A negyedik generációs Intel Xeon processzorok bejelentése idején publikált útiterv szerint a gyártó alaposan felgyorsította a kiszolgálókba, adatközpontokba szánt fejlesztéseit, és a 2023-2025-ös időtávon belül nemcsak két generációváltás várható, hanem egy teljesen új termékcsalád megszületésének alapjait is lefektetik.
A HotChips 2023 iparági rendezvényen részletezett adatok ezúttal a várhatóan hatodik generációs Xeonokként érkező lapkákról mutatnak meg többet, a 2024 első felében érkező Sierra Forest önmagában mérföldkövet jelent a vállalat életében, hiszen egy olyan területet céloz, ahol a versenytársak már kész platformokkal vannak jelen, jelentősége pedig egyre nagyobb, üzleti és felhasználási szempontból is.
Amire épp szükség van
A moduláris jelző egyébként még nem is annyira meglepő, akár a korábbi multi-chip dizájnra épülő központi lapkáknál is elsüthető, az újdonságok esetében azonban több oldalról megközelíthető és igazolható a tervezés ezen struktúrája. Akinek otthoni gépében már 12. vagy 13. generációs Intel Core processzor üzemel, ismerheti a P- és E-magok mögötti gondolatmenetet, működési elképzelést, és vélhetően elégedett az így kialakult teljesítménnyel. A Xeonok esetében az Intel nem az asztali CPU-knál alkalmazott felépítést viszi tovább, hanem kettéválasztja a termékvonalat a magok felépítése és típusa szerint.
A már említett Sierra Forest kizárólag E-magokra épül, a Crestmont magokból legfeljebb 114 darabot tartalmazhat egy CPU, amiből egy- vagy kétfoglalatos adatközponti kiszolgálók építhetők. Az ún. Compute chipletekbe rendezett magcsoportok darabonként 2-4 számolóegységet tartalmazhatnak, a teljes kiépítés 36 ilyen kis egységet köt össze, a 144 mag azonban nem támogatja a Hyper-Threading technológiát. A magokhoz 144 MB-nyi L2-szintű gyorsítótár tartozik, amit még 108 MB-nyi megosztott (L3) cache egészít ki. A nyolccsatornás DDR5-memóriavezérlő és a PCIe 5.0 szabvány támogatása kevéssé okoz meglepetést, a legfeljebb 350 W-os TDP-keret azonban már izgalmasabb a 144 magra levetítve; a cél egyértelműen a Zen 4c-alapú AMD Epyc "Bergamo" elleni bevethetőség a felhőre és az abban történő munkafolyamatok hatékony gyorsítása érdekében.
A P-magokat alkalmazó Granite Rapids ezzel szemben egy igazi nagyvad lesz, az MI-alapú gyorsítások és a számításigényes feladatok végrehajtására optimalizálva. Az Intel ezzel a fejlesztéssel kapcsolatban picit szűkszavúbb volt, sem az egy tokozásba szánt magok száma, sem a gyorsítótárak kapacitása került véglegesítésére, vélhetően még nincsenek teljesen validálva azok a dizájnok, amik ténylegesen elérhetők lesznek a szerverpartnerek számára. Annyi viszont biztos, hogy a Redwood Cove magok architektúra szintjén végrehajtott fejlesztései szükségesek a jelenlegi és jövőbeni AMD EPYC generációk ellenében, az Intel 3 gyártástechnológia pedig remélhetőleg megadja ehhez majd a szükséges alapot.
5-re lapot húzni?
Az aktuális ütemterv alapján laikus szemmel nézve eléggé szorosnak tűnik az időzítés, a Sierra Forest előtt ugyanis még érkezik az ötödik generációs Emerald Rapids (egyfajta finomhangolása a negyedik generációnak) picit több maggal és elvileg háromszor nagyobb L3-szintű gyorsítótárral. A szerteágazó számítási és energiahatékonysági igények alapján azonban abszolút belefér ez a tempó, miközben az Intelnek arra is figyelnie kell, hogy az EPYC platformok milyen tudással, netán előnyökkel mutatják magukat jobbnak. 2024-ben érkezik a Turin kódnevű fejlesztés az AMD-től, ami már a Zen 5 architektúrára fog épülni. Izgalmas harc lesz ez!
