Manapság már szinte mindennek van világnapja a madaraktól és a fáktól kezdve a különféle megbetegedéseken át a békéig. Persze vannak komolytalanabb jeles dátumok is, világnappal rendelkezik például a π, tehát a 3,14satöbbisatöbbi szám, de a rádióamatőrök és a törülközők sem úszták meg. A komoly világnapok lényege viszont tényleg fontos: azért nevezték ki őket, hogy ezen alkalmakkor még több szó essen a kapcsolódó témákról, mert ezek a szakértők szerint még mindig nem jutnak el elegendő emberhez, illetve a többség még mindig nem veszi őket elég komolyan. Pont ezért van világnapja az adatvédelemnek is: lehet, hogy a PC World olvasóknak és úgy általában az IT területen tájékozottabbaknak nincs ebben újdonság, de a világ nagyobbik része azért egyelőre nem ilyen.
Nagymamák esnek neki naponta a Facebooknak úgy, hogy világgá kürtölik saját személyes adataikat. A gyerekek levitézlett PC-it megöröklő szülők telepítenek olyan szoftvereket, amelyekben vírusok vagy egyéb kártevők lapulnak. Az első mobiljukkal TikTokozó, chatelő legfiatalabb korosztály osztja meg saját fotóit ismeretlenekkel. És az egész világ kattintja le szoftverek vagy weboldalak végfelhasználói szerződéseit úgy, hogy végig se nézi, és sok esetben kétértelmű dolgokat is jóváhagy ezzel. Szóval vannak még bőven olyanok, akiknek terjeszteni kéne az adatbiztonsággal kapcsolatos tudnivalókat.
Mit is véd az adatvédelem?
A hivatalos megfogalmazás szerint az adatvédelem a személyes adatok gyűjtésének, feldolgozásának és felhasználásának korlátozásával, az érintett személyek védelmével foglalkozik. Tehát értelemszerűen nem maguknak az adatoknak a védelme a legfontosabb feladat, hanem a személyeké, akikhez az adatok köthetők. Maga az adatvédelem egyrészt jelenti a technológiai megoldásokat, de a kapcsolódó jogi szabályozásokat egyaránt.
Tehát a világnapon sem feltétlenül a vírusokkal, hackerekkel, malware-ekkel és sebezhetőségekkel kell foglalkozni, hanem szélesebb körben érdemes végignézni, milyen aktuális adatbiztonsági problémák jellemzőek a világra, és ezekről hogyan értesíthetünk minél többeket. A legfontosabb tényező - és sokszor az adatkezelési hibák legfőbb okozója vagy elősegítője - ugyanis maga az ember.
Az adatvédelemmel kapcsolatban természetesen léteznek állami, sőt még felsőbb szintű szabályozások. Magyarországon a hatályos jogszabály az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény, de az Európai Unióban ilyen például az elmúlt években nagy sajtóvisszhangot kapott GDPR. Az ilyen szabályozások főleg azért születnek, hogy az informatikai és internetes cégek, szolgáltatók, meg úgy egyáltalán minden olyan szervezet, amely felhasználói adatokat kezel, tisztában legyen azzal, hogyan kell ezeket megvédeni és természetesen elszámoltatható is legyen ezek kapcsán. Pontosan az ilyen törvények teszik lehetővé, hogy a Facebook Cambridge Analytica botránya vagy más hasonló adatkezelési melléfogások esetén felelősségre lehessen vonni az adatkezeléssel megbízott cégeket, és persze kötelezni őket a hibák megszüntetésére, biztonsági rések befoltozására.
Pánik és közöny helyett oktatás
Ahogy írtuk, az adatbiztonság egyik legfontosabb eleme maga az ember: ő a potenciális áldozat, de sok esetben ő az is, aki tájékozatlansága vagy félinformációi miatt lehetővé teszi az adatok illetéktelen kezekbe kerülését. És persze itt nem a cégek és szervezetek felelősségét akarjuk kisebbnek láttatni, csak épp arról kell szót ejteni, hogy igenis mindenkinek meg kell tennie a legtöbbet azért, hogy saját és környezete adatai ne kerüljenek bele bármilyen adatszivárgásba.
A legnagyobb probléma talán a végletes gondolkodás lehet. A felhasználók egy része szinte egyáltalán nem törődik azzal, hogy bármilyen veszély leselkedhet az adataira. "Tőlem akár ellophatják az adataimat, nem titkolok semmit" - hangzik el sok kommentben, és talán bele se gondolnak, mennyi olyan információt szerezhetnek meg így illetéktelenek, amellyel aztán közvetlen vagy közvetett kárt okozhatnak. A másik oldal pedig az általános médiából tájékozódik, ahol értelemszerűen a bulvár-erejű nagyotmondás jellemző. A sztereotip facebookozó nagymama és a huszadik cicás pasziánszt telepítő középkorú csak annyit lát az egészből, hogy "zombihálózat", és "vírusfertőzés", ami akár pont valamilyen meggondolatlanságra ösztönzi - például lekattintja az első "Mindenre Jó Vírusirtó Ingyen" linket és valami olyasmit telepít, ami többet árt mint használ.
Értelemszerűen az adatvédelem oktatásának célját inkább úgy kell(ene) meghatározni, hogy alapvető fogalmakat ismertetünk meg a felhasználókkal, és ezekhez megfelelő szintű védekezési vagy előrelátási tippeket adunk. Itt persze nagyon fontos az általános média szerepe, hiszen a leginkább veszélyeztetett közönség az, aki csak annyira használ modern eszközöket és szolgáltatásokat, hogy ettől ne legyen PC World és szakmédia-olvasó.
Emellett az is jó út, ha az adatbiztonság fontosságával és módszereivel tisztában levő korosztály segítene azoknak a rokonoknak és ismerősöknek, akikről tudják, hogy nem teljesen "felvilágosultak" ezen a téren. És ez nem csak annyiból áll, hogy időnként elmegyünk a nagyihoz és lepucoljuk a gépéről a felesleges szoftveres lomokat: akár azzal is segítünk, ha egy Facebook-megosztás után küldünk neki egy üzenetet, amiben elmagyarázzuk, ezt miért nem, vagy nem így kéne csinálni, esetleg megnézzük néha az adatlapjukat, nyilvános információikat és jelezzük, mit kéne elrejteniük. És persze a leginkább az segít, ha mi magunk is a megfelelő szinten törődünk az adatvédelemmel: nem flegmán legyintünk, és nem is a Facebookot, Google-t és minden egyéb szereplőt ócsároló digitális remetévé válunk, hanem a középúton, megfontoltan megválasztott adatkezelési módszerekkel vagyunk jelen a világban.
És persze legyünk tisztában a legújabb területekkel is. Ahogy az arcfelismerő rendszerek néhány év alatt váltak szórakoztató közösségi funkcióból a privátszféránkat veszélyeztető globális tényezővé, egy csomó új megoldás bukkan fel szinte nap mint nap, amelyről nem is gondolnánk, hogy befolyással lehet az adataink biztonságára. Meg aztán, nem árt néha a megszokott témakörökön is túlnézni, hiszen a milliószámra érkező vírusokról, hackerekről, malware-ekről szóló cikközönben simán elfelejthetjük, hogy még az is adatbiztonsági kockázatot jelent, ha valaki nyilvános helyen belebámul a monitorunkba vagy telefonunkba. Szóval veszély és kérdés van bőven, de folyamatos tájékozódással és előrelátással egyelőre még mindig mi lehetünk saját adataink urai.
