Bizonyára sokan várták az idei GPU Technology Conference első, az Nvidia elnök-vezérigazgatójának nyitó előadását, amiből kiderülhetne, hogy mi a következő lépcsőfok a grafikai megjelenítésben, milyen paraméterek és technológiai újdonságok jellemzik az aktuális RTX-generációt váltó fejlesztést. Sokan emellett új RTX 30-as videokártyák bejelentésével is számoltak, ám végül valami egészen más történt.
"I am AI" - ezzel az ütős és egyben játékos szlogennel kezdődött el a közel 2 órás online prezentáció, és ekkor talán egyesek fejében kitisztulhatott a kép, hogy itt és most Jensen Huang nem a játékosok vágyálmainak teljesítéséről tart előadást, és az sem valószínű, hogy ismét a tűzhelyből vesz elő egy új csúcs-VGA-t.
Aki élőben követte a közvetítést, a saját szemével láthatta, hogy a kommentelni vágyó nézők nem igazán értik, mit is látnak és miért beszél olyan technológiákról az Nvidia első embere, mint pl. mesterséges intelligencia, gépi tanulás, adatközponti infrastruktúra, felhő és szuperszámítógépek. Pedig ezek a fogalmak egyáltalán nem újak a vállalat életében, évek óta érzékelhető az a fajta irányváltás, ami az egyre növekvő adatfeldolgozás és -forgalmazás területére fókuszálja a cég erőforrásait.
Ennek megfelelő hangsúly került ezúttal a grafikus vezérlőkre, és maga a vállalat is egyfajta rövid történelmi visszatekintés segítségével képviseltette a gyökereket, hogy pontosan honnan is indult és milyen mérföldkövekkel gyarapodott a GPU-k történelme.
Egy-két naprakész vizuális demonstrációt is levetítettek, ami elsősorban a ray-tracing képalkotási metódust demonstrálta, több-kevesebb sikerrel. Ezt követően azonban már arról a jelenről esett szó, ami egyébként nemcsak a vállalat, hanem bizonyos iparágak jövőjét is megalapozza.
A teljes gyártósor működése szimulálható az Omniverse segítségével.
A közönség első sokkja érezhető volt az Omniverse multi-GPU-s szimulációs és kollaborációs platformjának bemutatásánál, különösképpen a BMW-vel közös demonstrációt figyelve. Az autógyártó egyik gyártósorának digitális leképezése, és valós idejű szimulációja a robotizált egységek működtetésével együtt igen hatásosra sikerült. Az ún. "digital twins" kifejezés üthette meg sokak fülét, amely egész egyszerűen azt jelenti, hogy a valós tervezési, gyártási és alkotási folyamatok bármikor könnyedén létrehozhatók digitális formában, ez pedig különösen hasznos a hatékonyság és termelékenység mérésben, továbbá a platformjellegnek köszönhetően a hozzáférhetőség vállalati szinten garantált.
Ez nagyon nem gameres-videokártyás, ugye?
Abszolút nem, bár az Nvidia rendre kihangsúlyozza, hogy az RTX-technológiák segítségével jöhetnek létre a vizuális és általános célú számításokra épülő projektek. Érdekes kettősség jellemzi a cég életében a GeForce Now szolgáltatást, a külvilág nem meglepő módon ebben csak a játékélményeket és kikapcsolódási lehetőséget látja, az Nvidia fejében azonban egy olyan adatközponti fejlesztésről van szó, ami a játékot, mint szolgáltatást biztosítja; nem érdekes a hardver, a GPU, a driver, csak kapcsolódni kell, és használni, játszani lehetőleg minél többet.
Nem is esett róla több szó, a fókusz az adatközponti igények exponenciális növekedésére terelődött, láthattunk új hálózati gyorsítókat, kvantum számítási platformot, önvezető járművekbe érkező szupercsipet, szuperszámítógépes projektet és a vállalat első, kifejezetten szerverekbe szánt processzorát, a Grace-t.
Az első kép a Grace processzorról, ami természetesen Arm-architektúrájú magokra épül.
Másfél óra múlva többféle érzés kavaroghatott azokban, akik követték az igen tömény és az olykor mély technológiai szinteket elérő előadást. Egyrészt a gamer közösség hoppon maradt, de talán ez valahol várható volt, hiszen a GTC sosem arról szólt, hogy videokártya- és játékbejelentésekkel bombázzák az arra kíváncsi tömeget. Másrészt vélhetően sokan fel sem fogták igazán, mit is láttak a prezentáció alatt. Aki abban a korszakban ragadt, hogy "GeForce vs. Radeon", és egyébként a "GeForce a jobb, mert a driver!", az most picit keresi a márkalojalitás alapköveit, mert a kedvelt márkája számára testidegen területekre tévedt.
Nos, a helyzet az, hogy sokkal többről van szó, mint szimpla próbálkozásról, utak kereséséről. Az Nvidia talán most először mutatta meg a publikum számára, hogy miként képzelik el a jövőt, és az elmúlt évek, valamint a jelen fejlesztései hova repítik tovább a cégcsoportot. A vállalati útiterv kibővült, a GPU-k mellé megérkeztek a DPU-k és a CPU-k, mindez a szerverpiacra összegyúrva egy olyan ökoszisztémává formálódik, amit a többi piaci résztvevő egyáltalán nem néz jó szemmel. Jó példa erre az Intelhez visszatérő, és CEO-pozícióba kerülő Pat Gelsinger, aki a tőle megszokott cinikus stílusban reagálta le az Nvidia bejelentéseit, amikkel szerinte őket követi a Santa Clara-i cég, és természetesen ez a követés még véletlenül sincs fordítva.
Addig is ez a bőrkabátos fickó negyedévről-negyedévre pénzügyi rekordokat ér el az Nvidiával, és nagyon úgy fest, hogy az elkövetkezendő 10 év sikerének receptje is megvan a fiókjában. És ehhez még csak az Armra sincs feltétlenül szükség, ha azonban mégis összejön a felvásárlás, akkor csak még erősebb lesz a szinergia a két cég technológiái között, ami további mérföldköveket tehet majd a vállalati történelemkönyvbe.
Jó-jó, de mi lesz a játékosokkal, mi lesz a GeForce kártyákkal?
Semmi különös, menetrendszerűen érkeznek az új architektúrák, az Ampere Next 2022-re várható, és minden bizonnyal további előrelépéseket vehetünk majd észre a "next-gen" képalkotásban. Szóval minden marad, ami VGA, csak közben egy olyan ökoszisztéma épül köré, aminek egyes elemei a sci-fi határait súrolják.
