A BIOS, vagy az utódja, az UEFI élet és halál ura a PC-nél. Ha a gyári beállításokat választjuk, a gépünk futni fog, minden működik, de a teljesítmény nem lesz tökéletes. Ha valamit rosszul állítunk be, kisebb-nagyobb katasztrófákra számíthatunk: fagyás, adatvesztés, hardverhiba, füst stb. - sok-sok rémisztő sztorit hallottunk már. Ha viszont nem birizgálunk minden beállítást, csak néhány opciót kapcsolunk le vagy éppen aktiválunk, gépünk stabilabb és még inkább gyorsabb lesz.
Display Card Priority
A BIOS/UEFI-ben megadhatjuk, hogy mely GPU-t vegye előre inicializálásnál. Ha eleve azt adjuk meg neki, amelyiket használjuk, az indítási idő rövidül, sok esetben akár másodpercekkel is. Fontos azonban odafigyelni arra, hogy amennyiben az integrált GPU-t választottuk, aktiváljuk a hozzá tartozó funkciókat, illetve a VRAM-ot tornázzuk fel 256/512 MB-ra, a DVMT-t pedig maximálisra (4 GB RAM-nál vagy felette). Ezáltal a lehető legjobb teljesítményt kapjuk.
Ha később videokártyát szerelnénk a gépbe, jó eséllyel az nem fog működni, mert a BIOS/UEFI csakis az integrált GPU-val törődik. Ilyenkor az alaplapra kapcsolt monitorral indítsuk gépünket, állítsuk be elsődlegesnek a PCIe VGA-t, majd kapcsoljuk ki a gépet, a monitort csatlakoztassuk a videokártyához, és máris indulhat a PC-nk.
Prefetch opciók
Nem sok BIOS/UEFI-ben található meg, de az asztali gépeknél azért még előfordul, hogy lehetőséget kapunk szabályozni a Prefetch opciókat. Dióhéjban annyi történik ilyenkor, hogy az egyes vezérlők, portok és egyéb perifériás csatolók adatait a rendszer képes előtölteni a rendszermemóriába. Amikor hívás érkezik feléjük, a vezérlőnek nem kell kiverekednie magát a lassú perifériáig, az adatot (jó eséllyel) megtalálja a rendszermemóriában is. Ez jó esetben hatalmas gyorsulást eredményez, ezért érdemes a Prefetch opciókat engedélyezni, ugyanakkor kompatibilitási gondoknál ezeket kapcsoljuk le, hátha megoldja a problémát.
Deepest C-State
A fejlettebb UEFI/BIOS rendszerek egyik nagyon hasznos beállítása. Azt szabályozhatjuk vele, hogy tétlen módban a processzor melyik alvó módig mehet el, hogy energiát takarítson meg. A fegyver kétélű, óvatosan kell bánni vele. Ha letiltjuk, a magok egyfolytában hőt termelnek, még akkor is, amikor nincsen semmi dolguk - egyszerűen nem tudnak elaludni. Ha nem a legújabb CPU-nk és rendszerünk van, nem biztos az sem, hogy érdemes a legaljáig, mondjuk C5/C7-ig elmenni, mert ugyan itt fogyaszt a legkevesebbet egy-egy mag, ugyanakkor ebből a módból lassabban ébred fel, ergo a késleltetés megnő, a végeredmény pedig érezhetően lassabb gép lesz.
Ha irodai használatról, mobilitásról van szó, érdemes maximális C-State-et aktiválni, ha azonban egy gamer PC-ről van szó, C3-nál lejjebb nem biztos, hogy érdemes menni. Az újabb processzorok előnye, hogy gyorsabban ébrednek fel mélyebb alvásból is. Különösen Haswell és a feletti processzoroknál érdemes már lejjebb merészkedni, ezek a CPU-k igen gyorsan ébrednek fel akár C6-ból is. Aki mégis e nélkül szeretné használni gépét, arra is fordítson figyelmet, hogy a Windows energiagazdálkodásánál maximális teljesítményt állítson be nyugalmi módban is.
