Mondhat bárki bármit, a hatékony munkához nagy képernyőre van szükség. Igen, nagyon fontos a magas felbontás, a telt színek meg a jó kontraszt, de a legtöbb feladat felgyorsul és leegyszerűsödik pusztán attól, hogy több helyünk van. Nem kell annyira összenyomni az ablakokat, nagyobbak az ikonok, az egyes panelek jól elkülönülnek egymástól, nem kell az adatok sűrűjében bogarásznunk.
Több gyártó is előrukkolt már a maga 32 hüvelykes 4K kijelzőjével, ez azonban sok esetben szűkös keretnek bizonyul: a tradicionális 16:9-es felbontás általában két egymás melletti programhoz elég, háromnál már nagyon keskenyek lesznek az ablakok. Ezt ellensúlyozzák az ultrawide kijelzők, ezek legtöbbje azonban 3440x1440-es felbontással dolgozik, így a pixelsűrűség alacsonyabb a tradicionális 4K-hoz képest, kevésbé lesznek élesek a textúrák. A 32:9-es panelek esetében ez hatványozottan igaz.
Ezt a dilemmát próbálja feloldani a Philips 40B1U6903CH, ami a maga masszív, 40 colos képátlójával, 5K2K paneljével és rengeteg kényelmi extrájával egyértelműen azokat próbálja magához édesgetni, akik a legtöbbet akarják kihozni a munkával töltött időből.
5K2K az új 4K
Nem egyszerű lekövetni a paneltípusok elnevezési konvencióit, hiszen hol a függőleges, hol a vízszintes pixelekre hivatkozunk. A Full HD-t még 1080p-nek, a következő lépcsőt 1440p-nek hívjuk, de 2160p helyett már a 4K-t használjuk. Ez a monitor valójában olyan, mintha egy 32"-os 4K monitort kiszélesítettünk volna: a pixelsűrűség megmaradt, csak 21:9-es képaránnyal. Ennek köszönhetően már 3 ablakot is kényelmesen beállíthatunk egymás mellé, miközben semmit nem veszítünk az élességből. Sem felbontásban, sem méretben nem kell kompromisszumot kötnünk.
Az IPS panelnek nagyon jók a betekintési szögei, de ekkora méretnél már bizony segít, ha meg van hajlítva a kijelző. A Philips mérnökei 2500R-es görbület mellett döntöttek, így még nem ölel minket körbe a monitor, de azért kellemesebb a sarokba tekintgetni.
Mivel egy dedikáltan munkára tervezett vassal van dolgunk, gamerekre szabott extrákra nem érdemes számítani. A panel maximális képfrissítése 75 Hz, a válaszideje 4 ms, a fényerő pedig legfeljebb 300 nit, így nem ezek fogunk csúcstámadást végrehajtani a Counter-Strike-ban vagy mindenkit ledominálni a Call of Dutyban.
Az elmúlt időszakban egyre több OLED-monitor fordult meg a tesztlaborunkban, ezekhez képest nagyon egyértelmű a kevesebb kontraszt, ami valamelyest rányomja a bélyegét a multimédiás tartalomfogyasztásra is. Ugyanakkor a panel az sRGB színtér 100%-át, a DCI-P3 színtér 98%-át lefedi, így képszerkesztéshez, videóvágáshoz is abszolút használható. Az AdobeRGB színtér sajnos csak 90%-os, így ha valakinek ez létszükség, annak érdemes máshol is körbenézni.
Tömör gyönyör
A hatalmas panelhez nagyon letisztult körítést kapunk. A talpazat dizájnjával nem most találkozunk először, de én személy szerint továbbra is nagyon szeretem. Sokkal könnyebb az asztalon szimmetrikusan tartani a dolgainkat, mint egy széttartó, V-alakú láb esetében, a belső területre be is pakolhatunk, és a kijelző maga nagyon stabilan áll.
Márpedig egy ekkora panelt nem könnyű megtartani: láb nélkül is 10 kiló fölött van a Philips szörnye, a talppal együtt pedig 13,5 kilót nyom, így bár fel lehet rakni egy 100x100-as VESA állványra, érdemes minőségi darabot választani, ami képes megtartani egy ekkora monstrumot. Az állványon egyébként a monitor mindkét irányban 45 fokban forgatható, -5 és 15 fok között dönthető, a magassága pedig 150 mm-en állítható.
A munka hőse
Ahhoz, hogy egy monitor megkönnyítse, felgyorsítsa a munkát, nem elég nagynak lennie, a csatlakozás is fontos. Sokan úgy kötnek ki egy ilyen monitor mellett, hogy nem egy asztali géphez, hanem egy laptophoz csatlakoztatják, amit minden nap újra rá kell dugni az otthoni vagy irodai ökoszisztémára.
Itt tényleg semmi nem hiányzik. Kapunk két HDMI 2.0-t és egy DisplayPort 1.4-et, valamint két Thunderbolt 4-es csatlakozót is. Ebből az egyik képes akár 90 wattos Power Deliveryre is, vagyis egyszerre nemcsak a képet veszi át a laptopunktól/Macbookunktól, hanem tölti is azt. Kapunk még mellé 4 USB 3.2-t, egy USB-C-t (45 W PD-vel), gigabites Ethernet csatlakozót és 3,5 mm-es kombó jacket is, utóbbit ráadásul a monitor oldalán, így a fülhallgatót könnyű ki-be dugdosni. A második Thunderbolt 4-es porttal akár sorba is köthetünk több monitort, így a laptop egyetlen portjával meghajthatunk több kijelzőt.
Ezzel a monitorral nincs szükség dokkolóra a Macbookhoz, egyetlen kábelt kell csak bedugni, és rendelkezésre áll minden a töltéstől a perifériákig. Természetesen beépített KVM kapcsoló is van, vagyis ugyanazzal az egérrel és billentyűzettel vezérelhetjük az asztali gépet és a laptopot, a monitor pedig természetesen a kép-a-képben és PbP megoldásokat is kínál, így egyszerre játszhatunk konzolon és nézhetünk videót a gépen, vagy dolgozhatunk akár két masinán is. Mindezt a menüből szabályozhatjuk, amit a jobb alul elhelyezett gombokkal vezérelhetünk. Így 2024-ben jobban örültünk volna egy joysticknak, főleg ha a különböző módok ennyire hangsúlyosak, de sajnos ezzel a régimódi megoldással kell beérnünk.
A kényelmi extrák sora itt nem áll meg. A monitor bal oldalára került egy kinyitható fejhallgató-tartó, a tetejéből pedig egy 5 megapixeles webkamera ugrik elő. Ezt nemcsak videóhívásokhoz használhatjuk, de Windows Hello azonosításra is alkalmas. Ha valaki szeretné abszolút biztonságban tudni a privát szféráját, az használaton kívül ezt becsukhatja.
Ha van mit a tejbe aprítani
A Philips 40B1U6903CH egy kiemelkedő monitor, de meg is kérik az árát: hazai kiskereskedelmi forgalomban jelenleg 600 ezer forintért kapható. Ezért a pénzért hatalmas felületet, tűéles képet, nagyon szép színeket, nagyon masszív kialakítást és a valaha látott egyik legjobb portkínálatot kapjuk. A pixelsűrűség kiemelkedő, ugyanakkor sokkal mélyebben a zsebünkbe kell nyúlnunk, mintha egy 32"-es 4K panellel kötnénk kompromisszumot.
