Mikor hazaviszed a boltból az új szerzeményt, előbb vagy utóbb át kell gondolnod, hogy mi legyen a régivel. Egyértelmű, hogy ha a háztartásodban már senki sem használná az adott eszközt, semmi értelme otthon tárolni. Ám a lecserélt masina jövőjét nagyban befolyásolja, hogy milyen okból váltottál. Ha pusztán meguntad, vagy időközben rájöttél, hogy nincs szükséged rá, nagy valószínűséggel egy még jól működő ketyeréről van szó, amelyet könnyen tovább ajándékozhatsz, vagy akár el is adhatod. A régebbi, általad már elavultnak tartott, azonban még használható eszközre is várhatnak további bevetések, csak a megfelelő új gazdát kell megtalálnod neki: a régi mobilt odaadhatod egy fiatalabb családtagodnak első telefonként, a már fénykorán túl lévő PC pedig átvándorolhat a számítógéppel és az internettel még épp csak ismerkedő nagymamához.
A legnagyobb fejtörést az okozhatja, ha egy leharcolt, szinte működésképtelen gépezetről vagy konkrétan egy meghibásodott eszközről van szó. Ezeket ugyanis eladni vagy elajándékozni már nem tudod, valahova azonban mégis vinni kell, hogy ne csak a helyet foglalja. Ebben az esetben nincs könnyű dolga az embernek, hiszen a kommunális hulladékok közé, de még a lomtalanítás során használt konténerekbe is szigorúan tilos bedobni ezeket a kütyüket.
Mi az az e-hulladék?
A számítástechnikai berendezésekből, a telekommunikációs eszközökből, a szórakoztatóelektronikai készülékekből, valamint a háztartási kis- és nagygépekből feleslegessé válásukkor elektronikai hulladék, vagyis úgynevezett e-hulladék lesz. Ide tartoznak a monitorok, a laptopok, az asztali számítógépek, a mobiltelefonok, a televíziók, a hi-fik, a játékkonzolok - a listát a végtelenségig lehetne folytatni. A világ összes veszélyes hulladékának mintegy kétharmadát az e-hulladék teszi ki, és bár az utóbbi években egyre több kezdeményezés indult a szakszerű begyűjtés és feldolgozás érdekében, körülbelül nyolcvan százalékuk még mindig lerakótelepeken vagy szemétégetőkben végzi, ami a bolygónkra nézve nem éppen a legjobb megoldás.
Az elektromos és elektronikus eszközöket a bennük található nehézfémek és vegyületek miatt kezelik veszélyes hulladékként. Majdnem mindegyik e-hulladék tartalmaz ólmot, kadmiumot, brómot és berilliumot, s míg ezek az anyagok a mindennapi használat során ártalmatlanok, a hosszas tárolás vagy égetés következtében kioldódnak, így pedig károsítják a talajt és a növényeket, valamint szennyezik a vizet és a levegőt. Ezek a nehézfémek még a fejlett országokban működő feldolgozóüzemek munkásainak egészségére is komoly veszélyt jelentenek.
Mérgezett egér
Élettani hatásuk alapján három "rosszfiú" is pályázik a legveszélyesebb elem címre. Az egyik az ólom, amely a legnagyobb mennyiségben a régi CRT típusú monitorok katódsugárcsöveiben található meg. Egy több tíz kilós példányhoz akár hat kilogramm ólmot is felhasználhattak, hogy csökkentsék a röntgensugárzás veszélyét. Emellett azonban kedvező ára miatt rendkívül széles körben alkalmazható az elektronikai eszközök gyártása közben: a forrasztások, a korrózióvédő bevonatok, a biztosítékok és az áramköri lapkák felületkezelő rétegei is tartalmaznak ólmot. Mivel az eső könnyen kimossa a készülékekből, nincs nehéz dolga a talajszennyezés terén, hosszú távú érintkezés esetén pedig immungyengeséget, vesekárosodást, csontfejlődési zavart és idegrendszeri problémákat okozhat.
Hasonlóan előkelő helyen szerepel a feketelistán a kadmium, amely megtalálható többek között az áramköri ellenállásokban, a félvezetőkben, a tölthető elemekben, de még egyes festékekhez és műanyagbevonatokhoz is felhasználják. A kadmiumnak a pora, a gőze és a vegyületei is erősen mérgezők. Mivel a növények sokáig elviselik a magas kadmiumtartalmat, és csak hosszú idő után mutatják a károsodás jeleit, könnyen előfordulhat, hogy a gyanútlan állatok és emberek elfogyasztják a szennyezett ételt. Ebben az esetben azonban beépül a csontokba, a kálcium helyére, és igencsak fájdalmas csontritkulást okoz. Ezenkívül raktározódik még a májban és a vesében is, így akár tíz évig is eltarthat, amíg teljesen kiürül a szervezetből.
Dobogós helyen áll még a higany, amely leginkább nyomtatott áramkörökben, LCD-monitorokban, kapcsolókban, illetve a mobiltelefonok akkumulátorában fordul elő. Már kis mennyiségben is súlyos idegrendszeri károsodást és fejlődési rendellenességet okoz, de a szív- és érrendszerre, valamint az immunrendszerre is ártalmas. Továbbá van okunk félni a csatlakozókban és részegységekben megtalálható berilliumtól is, amelynek pora rákkeltő, hosszú távon pedig izomsorvadást, valamint szív- és májkárosodásokat okozhat. A műanyagok gyulladáskésleltetésére használt PBDE felboríthatja a hormonháztartást, és jelentős szerepet játszik a rák, a fejlődési rendellenességek és az idegrendszeri problémák kialakulásában. A PVC-borítású eszközök nem szakszerű égetése során pedig dioxin szabadul fel, amely egy rendkívül erős méreg, számlájára írhatók például a daganatok és a rendellenes elváltozások. Ezek miatt tehát egyáltalán nem mindegy, hogy hova kerülnek a kidobásra ítélt kütyük és gépek.
Mit tegyünk?
Az e-hulladékokat a legtöbbször visszagyűjtik a gyártók vagy az elektronikai kiskereskedők. A feleslegessé vált mobiltelefonokat például a hazai mobilszolgáltatók mindegyikénél le lehet adni, de a műszaki cikkeket árusító üzletláncok vevőszolgálatain is átveszik a már nem használt eszközöket. A nagyobb boltok rendszeresen kínálnak még némi árengedményt is, ha az új eszköz megvásárlásakor leadod nekik a régit. Ezeken kívül a települési önkormányzatok által üzemeltetett hulladékudvarokban is ingyenesen leadhatod a régi masinákat, vagy helyenként a háztól való elszállítást is kérheted.
A kiterjesztett gyártói felelősség elve alapján a lakossági e-hulladék kezeléséért nem kell fizetni, kivéve, ha képcsöves berendezésekről van szó. Az ilyen gyűjtőhelyekre egyébként az elektronikai berendezéseken kívül a növényvédő szereket, a szerves oldószereket, a festék- és lakkmaradékokat, valamint a fáradt olajat és a különböző olajszűrőket is elviheted. Leadhatod továbbá a már nem használt akkumulátorokat és az elemeket is, ezeket azonban a legtöbb bevásárlóközpontban és műszaki áruházban is bedobhatod a speciális, külön erre a célra kihelyezett gyűjtőedényekbe.
