Hosszú ideje zajlik már az ádáz küzdelem az AMD és az Nvidia között, hogy ki tud több képkockát megjeleníteni a képernyőn. Sokáig mindkét fél nyers erővel próbálkozott, aztán a DLSS-ből kinőtte magát egy új technológia, amit immár mindkét oldal elkezdett használni. Egyre több játék fejlesztői implementálják a DLSS 3-mal és FSR 3.0-val érkező frame generáló megoldásokat, amelyek hozzáférnek a játék motorjához, és megpróbálják kitölteni a képkockák közti "hézagokat" újabb képkockákkal, így akár megduplázva az fps-t.
Az AMD Fluid Motion Frames célja is hasonló, de ez a technológia teljesen más alapokon nyugszik. Ez egy driver szintű megoldás, ami így nemcsak azokban a játékokban elérhető, amelyekbe a fejlesztők beépítik, hanem gyakorlatilag minden DX11 és DX12 alapú címben.
Ez ugyanakkor hátrányokkal is jár, mivel a szoftver nem fér hozzá a mozgási vektorokhoz, vagyis nem tudja előre, hogy mi fog történni a képernyőn, ezért annak érdekében, hogy ne generáljon nagyon kamu, oda nem illő dolgokat, a gyors kameramozgásoknál, amikor nagy a különbség az egymás melletti pixelekben, egyszerűen kikapcsol.
De nem pont ilyenkor lenne szükségünk arra, hogy magas maradjon az fps-szám? Mivel ezek "kamu" képkockák, a játék nem lesz tőlük reszponzívabb, csak az élmény válik simábbá, folyamatosabbá. Erre pedig pont olyankor van igény, amikor egy harcban gyorsan akarunk körbenézni, felfedezéskor forgatjuk a fejünket. Az AFMF ilyenkor egyszerűen kikapcsol, és a képkockaszám beesik a felére, ami még inkább kizökkenti a játékost, rosszabb, mintha alapjáraton is kevesebb lett volna.
Az AMD mérnökei szerint erre azért van szükség, hogy a képminőség ne romoljon, ugyanakkor nem igazán értjük, jelen formájában mi értelme van az egésznek azon kívül, hogy egy helyben állva egy nagy számot látunk a bal felső sarokban.
