Hétvégén Donald Trump bejelentette, hogy újrakezdi a kereskedelmi tárgyalásokat Kínával (igaz, aztán kiderült, hogy ez a Huawei számára még mindig nem jelent teljes feloldozást), mindenesetre most óvatos enyhülés látszik az amerikai-kínai kereskedelmi csatározások után. De persze ez még mindig nem jelent végleges garanciát, egyre több figyelmeztetést kaptak a távol-keleti vállalatok (tavaly a ZTE, idén pedig a Huawei megregulázásával) arra, hogy hasonló eset bármikor újra előfordulhat.
Kína technológiai szinten hihetetlenül feltört az elmúlt évtizedek során. Egy ideig leginkább a "dzsunkák alján gyerekmunkásokkal készített gagyi másolatok" sztereotípiája ragadt az országban előállított termékekre, aztán jött a nyugati termékek bérgyártásának kora, amikor az IBM-től az Apple-ig egy csomó amerikai és egyéb nagyvállalat kihelyezte termékeinek összeszerelését kínai üzemekbe. A helyiek pedig folyamatosan tanultak ezekből, és a megszerzett technológiákat a hihetetlenül olcsó munkaerővel kombinálva megszülettek az első igazán számottevő kínai tech-cégek. Ezután egyre-másra bukkantak fel olyan tech-óriások, amelyek még a "történelmi" világcégeket is megszorongatták, pár évtized alatt másolókból és követőkből technológiai nagyhatalommá vált a furcsa politikai-gazdasági hibridben működő ország.
Viszont attól, hogy gyártás terén ilyen hatalmasra nőttek, még ott van az a kérdés, hogy a kínai ipar jelentősen függ az amerikai alkatrészektől és szabadalmaktól. Jól látszik mindez a Huawei esetén: a kínai távközlési cég hiába lett a világ egyik vezető mobilgyártója, amely mostanra még a telefonok rendszerchipjeit is saját gyártásban készíti, ahogy az amerikai kormányzati döntés nyomán elfordultak tőle a beszállítók és a szabadalmak tulajdonosai, azonnal zátonyra futott. A Kirin processzorok hiába készülnek házon belül, ha az ARM szabadalmaira épülnek, és a mobilokon futtatott Android letiltása is parkolópályára tudja küldeni őket.
Ezt pedig az elmúlt időszak példái alapján nem csak a Huawei látta be, hanem nagyjából az összes kínai vállalat és az ország kormányzata is megértette a célzást.
A kínai vezetés ezért egy olyan tervet hirdetett, mely szeint a kínai chipgyártást átalakítják, így 2020-ra az országban előállított lapkáknak már 40 százaléka, 2025-re pedig 70 százaléka már csak belföldi szabványokra és technológiákra épüljön.
Ez viszont nagyon kemény terv, hiszen a Nikkei erről szóló összeállításában a TrendForce elemzője kiemelte, hogy tavaly mindössze a Kínában készülő chipek 15 százaléka készült kizárólag belföldi technológiák alapján, ez pedig még elég gyenge alap a nagyszabású tervekhez.
Névtelenséget kérő kínai iparági források szerint jelenleg még olyan szinten függenek az amerikai szabadalmaktól és alkatrészektől, hogy jelenleg szinte teljesen leállna a kínai chipgyártás, ha egy általános amerikai embargó indulna el ezen a területen. A saját technológiák ugyanis most még olyan lemaradásban vannak a nemzetköziektől, hogy kizárólag belső alapokra helyezve képtelenség lenne a mai igényeknek megfelelő chipeket gyártani Kínában. Épp ezért a kormány jól hangzó tervéhez egyelőre egy teljesen új alapokra helyezett kutatás-fejlesztési rendszerre lenne szükség, amely kitermelne mai értelemben is erős és naprakész háttér-technológiákat. Addig pedig mindig ott lebeg a fejük fölött Trumpoklész kardja egy újabb embargó formájában.
