1986. április 26-án történt az ukrajnai Pripjaty és Csernobil városok melletti Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben az elmúlt 35 év egyik legsúlyosabb katasztrófája, és bár legfőképpen a közvetlen környezetet, valamint Európát érintették a következmények, az ügy rámutatott arra, hogy mennyire veszélyes is lehet az atomenergia.
Az atomkatasztrófa históriája pedig a mai napig velünk van, és nemcsak a generációkon átívelő fajsúlya, vagy az intenzívebbé váló hasadási reakciók következtében nemrég megkongatott vészharangok miatt, hanem a művészetekbe való beépülésének köszönhetően is.
Számos adaptáció készült a témában, az HBO minisorozata ugyanúgy megkerülhetetlen, mint a GSC Game World videojátékszériája, a S.T.A.L.K.E.R., vagy éppen David Bowie Time Will Crawl című száma. Természetesen, mint minden nagyobb csapás esetében, úgy itt is megjelent a katasztrófaturizmus, néha viszont kéz a kézben jár a művészet és a turisztika. Ez a helyzet a közösségi médiában igencsak aktív profi fotóssal, Andy Schwetz-cel is (aki másképpen dolgozik, mint a közelmúltban bemutatott kollégája, az Instafotók kulisszatitkait bemutató Kai Böttcher).
Schwetz szerint bár mindig is vonzották a poszt-apokaliptikus helyek, azonban nem szabad megfeledkezni róla, hogy ezek egyben emlékhelyek is, ahol tiszteletben kell tartani az áldozatokat és az örökségüket. Az érdeklődésének fontos részét képezték azok az események is, amik a katasztrófához vezettek, akárcsak az, ahogyan a szovjet rendszer kezelte a következményeket.
A fényképész az évforduló apropójából megosztotta a kizárási zónában készített rendkívüli képsorozatát, ugyanis több mint három évtizeddel később személyesen tapasztalta meg azt a groteszk szépséget, amit a '80-as években történt esemény, az idő vasfoga és az azóta odalátogatott turisták közösen teremtettek. Hátborzongató, és mégis csodálatos fotóin a jelen múltba fagyott pillanatai várják a kíváncsi szemeket.
Egy vidámpark, amely a baleset után négy nappal nyitott volna. Egy medence, amit még 1998-ig használtak a munkások. A kórház várótere, ahová az első érintett tűzoltókat szállították. Az elemek és az évtizedek által megtépázott játék baba, amivel már soha nem fognak játszani. Sivár osztályterem, ahol 1986 előtt volt utoljára zsivaj. Guido van Helten ausztrál graffiti művész megindító alkotása, amit a 30. évforduló alkalmából készített az 5. reaktor befejezetlen hűtőtornyán belül (feljebb láthatjátok). Az alábbi galéria számos ilyen emléket tartalmaz:
A téma iránt érdeklődőknek különösen érdemes lehet nyomon követni Facebookon, Instagramon és egy saját honlapon is jelenlévő fotós munkásságát, ugyanis ezeken a felületeken további anyagok is megtalálhatók, ráadásul Schwetz nem titkolt célja, hogy támogatásokat szerezzen a könyvprojektjéhez, amiben még többet mesélne a kizárási zónában tett látogatásáról. Ennek érdekében például a virtuális műtárgyak trendjét, az NFT-t is segítségül hívta.
