Másodkézből származó autó, használt ruha, antikváriumi könyv - az élet rengeteg területén sokak számára teljesen természetes, hogy nem közvetlenül a gyártótól, netán annak egy hivatalos disztribútorától szerez be használati tárgyakat, hanem másoktól veszi meg azokat. Természetesen nem működik mindennel a dolog (a használt fogkefék koncepciója például igen bizarrul hangzik), de egy jól karban tartott, mindig odafigyeléssel kezelt tankönyv vagy gitár - hogy csak két, saját életből vett példával éljek - tökéletesen teszik a dolgukat, függetlenül attól, hogy akár több évig használta azokat valaki más. Nem egy hobbi éppen a használt termékek gyűjtésére épül, és olyan országok is akadnak, ahol a használt dolgokhoz semmilyen negatív konnotáció nem tapad - Japánban például még a legmárkásabb ruháknak is van másodlagos piaca.
Elhasználódó bitek?
A fentiek persze mind kézzelfogható tárgyak, amelyekkel mindez magától értetődő módon működhet - az igazán érdekes kérdés azonban az, hogy miként lehetséges a továbbértékesítés a szoftverek piacán. Az ezredforduló előtt ezzel nem volt nagy gond: dobozos programokról, tehát fizikai termékekről volt szó, amelyeket mindenki úgy adott tovább, ahogy akart. A gond az online kereskedelem megjelenésével és egyre nagyobbá válásával kezdődött. Az eBay és a hozzá hasonló oldalak, ahol magánemberek adták el régi programjaikat, még semelyik céget sem zavarták. Amikor azonban megjelentek a kifejezetten az egyszer már aktivált felhasználói, elsősorban irodai szoftverek adásvételére szakosodott oldalak, egyre több és egyre nagyobb cég kapta fel a fejét.
Mindenki tudja, mi a használt termékek előnye: az eladó pénzt tud szerezni megunt, már nem használt cuccaiért, a vásárló pedig erősen csökkentett áron vásárolhatja meg az adott holmit. És az eredeti gyártó? Hát ő ebből az adásvételből teljességgel kimarad, még csak részesedést sem kap - és pontosan ez sarkallta perre az Oracle-t az árulkodó nevű (UsedSoft) német céggel szemben. Mivel a per Németországban indult, a sorozatos fellebbezések hatására az ügy végül az Európai Bíróságon dőlt el, amely az egyénnek kedvező döntést hozott 2012-ben. Ennek értelmében
hiába köti ki a gyártó a szerződési feltételek közt, hogy az adott szoftvert csak licenceli, és nem eladja a vásárlónak, és hiába tiltja meg ez alapján annak továbbértékesítését, ezt felülírja az EU-s jogrend.
Az ítélet külön kitér arra, hogy mivel a gyártó az első eladáskor megkapta a maga jussát, a további esetleges eladásokból nem jár neki semmi.
A per kifejezetten a csak digitális formában létező szoftverekkel kapcsolatban indult, és ezekre nézve is óriási hatású volt az ítélet, hiszen egyértelműen kimondta, hogy Európában a csak letölthető, illetve a fizikai formában kapható programok licencei a jog szempontjából semmiben sem különböznek egymástól, így ha az egyiket tovább lehet adni, akkor a másikra is vonatkozik mindez - akkor is, ha maga a gyártó ezt megtiltaná. (Amerikában egy 2010-es bírósági ítélet pontosan ennek ellenkezőjét mondja ki, így aztán ott a mai napig többé-kevésbé illegális az irodai szoftverek továbbértékesítése.)
Eladó kódok
A részletek kitárgyalása előtt érdemes leszögezni, hogy a használt szoftverek semmilyen esetben sem azonosak az illegálisan másolt szoftverekkel. Itt egyszerűen arról van szó, hogy ha már nem akarunk használni egy programot, akkor azt el tudjuk adni - illetve a másik oldalról nézve a dolgot, arról, hogy tudjunk szoftvert vásárolni nem közvetlenül a gyártótól, hanem közvetítőn keresztül másoktól. Hogy egy teljesen életszerű példát mondjak: amennyiben cégünk a legújabb, felhőalapú, előfizetéses rendszerű Microsoft Office 365-re váltana, korábban viszont több tucat (vagy több száz) Office 2010-licenc volt használatban, nagyszerű költségcsökkentő lépés lehet, ha ezeket az átállást követően valahogy el tudnánk adni.
Velük szemben állhatnak sokkal kisebb cégek, vállalkozók és magánszemélyek, akiknek nem kell a legújabb Word és Excel, de mindenképp szeretnének legálisan és olcsón szövegszerkesztőt és táblázatkezelőt venni. Itt lépnek a képbe a direkt ezzel foglalkozó közvetítőcégek, amelyek segítenek lebonyolítani a váltást, ellenőrzik az eladott programok eltávolítását a gépekről, majd természetesen elkezdik árulni az így megvett programokat saját hasznuk közbeiktatásával.
Kereskedők
A használt szoftverek piaca még ma is küzd a bizalomhiánnyal, pedig ha megfelelő cégtől vásárolunk, garantált a legalitás. Európában több nagy vállalat is dolgozik ezen a piacon, köztük a UsedSoft, a Li-x, a Discount Licensing, illetve a Licence Pro - ezek közül utóbbi rendelkezik magyar weboldallal, és így a magyar jogrendszerhez illesztett jótállásokkal is. Több helyütt konkrét árakat is találunk a weboldalon (bár ezek nem feltétlenül az aktuális árak), másutt ehhez el kell küldenünk szoftverigényünket.
A Licence Pro oldala szerint például az újkorában 220 euróba kerülő Office 2010 Pro-licencért ők öt évvel később darabonként 80 eurót fizettek. Az UsedSoft ajánlata szerint a 269 euróért debütáló Office 2013 Business náluk jelenleg 117 euróba kerül. A Li-x boltjában lehet a legszabadabban böngészni az árakat ésa termékeket, náluk a Word 2007 mindössze 9 euróba kerül - ez persze messze nem a legmodernebb verzió, de ha szeretnénk egy legális verziót, ez olyan ár, amit nehéz megbánni. Mivel ezek a boltok a mások által eladott termékeket árulják, a kínálat ugyanúgy változik, mint bármely másik használttermék-kereskedésben. Ennek egyfelől az a haszna, hogy jó eséllyel találunk olyan régebbi programokat, amelyeket már évek óta nem forgalmaz a gyártó, hátránya pedig természetesen az, hogy amennyiben senki sem adott el mostanában az adott szoftverből, bizony hónapokat, éveket is várhatunk, mire beesik egy példány. Nagyon egzotikus programokat éppen ezért e rendszereken keresztül nemigen fogunk találni - elsősorban inkább a Microsoft termékeiből válogathatunk, a boltok jelenlegi kínálata alapján e cég termékeit kínálatban messze-messze lemaradva követik az Adobe és az Oracle szoftverei.
Sötét jövő?
Noha az elmúlt években csaknem minden ilyen cég növekvő forgalomról számolt be, az, hogy gyakorlatilag minden szoftverfejlesztő megkezdte a tömegesen értékesített licencek terén is az átállást a felhőszolgáltatásokra és előfizetésekre épülő árpolitika használatára, azt jelzi, hogy a cégeknek sikerült megtalálnia az EB-ítélet ellenszerét. Természetesen a ma forgalmazott irodai szoftverek jókora részéből még létezik "klasszikus" vállalati licenc, amelyek jó ideig ellátják a piacot (sőt az ezekre az új verziókra történő átállás vélhetően több százezer "új" licenc megjelenését fogja eredményezni a piacon), de öt év múlva vélhetően ezt már nem fogjuk tudni elmondani. Ma viszont még más a helyzet: akár magánemberként akarunk olcsón ingyenes operációs rendszert vagy irodai programot vásárolni, akár cégként a lehető legolcsóbban frissíteni, a "használt" szoftverek piaca kiváló lehetőség lehet erre.
