Balgaság lenne azt állítani, hogy a magas videokártyaárak miatt egyre indokoltabb lehet saját projekteket indítani, és a sufniban forrasztani az áramköri komponenseket, de azért az utóbbi időben nem egy hírt olvashattál arról, hogyan növelhető a VRAM-kapacitás némi szakértelem mellett. Ezek a módosítások általában azonnal konkrét teljesítménynövekedéssel járnak, a VGA-kon üresen hagyott memóriahelyek feltöltése vagy a meglévő lapkák típusainak cseréje kedvező eredménnyel kecsegtetnek.
Teljesen más jellegű projektbe vágott bele egy bizonyos Dylan Barrie, aki úgy gondolta, a nulláról építi meg saját grafikus vezérlőjét, a hardver megalkotása mellett bevállalva annak programozását és driverfejlesztését. Ha ebbe így most gyorsan belegondolsz, akkor egyetérthetsz velünk abban, hogy az egyébként játékfejlesztőként dolgozó Dylan kőkemény fába vágta a fejszéjét: a szabadidejében, hobbiszerűen végzett munka nem kevesebb mint négy évig tartott. Bár késznek mondható a kártya, úgy érezzük, hogy valójában sosem készülhet el, az aktuális teljesítményadatok láttán még bőven van hova fejlődni.
VGA-gyár a szobádban
Otthoni körülmények között arról azért nem lehet szó, hogy konkrét chipgyártási folyamatokkal indult a projekt, Dylan egy teljesen logikus kezdéssel indította be a négyéves küldetését. Az Arty Z7 fejlesztői alapok önmagukban hasonló célokat szolgálnak, az FPGA-tokozású lapkák támogatása és a Xilinx Kria rendszermodulok megjelenése azonban megadta a hiányzó elemeket ahhoz, hogy a végén egy kész VGA köszönhessen vissza az íróasztalról. A lapkák, modulok és áramköri elemek összeválogatásából azonban még nem lesz működő hardver, itt jönnek képbe a különböző szoftveres elemek, amikkel megalkothatjuk a kötelező hardverinformációs paramétereket, és kialakíthatjuk a megfelelő vezetékezési sémát is; különösen akkor, ha épp négyszeres PCIe-adatkapcsolatot próbálunk létrehozni az FPGA áramkörökre. Ez a pont még az alkotó szerint sem volt könnyű menet.
Az ekkorra FuryGPU névre keresztelt kártya szép lassan összeállt, és mint az a fenti fotón látható, a termék a '90-es éveket idézi. A nyomtatott áramkörön pici ventilátor hűti a központi lapkát, relatíve egyszerűnek hat az egész kialakítás, a hátlapon pedig egy-egy HDMI és DisplayPort található. A java azonban még csak ezután következett, és talán ez lehetett az a szakasz, amire Dylan nem szívesen emlékszik vissza. A Windows driver elkészítése állítása szerint egy rémálom, annak ellenére, hogy 14 éve játékfejlesztőként tölti ki munkaóráit. Először is saját fejlesztésű grafikus API kellett ahhoz, hogy meglegyen a kommunikáció a GPU-val, majd jöttek a Windows kernelfájlok a megjelenítés és hangvezérlés kapcsán. Nagy pacsi jár azért, hogy még ekkor sem adta fel!
A második pacsit pedig azért érdemli meg, mert az elsőkörös tesztek szerint 44 FPS-re képes a VGA a Quake-ben 720p felbontáson, a hardver maga ráadásul ennél többet tud némi optimalizációt követően. Azért az, hogy a saját maga által összeállított, hangolt és szoftveresen támogatott VGA stabilan és egyébként gyorsan futtat egy játékot, biztosan kellemes érzésekkel tölti el.
Ezzel azonban még nincs vége: amellett, hogy Dylan tovább dolgozik a FuryGPU-n, a teljes projektet nyílttá tette, vagyis bárki számára elérhető a nyomtatott áramkör sematikus ábrája, a vezetékes felépítése, az összes ehhez kapcsolódó adat, továbbá a Windows WDDM eszközillesztő, a grafikus API és a Quake egyedi portolása.
Akár te magad is belevághatsz hasonló küldetésbe, de természetesen ne ettől várd a VGA-csodát. Ha csak játszani szeretnél, arra maradnak a nagy gyártók, ha viszont végiglépkednéd a tervezési, fejlesztési folyamatot, rengeteget tanulhatsz a FuryGPU esetéből.
