Talán nincs igazabb vélemény annál, amit Jensen Huang nemrég egy interjú során fogalmazott meg az Egyesült Államok félvezetőgyártással foglalkozó iparágával és az erre vonatkozó kormányzati tervekkel kapcsolatosan. Ám még mielőtt rátérnénk az elhangzott mondatokra, érdemes gyorsan átrepülni több ezer kilométernyit a Csendes-óceán felett, és a térképen rábökni Tajvan szigetére. Az állandó geopolitikai feszültség forrásaként létező országhoz köthető a TSMC félvezetőgyártó, ami nemcsak lokálisan, hanem világszinten is világelsőnek számít; az elmúlt 2-3 évtizedben szép lassan domináns chipgyártóvá nőtte ki magát.
Amivel egyébként semmi baj nem lenne, ha szigetország nem épp Kína közvetlen közelében lenne, amit a kommunista vezetésű ország nemhogy nem ismer el független államként, hanem még eszközként is beveti a nyugati nagyhatalmak ellen folytatott gazdasági és technológiai sakkjátszmában. A TSMC helyzetét nagy általánosságban nevezhetjük speciálisnak (mint ahogy ez egyébként Tajvanra is igaz), a félvezetőgyártásban felépített technológiai előnye alapján azonban egyre jobban elbillenti a mérleg serpenyőjét, a COVID-alatt megtapasztalt tünetek okán pedig az látszódhat, hogy a sokszínű, globális szinten létező ellátási láncok a chipekre vonatkozóan nem minden esetben kedvezők.
Hatalmi harcok mellett saját stratégiát épít az USA
Nem újkeletű az elhatározás, de Jensen Huang felvetésére érdemes felidézni a Biden-adminisztráció által jóváhagyott "Chips Act" törvénycsomagot, ami az állami támogatással, adókedvezményekkel és egyéb előnyökkel együtt nagyjából 53 milliárdnyi forrásbevonást garantál az országhatárokon belül tartott félvezető-ipar számára. Átlag felhasználói szemmel elsőre ez valamilyen, az iparági szereplőktől indított lobbi-tevékenység eredményének tűnhet, és minden bizonnyal a törvénycsomag mögött bőven érezhető ilyen hatás is, a helyzet az, hogy a jövő technológiáiért folytatott harcokban egyre élesebbek az álláspontok, és születnek meg ehhez hasonló döntések.
A "Chips Act" életbe lépése értelemszerűen kedvez az Intel, az IBM, illetve egyéb, a félvezetőgyártásban érdekelt vállalatoknak, de talán még maguk a szereplők sem látják tisztán a közép- és hosszútávú hatásokat és lehetséges eredményeket. Az Nvidia elképesztően sikeres utat jár be jelenleg, a rekordokat döntögető negyedéves pénzügyi eredmények mögött a tökéletesített portfolió és annak hatékony tömeggyártása bújik meg. A vállalat egyértelmű hangsúlyt tesz a TSMC legújabb gyártástechnológiáira, a mesterséges intelligencia alkalmazásának felpörgésével pedig egyfajta lépéskényszer is érződik; nincs helye a hibáknak, az adott paraméterek és gazdaságossági mutatók melletti gyárthatóság kulcsfontosságú.
Talán emiatt hangozhat pesszimistának a cégóriási vezetőjének véleménye, hiszen szerinte az ellátási lánc sokszínűsége szükséges és fontos, az ezzel teljesen szembemenő kormányzati tervek végrehajtására évtizedekre lenne szükség. Nem lehetetlen, érdemes és előremutató lehet megpróbálni, de az időigény erre talán nagyobb annál, mint amivel a döntéshozók számolhattak.
Nem elég csak gyárakat építeni
A TSMC túlsúlyára és technológiai fölényére adott válaszok, intézkedések sora újabbnál-újabb kihívásokat eredményezhet, melyre egyre több kutatás próbál nemcsak válaszokat keresni, hanem magát a tiszta, jelenkori képet lefesteni. A sajtóban is megjelent gyárépítések megkezdése hangozhat előremutatónak, ám a felépített falak között tevékenykedő szakemberi réteg kapcsán úgy fest, hogy a valós számokon alapuló becslések messze állnak a vágyott értékektől. A chipgyártásban dolgozó mérnökök száma ugyan az évtized végére növekedhet, de felmérések szerint így is körülbelül 70 ezernyi szakember hiányozhat a szektorból.
Az infrastrukturális kihívások mellett a technológiai átadásra vonatkozó aggodalmak sem csillapodnak, ugyan a TSMC arizonai gyárépítése elkezdődött, de a helyi humán erőforrásra tett "szakképzetlen" kifejezésre adott dolgozói elégedetlenség a szervezetlenség és a biztonság hiánya miatt egyszerűen bizalmatlanságot gerjeszt. Eltérő kultúrák próbálnak az USA területén valami olyat létrehozni, ami a TSMC sikerét jelenti, az akadályok egy része egyelőre áthatolhatatlannak tűnik.
A chipgyártásról megálmodott függetlenség tehát szép gondolat, és valamennyire izgalmas is, de nagyon rögös út vezet addig a pontig, ahol ez megvalósulhat. Addig pedig nagyon sok processzor- és GPU-lapka gördül le még a gyártósorokról, mérnök legyen a talpán, aki 10-20 évre előre látja az iparág jövőjét.