Bombaként robbant a hír a tavalyi évben, hogy az NVIDIA óriási összegért cserébe felvásárolja a világ egyik meghatározó chiptervező vállalatát, az ARM-et. A cégeket kevéssé ismerők is elámulhattak a 40 milliárd dolláros érték láttán, és egyértelművé vált, hogy az utóbbi évtized egyik legnagyobb IT-piaci eseménye előtt állunk.
Maga a folyamat természetesen akár hosszú hónapokat is igénybe vehet, a tranzakció lezártáig több vizsgálaton és engedélyeztetésen kell átesnie mindkét vállalatnak. Ebben az esetben azonban úgy tűnik, hogy a santa clara-i vásárlón kívül nagyon nem akarja más, hogy ez az üzlet összejöjjön. Sőt, a politika is a kezdetektől az ellentábor egyik harsány hangjaként van jelen.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont az NVIDIA döntött úgy, hogy kiszemeli magának az ARM-ot, és ezzel megalapozza a vállalat elkövetkezendő éveire vonatkozó fejlesztési irányokat. Nos, két évtizeddel ezelőtt még valószínűleg senki sem gondolhatta komolyan, hogy egy alapvetően grafikus lapkák tervezésével, gyártásával és az ahhoz szükséges saját fejlesztésű hardveres és szoftveres megoldásokkal rendelkező cég egyáltalán labdába tud rúgni a nagyok (Intel, IBM, ARM stb.) pályáján. A GPU-piaci jóval szűkebb üzleti lehetőségeket tartogatott, mint pl. a processzorok gyártása, ráadásul a technológiai előrelépések nagy részét a videojátékok grafikai fejlődése indukálta.
Jen-Hsun Huang, az NVIDIA elnök-vezérigazgatója
A végfelhasználói piac mellett azonban szép lassan megnyíltak az üzleti szféra kapui is. A grafikus lapkák nemcsak grafikai feladatok elvégzésére, hanem ún. általános számítások futtatására is képesek lettek. Kezdetben fizikai szimulációkhoz és különböző tudományos számításokhoz is alkalmazhatóvá váltak az adott GeForce és Radeon generációk, az évről évre fejlődő architektúrák pedig az egyre növekvő számítási teljesítmény mellet újabbnál újabb műveleti tudásszinteket is elértek. Az NVIDIA számára megnyílt az ún. gyorsítók piaca, új termékcsaládok készültek kifejezetten üzletileg kritikus számításokhoz, adatbányászathoz, gépi tanuláshoz vagy épp adatközponti, felhőalapú szolgáltatások kiszolgálásához. Nem beszélve az autóipari belépőről, ahol azóta is meghatározó beszállítóként vesz részt az önvezető járművek gyártásában.
NVDA részvényárfolyam alakulása az utóbbi két évtizedben (Forrás: WalletInvestor)
Miért kellhet tehát az NVIDIA-nak az ARM? Egyrészt az ARM nem gyárt semmilyen lapkát, hardvert, ellenben számtalan architektúra dizájnnal, szabadalommal és ehhez kapcsolódó licenccel rendelkezik. A cég megoldásai a mobilpiac 90%-át uralják, rengeteg okostelefonba, tabletbe, viselhető eszközbe szerelt központi egység az ARM által megtervezett és hitelesített architektúrán alapszik. A kulcs pedig az a szellemi tulajdon, ami ezekhez a dizájnokhoz tartozik, és amit jelenleg licenc-alapú szerződések alapján használhat a Samsung, a Qualcomm vagy akár az x86-os óriás, az Intel is. Ez önmagában óriási érték, és bár az NVIDIA azt állítja, hogy a jelenleg érvényben lévő licencelési modellhez nem nyúlna, az aggodalom ezzel kapcsolatban megalapozott lehet.
A grafikus vezérlőiről nevezetes vállalat inkább abban merülne el egészen apró részletekig, hogy az ARM megoldásai miképp alakítják a különféle területek, iparágak (egészségügy, pénzügy, ipar 4.0, IoT-területek stb.) technológiai változásait, trendjeit, amely ismeretek mentén jóval könnyebben léphetne be azokba a szektorokba, ahol önmagában egyelőre képtelen megvetni a lábát.
"Szélvihar készül mifelénk...", akár így is jellemezhetnénk az aktuális helyzetet. Nagyon röviden összefoglalva: mindenki a háta közepére kívánja az NVIDIA felvásárlási szándékát. Egyrészt az ARM egy klasszikus brit technológiai kincs, az Egyesült Királyság területén működő, globálisan meghatározóvá váló vállalat, amit épp egy amerikai Góliát szeretne bekebelezni. A brit politikai elit pártállástól függetlenül hevesen tiltakozik a tranzakció ellen, és természetesen a lehető legrosszabb forgatókönyveket vizionálják, úgy, mint a cég identitásának megszűnése, munkanélküliség, a technológiai tőke elherdálása.
A Huawei miatt pedig Kína is színre lép a tiltakozók közé, hiszen jelenleg kizárólag az ARM technológiáit tudja mindenféle tiltás nélkül használni az okostelefonpiac egyik meghatározó szereplője, az Egyesült Államok által bevezetett tiltások után már csak ez maradt. Azonban, ha egy amerikai székhelyű cég felvásárolja a szabad megállapodást kötő partnert, akkor vélhetően automatikusan életbe lép az ARM-licencelésére is a kínai vállalatok elleni szankció.
A Huawei saját fejlesztésű Kirin központi egységei is ARM-technológián alapulnak
Ezt az egészet pedig az a belső piaci kellemetlenség is tetézi, hogy az USA területén működő főbb riválisok, az Intel, a Microsoft, a Google és a Qualcomm csoportja félelmetes veszélyt és piactorzító hatást lát az egyesülésben, és erre igyekeznek is felhívni (országtól függetlenül) a lehető legtöbb piaci felügyeleti szerv és kormányzati adminisztráció figyelmét.
És mindezt látva igazából akár már temethetjük is az NVIDIA-ARM üzletet. Bár a licencelési modell meghagyása és a szabadalmakhoz való hozzáférhetőség erős előnyt (és egyben problémát) jelent a versenytársak ellenében, a történet inkább a 2020-as évek globális gazdasági és technológiai harcává alakult át. A nagyhatalmak érdekérvényesítési hajlama ráadásul csak erősebbé vált a kereskedelmi szankciók bevezetésével, illetve a brit öntudatra-ébredési folyamat, a Brexit lezártával. Azt nem állítjuk, hogy bármi lehet a végkifejlet, de az biztos, hogy az NVIDIA számára még csak most lesz igazán nehéz falat az ARM. Az egyesüléssel együtt járó esetleges globális innovációs hatásról pedig egyelőre csak ábrándozhatunk tovább.
