Ahogy mi is összefoglaltuk, az Egyesült Államok kommunikációért felelős hivatala nemrég benyújtott egy törvénytervezetet, amely lényegében arra hivatott, hogy megsemmisítse a 2015-ben, még Barack Obama elnöksége idején megalkotott netsemlegességi szabályokat. Az FCC 3:2 arányban szavazta meg a változtatást, a bizottság republikánus tagjai szavaztak az eltörlés mellett, a demokrata tagok túl kevesen voltak ennek megakadályozásához. Pedig olyan szépen indult a dolog két és fél éve.
De pontosan mit is lehetetlenítettek el a mostani döntéssel? A részletes összefoglalót ebben a cikkünkben találod, de címszavakban itt a lényeg. A 2015 februárjában törvénybe iktatott szabályozás szerint mindezidáig
- minden internet-szolgáltatónak kötelező volt az összes felhasználó számára egyenlő színvonalú és minden szinten elfogulatlan hozzáférést biztosítani függetlenül az elérni kívánt tartalom forrásához vagy tartalmához (kivéve persze a büntetőjogi értelemben tiltott témákat);
- a szolgáltatók nem kérhettek pénzt azért a felhasználóktól, hogy egyes tartalmakhoz vagy szolgáltatásokhoz gyorsabban hozzáférjenek, vagy hogy hozzáférhessenek egyáltalán;
- a másik oldalon a szolgáltatók a tartalmak előállítóit sem hozhatták előnyös helyzetbe fizetős vagy érdekekhez fűződő alapon, tehát elviekben az XYZ netszolgáltatónak ugyanúgy kellett elérést biztosítania a Netflixhez, a Huluhoz és a HBO Go-hoz, mint a saját mozis és webtévés megoldásához.
No, és akkor Amerikában mától ennek vége.
Ugyan a jelenlegi helyzet sem egyértelműen azt mondja ki, hogy mostantól bármelyik szolgáltató megtehet bármit, de úgy fogalmaz, hogy kormányszinten nem fogják tovább felügyelni az internetet, csak annyit kérnek, hogy a szolgáltatók legyenek továbbra is átláthatóak. Mindez pedig egy annyira lufi megfogalmazás, mintha azt kérnénk egy maffiavezértől, hogy "lehetőleg ne tudjunk róla, ha parancsot ad egy gyilkosságra". Hogy pár példával illusztráljuk, mit hozhat az új rendszer, íme néhány (egyelőre elképzelt, de mostantól minden szintel lehetséges) helyzet. Előfordulhat például, hogy...
...a szolgáltatókkal megegyezik a kormány, hogy onnantól kezdve gyorsabb elérést biztosítanak az általuk kedvelt sajtótermékekhez, míg lassjtják, vagy akár teljesen ellehetetlenítik a velük szemben kritikusabb média megtekintését. Az internet miatt már eddig is billegő politika (helló, álhírek, helló, hackerek) ettől még veszélyesebb terep lehet, hiszen egy kormány csak a róla jókat író médiát tarthatja meg a szolgáltatókon keresztül, míg a mindenkori ellenzék hangját a minimumra csökkenthetik, ezzel pedig bebetonozhatják magukat a hatalomba.
...a nagy szolgáltatók simán megtehetik, hogy például saját videós, zenés szolgáltatásaikat kiáltják ki kvázi kötelezőnek, és innentől vagy elvágják, vagy élvezhetetlenné lassítják a többit: viszlát, Netflix, viszlát, Spotify, viszlát, bárki más.
...azt is elkezdhetik a szolgáltatók, hogy elkezdik kiárusítani a prémium eléréseket. Ilyenkor aztán hiába fizetsz mondjuk egy 100 gigabites internetért, ha a "normál" tartalmakat ehhez képest csak töredék sávszélességgel nézheted, a gyors elérés csak azokhoz az oldalakhoz és szolgáltatásokhoz működik, amelyek fizetnek ezért a szolgáltatónak.
...hiába fizetsz elő egy adott szolgáltatónál azért, mert náluk épp normális sebességen jön a Netflix és rendben olvasható a PC World, ha ők bármikor úgy dönthetnek, hogy másokkal és máshogy üzletelnek egy adott időponttól, te pedig szépen ott maradsz Netflix és PC World nélkül.
De Magyarország vajon mit érez ebből?
Egyelőre az biztos, hogy az Egyesült Államokban jön el újra a digitális Vadnyugat. Már csak azért is, mert ugyanez a tervezet kimondja: az internet többé nem olyan alapvető szolgáltatás, mint az elektromosság, a víz vagy a telefon. Tehát magyarul még annak a lehetőségét is meggátolja, hogy a felhasználók az alapvető szükségleteikre hivatkozva tiltakozzanak egy adott szolgáltató gyakorlata ellen.
Az EU-n belül szerencsére egyelőre nem lesz közvetlen hatása az új szabályozásnak, hiszen itt az internet-szolgáltatók egységes működési kódex alapján üzemelhetnek. Az viszont mindenképpen aggasztó lehet, hogy hogyan reagálnak majd a különféle amerikai szolgáltatások az új korszakra. Hiszen még egy olyan erős cég, mint a Netflix, a Spotify, vagy hasonlók is belerokkanhatnak abba, ha az amerikai netszolgáltatók a saját termékeik javára kigolyózzák őket az ottani játékból - ebből Európában majd annyit vehetünk észre, hogy egyes ilyen cégek akár csődbe mennek, vagy jelentősen átalakítják működésüket.
Azt pedig ne is pedzegessük, hogy az Egyesült Államokban elinduló folyamatok általában "ragadósak", és valószínűleg nem kell hozzá sok idő, hogy Európában is átvegyék egyes politikai erők vagy szervezeteka net szabadságának megnyirbálását, mint új szent célt.
