Már az XP alatt is szükség volt egy olyan varázslóra, amely a legmakacsabb régebbi programokat is működőképessé tette az új rendszer alatt. Természetesen Vista alá is elkészült a megfelelő alkalmazás. Próbáljuk ki, például a bosszantó UAC ablakok „felugrása” ellen!
A Windows XP egyik előnye, hogy a régebbi Windows-programok legjavát is futtatni tudja. Mégis léteztek olyan kiadású szoftverek, melyekből már nem jelentek meg újabb verziók, és XP alatt nem igazán akartak működni. Ilyenkor jött első lépésben a Kompatibilis mód beállítása, de ha az sem segített, akkor egy segédprogram, a Microsoft Application Compatibility Toolkit hozhatott megoldást. Vista alatt sajnos szintén igen gyakoriak a kompatibilitási problémák a nem is olyan túl régi programokkal, ezért erre a rendszerre is elkészült a megfelelő verzió ebből az alkalmazásból.
Természetesen az XP alatt használt megoldások is megmaradtak, de az új AppCompat (ez a program rövidebb neve) számtalan új funkcióval bővült. Mostani példánkban egy olyan alkalmazást fogunk bemutatni, amelynek minden indításakor a Vista feldobja az engedélykérő ablakot. Ennél az alkalmazásnál ez nem is olyan nagy probléma, de más esetekben már idegesítő lehet, ha jól működő programunk minden indítása UAC-engedélyhez van kötve. Ez a figyelmeztető ablak is arra utal, hogy valószínűleg kompatibilitási gondok vannak, vagy legalábbis erre gyanakszik a Vista a számára „ismeretlen” programok esetén. Érdemes tehát kikísérletezni, miként lehetne engedélyköteles programunkat megfelelően futtatni Vista alatt.
Az Appcompat programot telepítés után a Compatibility Administrator ikonnal indíthatjuk a Start menüből – de nem akárhogyan! Ha csak simán rákattintunk, egy üzenetet küld, hogy pár funkció nem lesz elérhető, ha nem rendszergazda módban indítjuk. Tehát még megnyitás előtt a jobb egérgombbal kattintsunk rá, és ezután futtassuk rendszergazdaként.
A program megnyitása után kattintsunk a Fix feliratú gombra, mert egy javítást szeretnénk készíteni. Megjelenik a varázsló első lépése. Az első mezőbe írjunk be egy nevet az új szabályhoz, egy rövid azonosítót (ékezetek nélkül), majd tallózzuk be a „javítani” kívánt alkalmazás indítóállományát.
Egyetlen kattintással kiválaszthatjuk az eredetileg megfelelő operációs rendszert, egészen a Windows 95-ig megadhatjuk a kompatibilitási szintet. Döntésünket a Test Run gombbal ellenőrizhetjük. További opciókat is kiválaszthatunk a jobb oldali listáról, de érdemes inkább a következő ablakra lépnünk.
Ha megnyomjuk a Test Run gombot, egy újabb ablakot kapunk, ahol a beállításra szánt program elérési útját ellenőrizhetjük, valamint egyéni paramétereket is adhatunk az indításhoz. Természetesen a Browse gombot is használhatjuk, ha nem lenne megfelelő a beírt útvonal.
A következő beállítóablakban biztosan eltöltünk egy kis időt, hiszen a 340-féle beállítás átnézése és kiválogatása nem egyszerű feladat. Olyan rendszerszintű beállításokat látunk itt, mint a DirectX-kompatibilitás, a Rendszerleíró adatbázis- és memóriahasználat, valamint egyéb paraméterek. A már kipipált elemek az előző ablakban kiválasztott operációs rendszer alapján lesznek megjelölve.
Ha egy paraméter ikonja fölé visszük az egeret, akkor egy buborékos súgó tájékoztat annak funkciójáról. Amennyiben programunk jól működik, csak az UAC biztonsági rendszere pikkel rá rendszeresen, akkor elég bepipálnunk a RunAsInvoker lehetőséget. Bár nem sokat tudunk meg róla a súgóbuborékból, ez a szükséges pont az UAC-figyelmeztetés kiküszöböléséhez.
Az utolsó lépésben ellenőrző összegeket láthatunk, valamint azokat a fájlokat, amelyek elengedhetetlenek lesznek a program futtatásához. Az Auto-Generate gombbal magunk is hozzáadhatjuk a listához az esetleg kimaradt szükséges állományokat, amelyek ezután szintén a listán fognak szerepelni. Ha programunk valamiért megváltozna, az ellenőrző összegek alapján ezt érzékelni fogja a rendszer, és „elfelejti” a megváltozott program kompatibilitási beállításait.
Amikor elmentjük a beállításokat, a program felkínálja a most készített kompatibilitási adatbázis elnevezését. Adjunk neki egy egyszerű, ékezetektől mentes nevet. Később az itt megadott néven fogjuk megtalálni a Programok eltávolítása listán, ezért legyen egyértelmű a bejegyzés. (Az Appcompat programmal csak elkészíthető/szerkeszthető és telepíthető egy adatbázis, annak a Windowsból történő eltávolítására már nem használhatjuk.)
Az adatbázis fájlnevének sem érdemes hosszú és ékezetekkel teli nevet adni. A hely is elvileg mindegy, alapértelmezés szerint mindig a szerkesztett program mappájába kerül az adatbázis. Érdemes külön könyvtárba gyűjtenünk őket, hogy később bármikor szerkeszthessük és telepíthessük azokat, akár más gépen is.
Mentés után válasszuk a File menü Install pontját, és pár pillanaton belül elkészül a szabály rendszerbe építése. Ezután bezárhatjuk a programot, és elindíthatjuk a kérdéses alkalmazást. A legtöbb esetben már nem dobja fel az UAC a figyelmeztető ablakot, de ha mégis ez történne, akkor nyissuk meg újra a beállításokat, és próbáljunk meg több paramétert megadni.
