolni a webszerverre. Ezek után meg kell nyitni a webböngészőben az EyeOS-ünk elérési útvonalát, és a root felhasználó jelszavának megadása után máris harcra kész a rendszer.
Az első bejelentkezés után meglepő kép fogadja a felhasználót, hiszen webes volta ellenére az EyeOS nagyon hasonlít egy igazi operációs rendszerre: a képernyő tetején egy gyorsindító eszköztár társaságában négy programokat tematikusan felsoroló menü található, baloldalt egy másodlagos gyorsindító, alul pedig egy tálca.
Az EyeOS érdekessége, hogy a vele érkező alkalmazások párhuzamosan is futtathatóak, a különböző futó feladatok közt pedig az alsó tálcán lehet váltani. Nagyon hasznos, hogy a megnyitott alkalmazásokat a bal oldalán lévő ikonnal egyszerre is minimalizálni lehet, az pedig már csak hab a tortán, hogy az Asztalra akár minialkalmazások (widgetek) is helyezhetőek.
Nem mindig felhőtlen élmény
Az előtelepített programkínálatot körülbelül két tucat alkalmazás adja, ezek közt található fájlkezelő, jegyzetfüzet, szövegszerkesztő, táblázatkezelő, prezentációkészítő, névjegykezelő, RSS hírolvasó, levelezőkliens, naptár, FTP kliens, sakkprogram, és vicces módon még egy „webböngésző” is.
Természetesen akármilyen jól is hangzik mindez, fontos tudomásul venni, hogy funkcionalitásra ezen szoftverek egyike sem ér fel a valódi desktop rendszereken megszokott alkalmazásokkal, némelyik konfigurálása hozzáértést igényelhet, továbbá bizonyos funkciók a webszerverek konfigurációi miatt nem feltétlenül működnek majd.
Utóbbira remek példa, hogy a tesztelésre kiszemelt (ingyenes) tárhelyünkön nem működött az EyeOS beépített csomagkezelője, amely nélkül meglehetősen problémás új alkalmazásokkal bővíteni az alap telepítést. Ezen felül az általunk kipróbált verzióban a táblázatkezelő egy hibája miatt nem sikerült visszatöltenünk az előzőleg vele elmentett dokumentumot, míg ODF formátumban letöltve a kérdéses állományt elcsúsztak benne a sorok, így nem működtek a képleteket tartalmazó cellák.
Végszóként megemlítenénk, hogy az EyeOS támogatja a többfelhasználós működést (még a userek lemezkvótája is szabályozható), van benne nyilvános üzenőfal, belső üzenetküldő, a felszíne témázható, továbbá a már említett csomagkezelőből elérhető hozzá magyar lokalizáció is.
