Ha esetleg valaki kételkedne állításunk igazában, csak húzza át a Windows kezelőpultját a képernyő alsó részéről felülre vagy oldalra. Rögtön megérti majd, miről van szó.
Az biztos, hogy a megszokás nagy úr: ezért is van, hogy a lelkesebbek ugyan időnként kipróbálják a Linuxot, de megállapítva, hogy az áttérés több kényelmetlenséggel is jár - és ami még rosszabb, több időt igényel, mint amit rá tudnak szánni -, visszatérnek a Windows már megszokott, kényelmes kebelére. Sokak agyában viszont ott motoszkál a kérdés: ha rászánnák a szükséges időt, vajon valóban ki tudnák-e hozni a Linuxból azt, amit például egy jól bejáratott XP-ből? A PC World szerkesztősége elhatározta, hogy fáradságot - és sávszélességet - nem kímélve végre utánajár annak, mire használható a Linux, és mire nem.
A nehézségek forrása: a konzol?
Majd mindenkit az rettent el a Linuxtól, hogy ha tetszik, ha nem, egyes funkciók működtetéséhez menthetetlenül szükségünk van a konzol használatára, vagyis arra, hogy szöveges parancsokat gépeljünk be. Windows-használók ez alól gyakorlatilag a 98-as változat óta mentesülnek - a DOS-os parancssor talán kizárólag pingelésre és egyes hálózatos működéssel kapcsolatos parancsok futtatására (például IP-cím feloldása) használatos mind a mai napig.
Persze óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a konzol vajon valóban olyan elavult számítógép-vezérlési lehetőség, amelyet feltétlen ki kell küszöbölni? Meg kell-e oldani mindenáron azt, hogy minden utasítást ki lehessen adni grafikus felületről is? A tapasztalatok azt mutatják, hogy igen - már amennyiben a fejlesztők azt szeretnék, hogy az általuk létrehozott operációs rendszert sokan használják. Kezelése ugyanis sokunk számára jelentős traumát okoz, és mindenképpen visszalépésnek érezzük az egyszerű kattintgató kezelés kényelme után. A konzollal való bánást tanulni kell, bár ha ezen túl vagyunk, sok feladatra hatékonyabban használható, mint a grafikus felület. Ezek azonban elsősorban a számítógép és a programok működtetésével kapcsolatosak, ami a legtöbb embert a legkisebb mértékben sem érdekli. Számunkra az operációs rendszer és a rajta futó alkalmazások nem a működés célját, hanem eszközét jelentik valamely más feladat megvalósításához.
Akármit mondanak is a nyílt forráskód elkötelezett hívei a konzol használatának fantasztikus előnyeiről, a Linux fejlesztése is abba az irányba halad, hogy minél kevesebbet kelljen parancsokat gépelgetni. Eric S. Raymond, aki maga is programozó, és a nyílt forrású programok egyik legnagyobb szószólója, A katedrális és a bazár című könyvében azt írja: „a Linux jövője attól függ, hogy a nyílt forráskódú programok fejlesztői mennyire lesznek képesek olyan operációs rendszert létrehozni, amely nem csak a fejlesztőknek felel meg.”
A Linuxra áttérni kívánó windowsos felhasználók számára azonban nem csupán az operációs rendszer működtetése jelent gondot. Egyelőre a felhasználói programok fejlesztése is le van maradva egy lépéssel a Windows alatt futtatható –- általában persze fizetős –- alkalmazásoktól. Az áttérés sokunknak megkötéseket, korlátokat és kényelmetlenségeket jelent.
A váltást kezdjük a Windowszal
Ha komolyan foglalkoztat az áttérés gondolata, bármilyen meglepő is, de legokosabb, ha azzal kezdjük, hogy telepítünk néhány programot a Windows alá. Mivel több Linuxon futtatható szoftvernek van Windows alatt is működő változata is, célszerű letölteni néhány ilyet –- vagy telepíteni a PC World lemezmellékletéről.
Ha ezekkel az ingyenesen letölthető és használható programokkal elboldogulunk, akkor érdemes egyáltalán elgondolkoznunk a Linux telepítésén. Viszont ha ezek funkcióival gondjaink vannak, akkor jobb, ha maradunk a már jól megszokott alkalmazásoknál és operációs rendszernél. Persze fordítva is ugyanez a helyzet. Ha valaki Linux alá írt programokat szeretne használni Windows alatt, többféle ingyenesen elérhető Linux-emulátor közül is válogathat –- ezeket megtalálhatják a DVD-, valamint az 1. CD-mellékleten.
Programok tekintetében a legnagyobb problémát a játékszoftverek jelentik, ezek közül a legfrissebbek ugyanis valóban kizárólag Windows alatt futtathatók, bár pár közkedvelt játéknak van linuxos változata – ezek ráadásul kiemelkedő teljesítménnyel működnek alatta, ilyen például az Unreal Tournament 2003 vagy az Enemy Terrority. Az elérhető népszerűbb játékokról és futtatásukról találunk információt a magyar nyelvű games.blackpanther.hu oldalon.
A Microsoft állítása szerint a Linux és a rajta futtatott alkalmazások fejlesztői programjaikkal csak utánozzák annak funkcióit. Ahogy ők fogalmaznak, Linus és társai csupán követik a Microsoft autója helyzetjelzőjének fényét. A nyílt forráskód elkötelezettjei azzal vágnak vissza, hogy programjai számos szempontból jobban teljesítenek. A legfőbb érvek a nyílt forráskódú terjesztések mellett a stabilitás, teljesítmény és megbízhatóság szoktak lenni. Ebben lehet igazság, bár azt minden elfogulatlan felhasználónak el kell ismernie, hogy az Windows XP és a Microsoft Office jelenlegi változatai rendkívül stabilak és felhasználóbarátok. A Linux-használók részéről állandóan emlegetett kékhalál és újraindítás az elmúlt években már egyáltalán nem volt jellemző a Microsoft termékeire.
Tény azonban, hogy a Windows hajlamos az „elszemetesedésre”, vagyis regisztrációs bejegyzéseit, ideiglenesen tárolt állományait nem képes maradéktalanul törölni. Emiatt az évek múlásával egyre lassabbá válik –- ha nem fektetünk megfelelő hangsúlyt a karbantartásra. A Linux mentes ettől a problémától.
Miért kellene mégis áttérnem?
Óhatatlanul felmerül bennünk a kérdés, hogy ha a Linuxra való átállás ennyi bonyodalommal jár, ráadásul kevesebb és kevésbé ergonomikus program fut alatta, miért kellene mégis ezt használnunk?
Windows-felhasználók számára az internet népszerűsége és a kapcsolatok sávszélességének növekedésével arányosan szaporodó vírusokkal szembeni rendkívüli kiszolgáltatottság jelenti a legnagyobb gondot. Naprakészen frissített vírusirtó nélkül kimerészkedni a világhálóra PC-nket nagyobb fertőzési veszélynek teszi ki, mint egy lepratelepen dolgozó misszionáriust. Mint minden egészséges üldözési mániával megáldott felhasználónak, nekünk is be kell látnunk, hogy gépünk nyitott a netről érkező rosszindulatú behatolások előtt.
A Linux több oknál fogva is védett e veszélyek ellen. Mivel eleve hálózatos felhasználásra készült, sokkal jobban felügyeltek benne a különböző hozzáférési jogok. Ennek következtében a vírusok java részének esélye sincs arra, hogy komolyabb kárt tegyen benne. A nyitott forráskód pedig garancia arra, hogy egyetlen alkalmazás se küldözgessen adatokat a felhasználó beleegyezése nélkül. Ha ugyanis egy fejlesztő ilyen programrészletet rejtene el a kódban, azt a többi programozó azonnal észrevenné.
Persze mi, elkényelmesedett Windows-felhasználók megtanultunk már együtt élni a redmondiak operációs rendszerének biztonsági hiányosságaival. Megszoktuk, hogy szükség van a naponta frissített vírusirtóra, tűzfalra, több párhuzamosan futtatott kémprogram-elhárítóra. Ennek híján időnként számíthatunk arra, hogy a vírusok végleg működésképtelenné teszik számítógépünket, telepíthetjük újra az egész rendszert. Cserébe egyre kevesebb hozzáértéssel kényelmesen használhatjuk PC-inket. Persze nem ingyen - a kényelem ára pénztárcánkat terheli.
Ne higgyük viszont azt, hogy Linuxot használva nincs szükség megfelelő intézkedésekre. Mindenképpen elkél egy megfelelően konfigurált tűzfal, és néha előfordulnak – bár jóval kisebb számban – támadó vírusok is, bár ezek legtöbbje kivédhető, ha megfelelő figyelmet fordítunk a jogosultságokra.
Naprakész pingvin
A pingvin pártfogói is előhúznak a zsebükből néhány érvet, amellyel megpróbálnak minket is átcsábítani egyre népesebb táborukba. A Linux operációs rendszerek már 2004 májusa óta képesek kezelni a 64 bites Athlon processzorokat, kiaknázva azok nagyobb számítási kapacitását. A Windows XP 64 bites változata csak egy évvel később, idén áprilisban látott napvilágot. Mivel a Linux eleve alkalmas többprocesszoros gépek meghajtására is, valószínű, hogy előbb lesz képes kihasználni a jelenleg bevezetés alatt álló többmagos processzorok által nyújtott többletszolgáltatásokat, mint a Windows.
Azt egyébként is tudomásul kell vennünk, hogy az új Windows-változatok megjelenésekor kénytelenek vagyunk számítógépünkön újratelepíteni az operációs rendszert, az összes rajta futó programmal együtt. Így volt ez minden eddigi váltásnál, és valószínűleg így lesz ez a Longhorn megjelenésekor is. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a Windows termékek jobbára csak önmagukkal kompatibilisek, és kereskedelmi szempontból nem támogatnak többféle fájlformátumot vagy partíciótípust.
A Linux-disztribúciók egymást követő változatai azonban gond nélkül frissíthetők, számos állomány- és partíciótípust támogatnak és kezelnek. Akár a komplett rendszermag (kernel) újrafordítható anélkül, hogy a programokhoz hozzá kellene nyúlni. Sőt, még arra is lehetőségünk van, hogy akár egy komplett alaplapcsere után se kelljen újratelepíteni a rendszert.
Szintén a Linux érettségét mutatja, hogy egyre több cég lát benne üzleti lehetőséget. Egy olyan nagy, hálózatos szolgáltatásokkal foglalkozó vállalat, mint a Novell, nem véletlenül vásárolta fel a SUSE-t. Az IBM évek óta pártolja nagyobb rendszerekben a Linux alapú megoldásokat, és a Red Hat sem küzd fizetési nehézségekkel.
Nyitott kód ? ingyenprogram
Linuxon technikai értelemben a számítógépet működtető kernelt értjük, de a gyakorlatban az erre épült úgynevezett disztribúciókban (terjesztésben, forgalmazásokban) férhető hozzá. A terjesztések különböző céllal készülnek, és a mögöttük álló csoportok célja is eltérő. Vannak olyan összeállítások, amelyeket elsősorban irodai környezetbe szántak, vannak, amelyek multimédiában erősek. Akadnak köztük egészen miniatűr méretűek - ezek elférnek akár egy USB-háttértárolón is, és indíthatók is arról telepítés nélkül.
A disztribúciók célcsoportjai eltérőek, ahogy kezelésük nehézségi foka is széles skálán mozog. A könnyebben kezelhető fejlesztésekben nagyobb az üzleti lehetőség, és mivel többen tudják használni, számítanunk kell bizonyos függőségek kialakulásával: választásunkkal ugyanis elkötelezzük magunkat, és arra a csoportra vagyunk utalva, amely az általunk favorizált rendszer alá fejleszt. De ha elég gyakorlatot szereztünk, akár magunk is készíthetünk csomagokat saját gépünkre optimalizálva, ami teljesítménynövekedést eredményezhet, és így nem kell várnunk a fejlesztők által kiadott programokra. Ehhez több segédeszközt is találunk a disztribúciók programjai között. Linux-változatok esetében minél inkább függetlenek szeretnénk lenni, annál nagyobb szakértelemre van szükségünk.
Tény, hogy ha például a SUSE vagy az UHU mellett tesszük le a voksot, tudatában kell lennünk annak, hogy a cég anyagi érdekei is befolyásolhatják a fejlesztések irányát. Azt is tudnunk kell azonban, hogy a nyílt forráskód sajátosságaiból adódóan ezek a cégek mindig képesek lesznek integrálni mások legújabb fejlesztéseit. Ugyanakkor jobban átlátják a fogyasztói igények széles spektrumát, mint az elvben teljesen független Debian, ezért sokszor olyan fejlesztéseket hoznak létre, amelyek aztán az egész Linux-világban elterjednek. Jó példa erre a supermount funkció, amely a flopi és a CD automatikus csatlakoztatására szolgál. Ezt hosszú ideig csak a Mandrake alkalmazta, de végül a legtöbb disztribúció belátta, hogy a többivel szemben ez az egyetlen normális megoldás...
Honnan szerezzük be?
Az, hogy a nagyobb terjesztések a hozzájuk járó szolgáltatásokkal együtt pénzbe kerülnek számunkra, nem jelenti azt, hogy azok nélkül nem tölthetők le ingyenesen - és ami ennél sokkal lényegesebb: jogtisztán. A legnagyobb kínálatot az FSN (Free Software Network) magyar webtárhelye, az ftp.fsn.hu nyújtja, ahol a pub/linux/distributions könyvtárban számos disztribúció teljes változatát megtaláljuk. Ha itt nem lelnénk meg kedvencünket, rengeteg külföldi oldalon kutakodhatunk.
Mielőtt azonban nyakra-főre letöltenénk, nem árt tájékozódni a különböző terjesztések legfontosabb tulajdonságairól. Ebből a szempontból a legjobb kiindulópont a www.distrowatch.com. Itt részletes információt találunk minden egyes disztribúcióról, többek között azoknak a tükörszervereknek a címével, ahonnan a terjesztéseket CD- vagy DVD ISO állomány formájában letölthetjük.
Hol itt az üzlet?
Megszoktuk, hogy az életben mindenért fizetnünk kell. Ha azonban ezek a programok valóban szabadon letölthetőek, akkor hol az üzlet készítőik számára? Létezik, hogy programozók egy laza csoportja létre tud hozni olyan operációs rendszert, amely megközelíti, vagy esetleg felül is múlja a világ legnagyobb szoftverfejlesztő cégének sok milliárd dollárból fejlesztett termékeit? Képesek a szabad idejükben lelkesedésből munkálkodó programozók erre a megdöbbentő eredményre? Vagy ha nem szabadidejükben teszik, akkor ki finanszírozza a munkájukat?
Ezekben a kérdésekben van valami logika, de ha egyáltalán feltesszük őket, az arról tanúskodik, hogy nem ismerjük a nyílt forráskódú szoftverek világát. Egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy készítőik szabad idejükben fejlesztik ezeket a szoftvereket. Ma már ugyanis számos cég húz hasznot a Linuxból, amelyek főállású alkalmazottakat is foglalkozathatnak a fejlesztéshez. De van számos más fejlesztési forrás is. Ha például egy valóban hozzáértő programozó egy linuxos rendszert használó cégnek dolgozik mint rendszergazda, és kifejleszt egy olyan alkalmazást, amely a cég hálózatán működik, ezt az alkalmazást nyugodtan közzéteheti, hiszen cége számára a Linux nem árucikk, hanem munkaeszköz. Ha ugyanez ez az ember hiányosságot vagy hibát talál az ott használt Linux rendszerben, és valóban ért hozzá, kijavíthatja. A nyílt kód miatt ezt nyugodtan megteheti, munkájának gyümölcse pedig mindenki számára hozzáférhetővé tehető.
Ha ugyanez a cég zárt forráskódú programokat használ, és a szoftvernek véletlenül valamilyen hiányossága vagy hibája van, akkor bizony hiába van akárhány akármennyire ügyes programozójuk, problémájukat nem tudják házon belül megoldani; kénytelenek várni, amíg a fejlesztő egy szervizcsomaggal megoldja helyettük a problémát.
Ennél lényegesebb azonban, hogy a szoftverekhez kapcsolódó szolgáltatások, például karbantartás, tanácsadás, rendszerbe kapcsolás jobban eladható, ha maga a program ingyenes. Ezekre a szolgáltatásokra ugyanis fizetős szoftverek esetén is szükség van, de ha így is, úgy is kell nekünk rendszergazda, illetve rendszerfelügyelet, akkor legalább a programokért ne kelljen fizetni.
Épp azért nem követünk el bűnt azzal, ha ezeket a Linux-terjesztéseket tetszőleges példányban lemásoljuk, az interneten közzétesszük, vagy akár áruljuk is. Ez a lehetőség hozzátartozik a nyílt forráskódú fejlesztések filozófiájához. Sőt a fejlesztési szerződések, amelyet a felhasználóknak és programozóknak ugyanúgy el kell fogadniuk, mint ahogy mi elfogadjuk a Windows használatának feltételeit telepítés közben, kimondottan előírja, hogy a program szabad terjesztését megakadályozni nem szabad. Vagyis ha például a Sony Linux alapú operációs rendszert szeretne használni következő generációs PlayStationjéhez, akkor ennek forráskódját annak elkészülte után kötelessége közzétenni.
A bőség zavara?
A DistroWatch statisztikái szerint 380 terjesztés szerepel az oldal adatbázisában, amelyek közül 330 mind a mai napig aktív, tehát folyamatos fejlesztés alatt áll. A disztribúciókból többek között azért készül ilyen hihetetlenül széles választék, mert lelkes programozók kialakítják a helyi nyelvekre szabott válfajokat. Érthető módon minket elsősorban azok érdekelnek, amelyek képesek magyarul kommunikálni. Azt azonban nem árt tudni, hogy a grafikus kezelőfelületek (KDE és Gnome) is magyaríthatók a megfelelő *hu* csomag telepítésével, és ez érvényes a legtöbb ismertebb alkalmazásra is. Ily módon megfelelő szakértelemmel bármelyik terjesztés magyarítható.
A magyarul már „gyárilag” tudó kínálat áttekintésében nagy segítséget jelent a Hungarian Unix Portal Wiki oldala (www.hup.hu/wiki), ahol sok hasznos információt találunk a különböző terjesztésekről, és általánosságban a nyílt forráskódú szoftverekről.
Segítő kezek
Miután sikerült eldöntenünk, melyik disztribúciót válasszuk, hátravan még a telepítés és használat során felmerülő problémák megoldása. Ne áltassuk magunkat ugyanis azzal, hogy többhetes intenzív szenvedés nélkül sikerül majd olyan működő Linux rendszert varázsolni számítógépünkre, amelyet minden szempontból úgy tudunk majd kezelni, mint korábban a Windowst (amellyel annak idején ugyanúgy megszenvedtünk az első telepítéskor).
A problémák megoldására az internetes fórumokat kevésbé tudjuk ajánlani, ezeken ugyanis ritkán szólnak hozzá valóban szakavatott felhasználók. Sokkal jobban járunk, ha feliratkozunk egy levelezőlistára. Magyarországon messze a legnagyobb forgalmú az UHU kifejezetten kezdőknek szánt listája (lists.uhulinux.hu). Tapasztalataink szerint körülbelül napi 60 e-mailt váltanak itt, ami garantálja, hogy amennyiben UHU Linuxot használunk, gondunkra 24 órán belül megoldási javaslatot kapunk –- ha egyáltalán létezik megoldás. Ráadásul nem ez az egyetlen információforrás, ha az UHU mellett akarjuk elkötelezni magunkat. Ha túl vagyunk már az alapok elsajátításán, továbbléphetünk a „haladó” fokozatnak szóló listára. Forgalmát tekintve második helyen a SUSE (nem hivatalos) levelezése áll, itt napi 15 levélváltás történik, tehát megvan az esélye, hogy a SUSE terjesztésével kapcsolatban legfeljebb 48 órán belül megsegít minket valami jótét –- és remélhetőleg hozzáértő –- lélek. A Fedora ugyan rendelkezik magyar levelezőlistával, de forgalma olyan alacsony, hogy innen nem remélhetünk hathatós segítséget. Némi angoltudás viszont jelentős mértékben kitágítja lehetőségeinket, különösen ha a Fedora, a Mandriva vagy az Ubuntu disztribúciója mellett akarjuk elkötelezni magunkat.
Ingyenes információforrásként használhatók a magyar nyelvű, PDF formátumú kézikönyvek is - ezen a téren szintén az UHU vezet. A SUSE-nak már csak két angol nyelvű kézikönyve tölthető le, de tény, hogy ezek együttes terjedelme meghaladja az ezer (!) oldalt. Ha pedig megvásároljuk a SUSE LINUX Professional 9.3 változatát, akkor ugyanezt magyar nyelven, nyomtatott formában is megkapjuk a dupla DVD mellé. Elérhető még egy terjedelmes angol nyelvű kézikönyv a Mandrivához is, de a többi terjesztéssel gondban lehetünk, ha ilyenformán szeretnénk informálódni. Az Ubuntu a kivételt erősítő szabály. Ehhez készült egy rendkívül jól használható netes „kalauz”, amely magyar nyelven is elérhető az ubuntu.hu oldalon. Az Ubuntu-kalauz annyira jól sikerült, hogy bármely más Debian-alapú disztribúció konzolról való beállításához és kezeléséhez is tökéletesen megfelel.
Végül – de nem utolsósorban – megpróbálhatunk vásárolni egy speciálisan a Linuxról szóló általános kézikönyvet. Ezekből nincs túl sok, és ha átnézzük a kínálatot, azt fogjuk tapasztalni, hogy valójában szinte egyik sem jó arra, amit mi szeretnénk: megtudni belőle, hogyan térhetünk át a Windowsról egy általunk választott tetszőleges Linux-disztribúcióra.
Mindent egybevetve a Linuxra való áttérés évről évre egyre egyszerűbb és egyre vonzóbb alternatívává válik. A használható szoftverek száma folyamatosan gyarapodik, a kezelés egyre egyszerűbb. Mind több, magyar nyelven is elérhető információforrásra támaszkodhatunk. Mindeközben pedig a Linux megőrizte függetlenségét, stabilitását és rugalmasságát.
A cikk a 2005. júliusi számunkban olvasható.
