Bevett szokás az Egyesült Államokban, hogy sok termékre a legnépszerűbb márka nevén hivatkoznak: a zsebkendő Kleenex, a sebtapasz Band-Aid, a táblagép pedig iPad, ami miatt a Microsoft által támogatott, következésképp Surface-ekkel teli NFL-ben rendszeresen kellemetlen helyzetbe kerülnek a focisták és edzőik. Nem az Apple találta ki a táblagépek termékkategóriáját, de 2010-ben ő mutatta meg, hogyan kell ezt jól csinálni, mire lehet képes egy 9,7 hüvelykes eszköz, ha olyan operációs rendszer fut rajta, amit kimondottan ehhez terveztek.
Ha az összes elektronikai eszközt nézzük, a táblagépek piaci részesedése szerény: a Statcounter adatai szerint 2022 januárjában 2,47 százalékon állt, míg az okostelefonok az összes eladott készülék 54,98 százalékát, az asztali PC-k és laptopok pedig 42,54 százalékot tették ki. Az Apple ugyanakkor kitartott a termékkategória mellett, átértelmezte ennek célját az iPad Pro modellekkel, konkurensei pedig sorra állnak elő laptophelyettesítő eszközökkel, amelyek eleget tudnak ahhoz, hogy az átlagfelhasználók számára megfizethetőbb, de - a legmodernebb játékok futtatásán kívül - mindenre képes alternatívát kínáljanak a laptopok helyett.
Vajon tényleg azzal járunk a legjobban, ha iPadet választunk, vagy vannak legalább annyira jó, ha nem jobb androidos tabletek is? Mi a helyzet a Windows 10-es vagy 11-es felhozatallal? Képes egy asztali operációs rendszer kifogástalan élményt nyújtani érintőképernyővel? Ennek jártunk utána egy iPad Pro, egy Lenovo Tab P12 Pro és egy Asus Vivobook 13 Slate segítségével.
Mi határoz meg egy tabletet?
Alapvetően adja magát a válasz: táblagépnek tekinthetünk minden olyan eszközt, ami nagyobb kijelzőt kínál, mint egy okostelefon, hagyományos telefonálásra nem alkalmas, és önmagában, kiegészítők nélkül, pusztán az érintőkijelzővel is használható. Ennek a kritériumnak sok különböző eszköz megfelel, de felmerül a kérdés:
szoftveres irányból közelítve hol végződik a tabletek, és hol kezdődik a hibrid gépek kategóriája?
Eddig talán ott húzódott a határ, hogy tabletnek azokat neveztük, amelyek dedikált operációs rendszerrel futnak, hibridnek meg azokat, amelyek asztali rendszert futtatnak és valamivel erősebbek, de ez egy olyan korban, ahol egy iPadbe ugyanaz az M1 chip kerül, ami az iMaceket és a MacBookokat is hajtja, a Windows 11 pedig gördülékenyen működik érintőkijelzővel is, részletkérdés, így a kettőt most egy ernyő alatt fogjuk kezelni.
Szögletestől a szögletesebbig
Ha valaki dizájn alapján szeretne táblagépet választani, könnyebb dolga nem is lehetne: szinte az összes, egy kategóriában versenyző készülék ugyanúgy néz ki; ha szemből nézzük, kikapcsolt kijelzőnél nehezen tudnánk különbséget tenni köztük. Általában 16:9-es, 16:10-es vagy ehhez közeli képarányú, 11-15" közti átmérőjű megjelenítő, diszkrét, de még látható káva, lekerekített sarkok és lapos élek jellemzik őket, előlapi gombok nélkül, hiszen mindegyiket az éleken helyezik el, és amiből nem marad ki az ujjlenyomat-olvasó, ott általában a bekapcsológombba rejtik. A színválasztékot nem viszik túlzásba, használat közben úgysem látjuk, milyen az eszköz hátlapja, és aki jót akar magának, egyébként is hamar beszerez egy tokot, hogy védje a gépet a karcolásoktól, ütődésektől.
Tabletet választani például azért érdemes (szemben egy laptoppal), mert mindegyik készülék vékony és könnyű. Az iPad Pro 11 inches modellje 466 grammot, a 12,9 inches 682 grammot nyom, míg a Lenovo Tab P12 Pro 565 grammról indul, a Vivobook 13 Slate pedig körülbelül 780 gramm - egyik sem olyan súlyos, hogy kényelmetlen legyen egész nap hurcolászni (azért ha kézben tartjuk őket és tabletként használjuk, már érezhető a súlyuk), még úgy sem, ha billentyűzetet csapunk melléjük. A 13 colos képernyőméret elegendő ahhoz, hogy netezzünk, e-maileket olvassunk, de ahhoz is, hogy képeket szerkesszünk, elvégezzük azokat az alapvető feladatokat, amiket egy laptoppal szokás, pláne, ha egy kávézóban ülünk, ahol jellemzően azt veszik figyelembe, hogy a csészék elférjenek az asztalokon, nem azt, hogy valaki laptoppal tudjon órákon át kényelmesen ücsörögni.
Az alsóbb kategóriák táblagépeit elsősorban böngészéshez, tartalomfogyasztáshoz szánják; Netflixezni, netezni, jegyzetelni és kisebb játékokat játszani gyakorlatilag bármin lehet, de a 10" alatti kijelzővel szerelt, pár tízezres masinák esetében gondok akadhatnak egyebek mellett a sebességgel és az üzemidővel.
Aki laptop helyett keres valamit, annak magasabb kategóriákban kell nézelődnie.
Kis helyigény, nagy erő
A képernyő mérete mellett természetesen a panel maga is számít, ami a közép- és felső kategóriában általában nem okoz csalódást. A legtöbb gyártó áttért már OLED-re vagy AMOLED-re, ami élénk színeket, éles képet, nagy kontrasztarányt, kielégítő fényerőt és alacsony válaszidőt garantál. A kisebbik iPad Pro Liquid retinakijelzője 600 nittel világít, a nagyobbé 1000 nitet is tud, míg a Lenovo Tab P12 Pro 400 nitnél tetőzik, az Asus Vivobook 13 Slate OLED pedig 550 nitnél. Ezek mindegyike teljes mértékben kielégítő, még akkor is, ha erősebb fény vetül rájuk.
Ha a keret engedi, mindenképp ajánlott olyan tabletet választani, ami már tud 120 Hz-es frissítést, sőt az a legjobb, ha képes a képernyőn látottakhoz igazítani a rátát, ezzel energiát spórolva, megnyújtva az akkumulátor élettartamát. Ez inkább még csak a jövőre készülés, általános használathoz a 60 Hz is elég lehet. Érdemes ellenőrizni továbbá a felbontást - gondolhatnánk, hogy a 1080p elég lesz, de egy olyan korban, ahol már 2K-s (2560×1600-as) vagy jobb tabletekből is egyre több van, az 1920×1080 elavultnak hat.
Az androidos gyártók többsége a Snapdragonokra esküszik, a Lenovo Tab P12 Próban egy nyolcmagos Snapdragon 870 található egy Adreno 650 GPU-val kiegészítve, ugyanakkor az Asus a Vivobook 13 Slate-nél egy négymagos Intel Pentium Silver N6000 mellett döntött, ami a Geekbench 5-tel végzett mérések alapján mind egymagos, mind többmagos méréseknél gyengébben teljesít a Qualcomm megoldásához mérten. Egyik sem überelheti az M1-es chipet, amely az iPad Prót mozgatja - ezt tényleg a Macekből emelték át, nyolc CPU- és nyolc GPU-maggal dolgozik, és inkább az a gond vele, hogy nem létezik olyan program iPadOS-re, amely megfelelően kihasználná ezt a teljesítményt, holott olyan professzionális alkalmazások is elérhetők már rá, mint az Adobe Photoshop közel teljes értékű kiadása.
A közép- és felső kategóriában versenyző, márkás tableteknél a gyártók igyekeznek lépést tartani a korral, de az, hogy számunkra konkrétan melyik a leginkább megfelelő, operációs rendszertől függetlenül is azon múlik, milyen céllal vásárolunk. A mobilos játékok egy néhány éves Snapdragonnal, egy A szériás Apple chippel és nyolc GB RAM-mal is elfutnak; ha nem akarunk 8K-s, mindenféle effektekkel és színkorrekcióval tömött videót vágni vagy fotókat szerkeszteni, nem kell feltétlenül a lehető legjobbat választani.
A belsőt illetően leginkább az üzemidőre érdemes figyelnünk a döntésnél, mert hiába hordozható valami, ha 2-3 óra után már csak tálcának használhatjuk.
Az Apple eszközök egyik nagy hátránya volt, hogy kevés ideig bírják a terhelést, de az utóbbi években a gyártó ezen a területen is fejlesztett, így az iPad Prók 10 órán át bírják netezés és videólejátszás esetén, a Lenovo Tab P12 Pro 11 óra környékén teljesít, ha böngészünk vele, és 14,6 órán át tud online videókat lejátszani, míg a Vivobook 13 Slate 9-10 órán át marad aktív, mindennapos használat mellett. Általánosságban ezzel a 10 órás ígért üzemidővel találkozhatunk, ami a legtöbb esetben valós - nyilván extrém terheléssel rövidülhet; ha játszunk, vagy grafikai anyagokat szerkesztünk, néhány órával kevesebbre számíthatunk. A gyártók mostanában előtérbe helyezték a gyorstöltést, a Vivobookhoz például 65 wattos töltő jár, amivel hamar visszanyerhetünk némi energiát, de a 45 wattos töltés is áldás a világnak. (A Lenovo tableté és az iPad Próké is 30 wattnál tetőzik, utóbbihoz gyárilag csak 18 wattos töltő párosul.)
Kiegészítők mindenkinek
A készülékeket önmagukban is használhatjuk, de ahhoz, hogy a bennük rejlő teljes potenciált kiaknázhassuk, szükségünk lesz kiegészítőkre. Ezen a téren sajnos az Apple némileg hátrányban van, ugyanis míg az Asus és a Lenovo említett gépeihez gyárilag jár sokoldalú, nyomásérzékeny toll, az iPad Próhoz külön kell megvennünk az Apple Pencilt nem kimondottan alacsony áron. Az alapjáraton is 324 990 forintba kerülő tablethez egy második generációs toll 49 990 forint, a touchpaddel kiegészített, gyári billentyűzet, a Magic Keyboard pedig 137 990 forint, és akkor még az olyan opcionális extrákról, mint a fülhallgató vagy az átalakítók, nem is beszéltünk.
Ezzel szemben a Lenovo Tab P12 Pro a tollal együtt kerül körülbelül 340 ezer forintba, a Vivobook 13 Slate pedig 250 ezer környékén kapható, méghozzá gyári billentyűzettel, amit kimondottan kényelmes használni; minőségi mind a tapipad, mind a gombok, amelyek a klaviatúra vékonysága ellenére nagy utat tesznek meg. Ez egyébként egyben fedél is, a hátlapra pedig mágnessel tapaszthatunk egy támaszt, amely védi az eszközt az ütődésektől.
Konkurenseivel (az Apple és az androidos tabletek nagy részével) szemben a Vivobook és általában a Windows 11-es tablethibridek nagy előnye, hogy több csatlakozóval szerelik fel őket - igaz, hogy nem kell napokig kutatnunk bluetoothos kiegészítők után, de jól tud jönni, ha nem egyetlen USB-C áll rendelkezésünkre, amit vagy töltéshez használunk, vagy valaminek a csatlakoztatására. A P12 Prón és az iPad Prón még jack sincs, miközben a Vivobookon két USB-C és egy microSD-olvasó is található. A fájlkezelés egyébként sem erőssége a mobil operációs rendszereknek, míg a Windows 11 esetében természetesen ez nem probléma. Zártsága miatt az iOS bizonyos formátumokat nem támogat, az Android pedig a csatlakoztatott eszközöket is csak akkor ismeri fel, amikor úgy tartja kedve. A legjobb, amit tehetünk, hogy a felhőt használjuk, de ez nem mindig áll rendelkezésünkre. Ezen a téren még mindkét oldalon van hová fejlődni, hogy az iPad és az androidos tabletek valódi laptoppótlékok legyenek.
Appok vagy programok?
Szoftveres téren az a kérdés, mennyire ragaszkodunk az alkalmazásokhoz. A Windows 11 tableten mindent futtat, amit asztali gépeken és laptopokon, ellenben csak a programok töredékét optimalizálták érintőkijelzőre, és a digitális áruház kínálata is hagy maga mögött kívánnivalót. Mindeközben az iPadOS és az Android széles kínálattal szolgál, a modellek szinte mindegyike úgy lett megtervezve, hogy kihasználja a tabletek tulajdonságait (a Google ezt kevésbé ellenőrzi, az eltérő kijelzőméretek miatt az alkalmazások által kínált élmény is változhat). A helyzeten valószínűleg az androidos appok futtatásának támogatásával szeretne javítani a Microsoft - okkal szerepelt a funkció rendszerkövetelményeinél, a támogatott processzorok között a Snapdragon 8c. Csak idő kérdése, hogy ez áthidalja-e a hiányosságot, vagy a felhasználók kénytelenek lesznek abban bízni, hogy a fejlesztők valahogy mégis nyitnak a Microsoft Store felé.
Ha iPad mellett döntünk, vállaljuk, hogy kisebb testreszabhatóságot kapunk; igaz, hogy már cserélgethetjük a billentyűzetet, válthatjuk az ikonokat, és widgeteket is használhatunk, de az Android és a Windows esetében sokkal nagyobb a szabadság.
Cserébe a biztonság is fokozottabb, ugyanis az App Store szűrése sokkal hatékonyabb, nincs az a vadnyugati állapot, ami a nyitott Androidnál, ahol nem tudhatjuk, hogy egy app nem kínál-e pár kártevővel többet a kelleténél.
Azt még érdemes tudni, hogy az Apple-felhasználók nagyobb fizetési hajlandósága miatt több prémium alkalmazás található az App Store-ban, mint a Google Play Áruházban; sok fejlesztő az iPadOS-t priorizálja, és csak később adja ki appját Androidra, ha egyáltalán. Szoftveres téren ugyancsak az Apple mellett szól, hogy a rendszerfrissítések hosszú éveken át érkeznek a készülékekre, az iPadOS 15 még a 2014-ben megjelent iPad Air 2-t és a 2015-ös iPad mini 4-et is támogatja; alapvetően legalább öt évvel lehet számolni, míg sok androidos tabletnél jó, ha egy-két szoftvergenerációs váltás jár a felhasználóknak.
Eljött a váltás ideje?
Kiválthat-e egy tablet egy laptopot? Még nem, de a termékkategória látványosan fejlődik; egyértelmű, hogy a Lenovo, az Asus, a Samsung és az Apple is azt szeretné, ha a felhasználók elcsábulnának a tabletek és a hibrid (vagy kiegészítőkkel hibriddé alakítható) eszközök felé. Az Apple-nél magasabban van a küszöb, olcsóbb tabletei is magasabb árkategóriát képviselnek, viszont minőségben, értékállóságban is jobbak számos konkurensüknél, még kamera terén is felülmúlják riválisaikat. Androidos tabletből sokfélét találhatunk, de az igazán jókért ugyanúgy a zsebünkbe kell nyúlnunk, még ha nem is olyan mélyre, mint az iPadekért. A Windows 11 tableten is használhatóan fut, de a dedikált appok hiánya miatt, ha nem laptopként használjuk az eszközt, hiányérzetünk támadhat, és nem biztos, hogy jobb áron kapunk meg egy hibridet, mint egy hasonló kvalitású notebookot. A windowsos masinák közül egyébként egyértelműen kiemelkednek a Microsoft Surface termékcsalád tagjai, amelyek kompakt méretük ellenére meglehetősen erősek, de itt is meg kell fizetnünk a minőséget.
Ha szeretnél további hasznos cikkeket olvasni, akkor vásárold meg a 2022/03-as PC World magazint, amihez értékes szoftvereket és PC-s játékot is kapsz hozzá ajándékba.
