Pofonegyszerű a képlet, amire nagyon hamar rá lehet jönni, ha egy 12-14 colos notebook előtt ülsz naphosszat: a nagy kijelzőméret jobb produktivitást eredményez. Ez azt jelenti, hogy a nagyobb méretű és felbontású kijelzőn több ablak, szöveg és kép elfér egyszerre, így nem kell folyton váltogatni a programok között, nem szükséges ránagyítani a szövegekre, weboldalakra, képekre, és kikapcsolódáskor sem árt, ha nagy méretben nézzük a játékot, filmet vagy sorozatot. A nagyobb Windows asztalfelülethez többféleképpen is eljuthatsz, sőt még asztali PC sem feltétlenül kell hozzá.
Asztali PC vs. notebook
A nagyobb képátlóval, illetve a több kijelzővel az elsődleges cél, hogy több pixellel és nagy asztalfelülettel rendelkezz, ám ezt többféleképpen is elérheted. Sokan vallják, hogy a legjobb az, ha több hagyományos monitort teszel egymás mellé, míg akadnak szép számmal olyanok is, akik a képarány megváltoztatásában és a képátló széthúzásában látják a megoldást. Mindkét iskolának vannak előnyei és hátrányai, azonban bármelyiket is válaszd, előtte nem árt ellenőrizned számítógéped adottságait is.
Amennyiben asztali számítógépről van szó, akár négy-öt PC-generáció-váltást is visszautazhatunk az időben, a több monitor támogatása már régóta megoldott.
A videokártyákon akár hat csatlakozót is találhatsz (az általános a három-négy), amelyek mindegyikére lehet kijelzőt kapcsolni. A processzorba integrált grafikus vezérlő az alaplapi hátlapon lévő videokimeneteket használja, így itt általában két-három csatlakozással számolhatsz. A négy-hat monitor már akár egy kisebb videofalhoz is elegendő, ráadásul a mai Radeon és GeForce videokártyák támogatják a virtuális szuperfelbontást. Ilyenkor a kijelzők natív pixelszáma összeadódik, így a Windows és a programok felé csupán egyetlen, óriási felbontású kijelzőnek látszik a sok monitor (például hat darab 16:9-es FHD-kijelző összesített felbontása 2×3 módban 5760×2160 lesz). Emellett természetesen hagyományos módon, egymástól elkülönítve, natív felbontásaikban is használhatod a kijelzőket.
Legyen szó akár több monitorról, akár egyetlen, szuper széles vásznú kijelzőről, fontos, hogy ellenőrizd, milyen szabványú HDMI-csatlakozó, illetve DisplayPort van gépeden. Ez különösen notebookok esetében fontos, amely kategóriában még a középkategóriás modelleknél is általános a HDMI 1.4. Ez erősen limitálja a felbontást és a frissítési gyakoriságot, így például 4K-s vagy szuper széles vásznú (uwQHD) kijelzőt csupán 30 Hz-en képes meghajtani. A 30 Hz nagyon kevés még munkára is, a Windows kezelőfelülete akadozni fog, sőt még egy weboldal görgetésekor is bosszantó lesz a lassúság. Ha a te laptopod is ilyen, azért még nincs veszve minden, meg lehet kerülni az elavult HDMI-kimenetet. Amennyiben középkategóriás vagy drágább PC-d van, és található rajta multifunkciós Type-C-port, a gyártó jó eséllyel a DisplayPortot is bekötötte. Ez már a régebbi, 1.2-es szabvány óta támogatja a 4K felbontást, köszönhetően a HDMI-hez képest kétszer akkora sávszélességének (10,2 Gb/s helyett 21,6 Gb/s). Multifunkcionális Type-C-kimenet hiányában az USB 3.0-s dokkolóknak érdemes adni egy esélyt. Ugyan nem a legolcsóbb kiegészítő, ám egy-egy ilyen átalakító 4K 60 Hz-képes HDMI-kimenetet kínál egyetlen USB 3.0-porton keresztül.
Monitorduplázás
A legegyszerűbben úgy juthatsz nagyobb asztalfelülethez, ha meglévő monitorod (vagy notebookkijelződ) mellé beállítasz még egyet. Ideális esetben érdemes két darab, teljesen egyforma modellt választani, így még jól is fog mutatni asztalodon az óriási kijelzőfelület. A monitorduplázás előnyei közül mindenképpen csábító, hogy nem kell a régi kijelződet előbb eladnod, és a kiépítésben is nagyobb rugalmasságot élvezhetsz. Az sem gond, ha a két monitor egészen eltérő egymástól, például a régebbi még full HD-s és 24 colos, az új pedig 4K-s és 32 colos. Ilyenkor a nagyobb, újabb kijelző lehet az elsődleges, amelyen a munka dandárját végzed, játszol és filmeket nézel, a másodlagos, kisebb, szerényebb monitoron (vagy a laptopkijelzőn) pedig mindig láthatod a levelezésedet, a chatablakokat stb.
A duplázásnak persze hátránya is akad szép számmal. A legtöbb felhasználót leginkább az zavarja, hogy pontosan középen találkozik a két monitor kávája, vagyis a kijelzőfelület nem egybefüggő. Ez kevésbé jelent problémát, ha az egyik, kisebb monitor csak másodlagos szerepet tölt be, és oldalt, a fő kijelzőtől kissé távolabb keresel neki helyet. Persze ilyenkor az ablakok áthelyezése nem olyan látványos, oda kell fordulnod, ha rápillantanál a leveleidre, és persze a szín-, valamint a fényerő-beállítások sem passzolnak majd tökéletesen a más típusú, elsődleges monitoréval. Szintén hátrány, hogy két tápegységgel vagy tápkábellel és két adatkábellel kell számolnod, ráadásul várhatóan a fogyasztás is nagyobb lesz, mint egyetlen, nagy képátlójú, nagy felbontású monitor esetében.
Mozivászon mint monitor
A szuper széles vásznú, 21:9-es képarányt a mozifilmek világából kölcsönözték a monitorgyártók. A tipikus felbontások a 2560×1080 vagy a 3440×1440. Nem mellékesen egy ilyen monitoron a mozivászonra vágott filmeknek nem lesznek fekete csíkjai alul-felül, de ennél fontosabb, hogy egybefüggő, nagy felbontású és nagy méretű asztalfelületet kapsz. Egy ilyen kijelzőn kényelmesen elfér egymás mellett több böngésző és programablak, vagy középen, teljes méretében a munkaablak és oldalt a sok kezelőpanel (például fotó-, videószerkesztés).
Az ablakok elhelyezése, rendezése is egyszerű, és a teljes asztal is könnyebben átlátható. Nem kell a káva miatt aggódnod, és egy táp-, illetve egy adatkábel elegendő a kapcsolódáshoz.
A 21:9-es monitorok hátrányainak felsorolását kezdjük mindjárt a legégetőbbel, a magas árral. Ez főleg akkor igaz, ha a nagyobb felbontást választod. A 2560×1080 már 29 colon is kellemetlenül pixeles, az ideális a 34 colon 3440×1440-es pixelszám. Ilyen széles kijelzőnél már értelmet nyer az íveltség is: ha teljesen sík a felület, a kép szélei kiesnek a látószögedből, ezért kényelmetlenebb a használat. A csatlakozásnál oda kell figyelned, hogy legalább DisplayPort 1.2-t vagy HDMI 2.0-t használj, máskülönben a frissítési gyakoriság drasztikusan csökken. Ugyancsak gond lehet például játék közben, hogy nem 100 százalékos a szuper széles vásznú képarány támogatása. A játékok felbontását be fogod tudni állítani 3440×1440-re (vagy 2560×1440-re), az átvezető animációk azonban jó eséllyel 16:9-ben futnak, így ilyenkor két, óriási fekete csík jelenik meg jobb és bal oldalon. Végezetül ha játszanál, a videokártyára is többet kell költened. Míg full HD-re egy 60-80 ezer forintos VGA is bőségesen elegendő, hasonló sebességet 3440×1440 pixeles felbontás mellett egy 200-240 ezer forintos kártyától várhatsz csak el.
