Tévedés, hogy egy-egy hardverért nem lehet úgy rajongani, mintha az egy rocksztár, filmszínész vagy egy kedvenc háziállat lenne. Piaci részesedését tekintve az AMD eddig nem tudott a fix második helyről előlépni és előzni az Intelt az x86-os processzorok világában, viszont ez egyáltalában nem jelenti azt, hogy ne lenne fontos szereplő. Sőt, számtalan olyan CPU-t adott már a világnak, amelyek meghatározók voltak, utat mutattak még az Intelnek is, és nem mellesleg a közönség is imádta őket. A klasszikus PC-k hajnala óta létező és aktívan fejlesztő cégnek persze voltak mélypontjai, volt olyan széria, ami olyan rosszul sikerült, hogy egyesek már-már a cég végét jósolták, ám jelenleg egyáltalában nem ez a helyzet, sőt, napjainkban az AMD stabil lábakon áll, fontos partneri megállapodásai vannak, és rendületlenül ostromolja az Intel védvonalait például a szerverek világában és a notebookoknál egyaránt.
Cikkünkben öt AMD processzort (vagyis inkább CPU-családot) választottunk ki, amelyek véleményünk szerint meghatározók voltak a cég történetében, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a cég eljusson oda, ahol ma van. A lista emiatt némiképp szubjektív, ami egészen biztosan nem egyezik minden olvasónk listájával, ezért a hozzászólásokban bátran írjátok meg, számotokra melyik volt a legemlékezetesebb AMD processzor, melyikre gondoltok vissza legszívesebben (vagy éppen napjainkban melyiket tartjátok a legjobbnak). Ráadásként egy különleges processzorcsaládot is kiemelünk, ami nélkül talán ma már nem is létezne az AMD.
AMD 5k86
Bár az AMD-t már 1975-ben megalapították, egészen 1996-ig csak Intel licencelt x86-os CPU-kat, valamint RISC-alapú központi egységeket készített. Már a 386/486-os érában is kedvelték termékeiket a felhasználók, mert általában az Intelnél olcsóbban kínált magasabban órajelezett CPU-kat 100%-os kompatibilitással.
Az első, teljes mértékben AMD által tervezett és gyártott x86-os CPU az 5k86-os széria volt, amely egészen érdekes felépítést követett: RISC-alapokra építkezett, az x86-os utasításokat pedig kisebb mikroutasításokra felbontva hajtotta végre 5 integer egységen. Emellett out-of-order utasításátrendezésre is képes volt, ami szintén nagy szó volt annak idején, ám cserébe igen bonyolult chip lett, amit nem tudtak magas órajeleken járatni. Éppen ezért vezették be a PR-mutatót, ami a Pentium Ratinget takarta. Ezzel mutatta meg az AMD, hogy szerinte az adott 5k86 modell melyik Intel Pentium CPU-val van egyszinten.
PCW kedvenc: AMD 5k86 PR166
AMD Athlon K7 Slot A
A kevésbé jól sikerült K6-os családot átugorva, időrendben a következő nagy AMD-durranás a K7-es Slot A széria volt. Az 1999-es CPU-val született meg az Athlon név is, valamint az 1 GHz-es órajel. A K7-es processzorokhoz már saját tervezésű és gyártású chipkészlet tartozott. Az első Athlon megérkezéséig az AMD CPU-k lebegőpontos egységei rendre gyengébbek voltak, mint az Intel processzorok által nyújtott FPU-teljesítmény, ám a K7-es chipbe olyan erős Floating Point egységet terveztek, hogy az állva hagyta az Intel legfejlettebb megoldását is. Szintén fontos mérföldkő volt a nagy kapacitású L2 cache, valamint a DDR RAM támogatása.
PCW kedvenc: AMD Athlon 600 (Slot A)
AMD Athlon XP
Szintén K7-alapokon, ám már tokozott kiadásban jelent meg 2000-ben a Thunderbird kódnevű AMD Athlon CPU, valamint az olcsóbb AMD Duron, amelyeken az L2 gyorsítótárat már integrálták a CPU lapkájára. 2001-ben a Windows XP megérkezésével egyidőben született meg a még mindig K7-es alapokra építkező, Palomino kódnevű Athlon XP, amely hamar közönségkedvenc CPU lett már csak azért is, mert egy grafitceruzával ügyesen összekötve néhány érintkezési pontot a tokon, jelentősen lehetett gyorsítani a processzor teljesítményén. Az azonos alapokon nyugvó Thoroughbred és Barton is népszerűek voltak, már gyárilag is 2 GHz felett futottak és 400 MHz-es DDR RAM-ot is támogattak.
Az Athlonok ezen szériája egyben a valaha készült legérzékenyebb CPU-család volt. A lapkákat nem védte olyan hősapka, mint ami ma minden asztali processzoron ott van, ezért ha csak egy kicsit is óvatlan voltál, könnyen lesarkazhattad a chipet, ami így javíthatatlanul tönkre is ment.
PCW kedvenc: AMD Athlon XP 1800+
AMD Athlon 64 és X2
Sokak szerint az AMD legfontosabb termékbejelentése az Athlon 64 volt, amely elsőként hozta el a 64 bitet az x86-os világba. A K8 architektúrájú processzorral végre átléphető volt a 4 GB-os RAM-limit, ráadásul a memóriavezérlő a CPU-val azonos lapkára került, ami óriásit dobott a teljesítményen is. Az eredeti Athlon 64-ből több generáció is született, fejlődött a gyártástechnológia, nőtt a gyorsítótár, az effektív órajel pedig megközelítette a 3 GHz-et. A teljesítményjelölés továbbra sem a valós órajelet takarta, a népszerű 3000+ modell például valójában 1,8 GHz-en dolgozott.
Az Athlon 64 éra következő nagy dobása az X2-es modellek megjelenése volt 2005-ben: ez a jelzés mutatta, hogy a CPU duplamagos, vagyis több programszál egyidejű feldolgozására is képes. A teljesítménynövekedés látványos volt, ráadásul a kompatibilitás is megmaradt a régebbi alaplapokkal, így ez a széria is nagyon népszerűvé vált (az Intel ekkor még a Core Duo előtti szakaszában volt és az 5 GHz-et igyekezett elérni Pentium-alapú modelljeivel).
PCW kedvenc: AMD Athlon 64 X2 3800+
AMD Ryzen széria
Hosszabb, komorabb időszaka következett az AMD-nek az Ahtlon 64 siker után: a K10-es alapokra épített szériák rendre alulmaradtak az Intel nagyszerűen sikerült Intel Core Duo családja ellenében. A 2011-es Bulldozer sem tudott ezen érdemben változtatni, pedig mérnöki bravúr és jó ötlet volt az architektúrában bőven - ám a végeredmény valahogy mindig felemásra sikeredett. Az AMD-nek még a chipgyártását is el kellett adnia, hogy létezése ne kerüljön veszélybe.
A nagy visszatérésre 2017-ig kellett várni, amikor a cég bejelentette az AMD Ryzen családot. Ez a Zen architektúrára épült, amelyet a chiptervező legenda, Jim Keller alkotott. Az első Ryzen csúcsmodell, az 1800X 8-magos, 3,6 GHz-es CPU volt, sőt, akár 4,1 GHz-ig is képes volt felgyorsulni. A CPU magjai két programszálat tudtak feldolgozni, az architektúrában mindenfelé gyorsítótárakat helyeztek el, az egész szériához pedig terveztek egy saját platformot, amit ma AM4-ként ismerünk. Az előző, csúfosan elbukott K10-es CPU magokhoz képest a Zen magok 52%-kal erősebbek voltak azonos órajelen, ami a viszonylag nagy magszámmal párosítva meghozta a várt eredményt: az AMD ismét értékelhető versenytársa lett az Intelnek az x86-os CPU-k világában.
Az első generációs Ryzen sikerén felbuzdulva az AMD egy éven belül elkészítette a Zen+ architektúrát (Ryzen 2000-es széria), majd rá egy évre, 2019-ben már a Zen 2 érkezett (Ryzen 3000-es széria). Itt került bevezetésre a chiplet-felépítés (az Intelnél erre 2024-ig kellett várni), vagyis egy tokban több, akár eltérő gyártástechnológiájú chipet kapcsolnak össze egyetlen, nagyméretű monolitikus lapka helyett. 2020-ban már a Zen 3 architektúra érkezett, ám az AM4-kompatibilitás továbbra is adott volt, ami igen népszerűvé tette az AMD megoldását.
A cég 2022-ben váltott platformot és tokozást, ez lett az AM5, amely újabb, Zen 4 architektúra bevezetését is jelentette. A Ryzen 7000-es CPU-k immáron csak DDR5 RAM-okat kezelnek, jelentősen javult a magok IPC-mutatója, és több modellnél is találkozhatunk az extra negyedik szintű gyorsítóttáral, amelyet X3D-ként jelölnek a CPU-k elnevezésében.
A Zen architektúra nem csupán asztali gépekben állja meg a helyét. Az AMD-nek sikerült a szerverek világában is komoly részesedést elhappolnia az Inteltől, emellett a laptokoba szánt mobil Ryzenek is jól teljesítenek és népszerűbbek a PC-gyártók, valamint felhasználók körében.
PCW kedvenc: AMD Ryzen 7 1700 (és 5800X3D)
+1: Jaguar és Bobcat
A K10-es architektúra csúfos szereplése és a Bulldozer CPU-k bukása nagyon nehéz helyzetbe hozta a céget, tulajdonképpen egyetlen terület volt, ami képes volt életben tartani az AMD-t: az alacsony fogyasztású APU-k. Ezek a CPU-t és GPU-t is egyetlen tokba integráló központi egységek rendre erősebbek és jobban skálázhatók voltak, mint az Intel Atom megoldásai, amit a gyártók is felismertek.
Számtalan kisebb PC-be és célhardverbe építettek ilyen APU-kat, majd utódjára, a Jaguarra a Sony és a Microsoft is lecsapott, hogy játékkonzoljaikhoz felhasználják azt. Az innen befolyt bevétel egyrészt megmentette az AMD-t a csődtől, másrészt lehetővé tette a Zen architektúra költséges kifejlesztését.
