A Zephyrus modellnév alatt futó hordozható gépek családja üde színfolt az ASUS berkein belül. Az első perctől a felső kategóriába pozícionált notebookok generációról-generációra képesek megmutatni, milyen irányokba haladhat tovább a hordozható, játékra hangolt PC-k csoportja. A recept természetesen sosem tökéletes, ugyanakkor a mérnöki gárda a lehető legtöbbet megtesz annak érdekében, hogy valami egyedit és különlegeset gyúrhasson a rendelkezésre álló technológiákból. Korábban ezek a gépek pályáztak a világ legvékonyabb gamer notebookjainak címére, aztán kisebb sokkot okozott a meglepően jól használható duplakijelzős koncepció, és talán páran még emlékeznek az első Zephyrus S17-re, ami nemcsak gyors volt, hanem olyan hűtőrendszert kapott, ami minimálisra csökkentette a "throttling" hatását.
Azonban olykor kicsit visszafogottabb az ASUS műhelyében tevékenykedő csapat, és inkább az egyébként már létező dizájnok, méretkategóriák finomhangolásán dolgoznak. Így eshet meg, hogy picit összecsúsznak a régi modelleket váltó új terméksorok, és aki pl. kijelzőméret szerint döntene, jobb, ha előveszi a centit, mert az extrémvékony kávák miatt manapság már egy 17-es géppel is elérhető szinte a klasszikus 15,6"-os kialakítás.
Szinte minden ponton fejlődött valamennyit a Zephyrus G14, a kétféle szín közül talán a szürke bírja majd jobban a mindennapi gyűrődést.
A Zephyrus G14 pedig még ebben a tekintetben is kilóg a sorból, hiszen az igazán hardcore játékosoknak vélhetően nem az jutna elsőként az eszébe, hogy egy átlagnál kisebb notebook is megfelelhet bizonyos elvárt sebességszinteknek. A szerkesztőségünkben járt 2022-es modell több ponton is meglepetést tud okozni, miközben olyan specifikációs arzenállal rendelkezik, ami egy új gaming oköszisztéma születését indítja be.
Érezd a Zen erejét
Ha valaki gyorsan fellapozza a Zephyrus G14 megszületését és történetét leíró internetes anyagokat, hamar észreveheti, hogy itt bizony már konkrét fejlődéstörténetről van szó. A két évvel ezelőtt megjelent első kiadás még a Ryzen 4000-es nevezéktan alá került "Renoir" kódnév alatt futó központi egységekre épült, ami mellett egy Max-Q technológiával "visszafogott" RTX2060-as grafikus vezérlő dolgozott. Ez így önmagában igen izgalmas kezdésnek minősült, a gép kis méretéhez igazán jó játékos teljesítmény tartozott, de leginkább csak 1080p felbontáson.
Úgy tűnik, a 14 hüvelykes recept kellően nagy érdeklődést generált, mert egy év múlva megérkezett az immár Zen 3 magokra épülő "Cezanne" kódnevű Ryzen 5800/5900-as páros a G14-be, és a grafikus alrendszer is feljebb lépett az RTX 3050 Ti/3060 szintekre. A 8 magos, meglehetősen jó teljesítmény/energiafelhasználás mutatóval rendelkező processzorok komoly kihívóvá váltak az inteles testvérmodellekkel szemben, miközben a gép mérete szinte semmit sem változott.
A 16:10-es ROG Nebula kijelző egyszerűen pazar, de azért szívesen látnánk 1080p-s, 300 Hz körüli képfrissítésre képes panelt is a G14-ben.
Ezt pedig díjazzák a felhasználók, de véleményünk szerint most lesz igazán nagy az öröm, hiszen a 2022-es modellből kikerült az "idegen" technológia, immáron házon belülről érkezik a dedikált grafikus vezérlő.
RDNA2, a megváltó
Nem viccelünk, az AMD aktuális grafikai architektúrája a legjobb, ami történhetett a Zephyrus G14-gyel. A tesztpéldányunkban üzemelő Ryzen 9 6900HS processzor ugyan itt-ott mutat némi előrelépést az eggyel korábbi generációhoz képest (kisebb, 6 nm-es gyártástechnológia, DDR5-memóriavezérlő, fejlettebb energiafelhasználás), az igazi durranást az RDNA2 platformszintű megjelenése jelenti.
Egyrészt végre (hiszen nagyon vártuk) megkapjuk integrált grafikus egységként az aktuális architektúrát, másrészt a dedikált vezérlőként 3D-s főszerepet kapó Radeon RX6800S asztali változatainak képességeit és sebességét már ismerhetjük. Ez a két fő részegység pedig a platform működését tekintve szorosabb kapcsolatban van, mint bármikor korábban, ami azt is lehetővé teszi, hogy a felhasználó maga dönthesse el, épp milyen teljesítményszintre van szüksége. És ez az, ami az egyik fő vonzereje a Zephyrus G14-nek, hiszen a gaming kategóriában eddig viszonylag ritka volt, hogy a platform összteljesítményét tekintsük alapnak ahelyett, hogy csak az egyik vagy másik központi elemre fókuszálunk.
Röviden és tömören, egy képen a két főszereplő. A "Rembrandt" kódnév meghozta az RDNA2 iGPU-t, míg az RX 6800S az asztali fronton már ismert RX 6600 XT tudását képviseli a kicsiny vázban.
Az ASUS a felhasználó felé mindössze annyit mutat meg ebből, hogy az Armoury Crate segédprogramon keresztül (vagy akár közvetlenül a profilváltógomb használatával) három előre beállított működési séma közül választhatunk. A Silent, Performance és Turbo módok közti váltások mögött azonban az AMD SmartShift technológiája bújik meg, és adagolja az energiát a CPU vagy a GPU számára annak függvényében, hogy épp melyik egység számítási kapacitására van szükség. Az egyes sémák között pedig igen nagy különbségek fedezhetők fel, a 8-magos Ryzen 6900HS a tipikus 35 W-os fogyasztási kerete Turbo profilban 80 W-ra tolódhat ki, míg a Radeon GPU picivel 100 W feletti energiafelhasználással rendelkezhet.
A hátsó szellőzőnyílások az ErgoLift zsanér miatt a kijelzőre fújják a meleget, de nem kell különösebben aggódni emiatt, a ventilátorok hangja viszont zavaróvá válik Turbo módban.
Ezek az értékek pedig folyamatosan, az adott terhelésnek megfelelően változnak és oszlanak el a részegységek között. Ez a metódus különösen hasznos a CPU számára, hiszen a hivatalosan kommunikált gyári érték bizonyos esetekben kvázi megduplázódhat, ami értékes tartalékot jelenthet az ún. "non-gaming" felhasználáshoz.
Tesztelés sémák alapján
Emiatt pedig úgy döntöttünk, hogy a kiválasztott alkalmazásokat és játékprogramokat mindhárom profilban elindítjuk, hiszen nemcsak az lehet érdekes egy 14"-es laptop tulajdonosának, hogy miképp teljesít a maximális órajeleken, hanem az energiatakarékos üzem erejére is kíváncsi. A profilok közötti váltás nagyon egyszerű, és könnyedén követhető az ASUS segédprogramjának köszönhetően. Az Armoury Crate egyébként a fedlapi LED-es pixelgrafikát is kezeli, és ezúttal is hihetetlenül látványos animációkat jeleníthetünk meg rajta. Ugyan ezekből mi semmit sem látunk, de a környezetünk minden bizonnyal értékelni fogja a showt.
Az Armoury Crate működése néha kellemetlenül simogatja az idegszálainkat, de a teljesítményprofilok és az AniMe Matrix fedlap is innen kezelhető.
A teszteléshez a gépre előre feltelepített Windows 11 operációs rendszert használtuk, és a március 17-én megjelent legfrissebb AMD drivercsomagot vetettük be a minél optimálisabb kihasználás végett. Fontos megemlíteni, hogy még ez előtt érkezett egy BIOS frissítés a géphez, ami az általános teljesítményen javít, és a napokban egy még frissebb változat lesz elérhető a gép tulajdonosai számára. Érdemes ezeket figyelni, és engedni az ASUS Live Update procedúráját, mert a friss platform a megjelenést követő 2-3 hónapban minden bizonnyal több ponton is javításokat igényel.
A szintetikus tesztprogramok az alapértelmezett beállítások szerint futottak le, míg a játékok esetében az elérhető legmagasabb képminőségi szinteket használtuk a kijelző natív, 2560×1600 felbontásán. A ray-tracing opciók ezúttal is kikapcsolva maradtak.
Az elért pontszámokból és fps-értékekből a legtöbb esetben tisztán kivehető az egyes üzemmódok közti különbség. Egyes játékokban a Turbo móddal érhető el az átlag 60 másodpercenkénti képkocka a ROG Nebula kijelző natív, 2560×1600-as felbontásán, ami tiszteletreméltó eredmény egy ekkora géptől. Igaz, ebben a sémában a hűtőrendszer is a maximum szintre lép fel, az eleresztett 3D-s lóerőkkel csak magas fordulatszámon generált szélzajjal együtt képes megbirkózni a G14. A középső Performance állás kellemes egyensúlyt biztosít, és csak egy picit kell kompromisszumokat kötni a képkockasebességnél, de még mindig tartható a maximális grafikai szint a játékok többségében. A Silent mód viszont nem véletlenül kapta ezt a nevet, akár felére is leeshet a gép játékos összteljesítménye, ami itt-ott 30 fps alatti képmozgást jelent. Természetesen még ekkor is bőven használható marad a Ryzen+Radeon páros, de az általános beállítás helyett érdemes játékra leszűrni, mikor lehet elég a Silent mód adta erő.
Tetszik? Naná, hogy tetszik!
Ha most picit eltekintünk az AMD-s hatásoktól, akkor a Zephyrus G14 2022-es kiadását önmagában is nagyon szerethető gépként ismertük meg. A kis mérethez egy egészen komfortosan használható billentyűzet és az elődökhöz képest megnövelt méretű érintőpad tartozik, a ROG Nebula kijelző pedig egy remekmű, gyors megjelenítést és extrém pontos színhűséget nyújt. A 76 Wh-s beépített akkumulátor üzemideje nemcsak az egyes profilok, hanem a felhasználás módja szerint is változik, jó hír azonban, hogy mindössze 30 perc kell ahhoz, hogy félig feltölthessük.
Menő a fő komponenseket elrejtő fedlap, de azért szívesen megnéznénk közelebbről a hőkamrás-hőcsöves hűtőrendszert, aminek központi blokkjai folyékony fém kontaktanyagot kaptak.
A külső megítélése továbbra is nagyon szubjektív, szerintünk az alapdizájn és a fedlapon található 15 ezer lyukacska és pixelgrafikás kijelzés még mindig nagyon különleges. De talán többeknek lehet fontos a két oldalon és a billentyűzet felett kivágott hűtőnyílások, illetve a folyékonyfémet és hőkamrát is alkalmazó hőcsöves blokk. Ezek nélkül ugyanis nem lenne ennyire kiváló a CPU+GPU sebessége, amit folyamatosan megkapunk, komolyabb órajelcsökkentés nélkül. A notebook természetesen melegszik, de ez így van jól egy ilyen kis vázba zsúfolt, ekkora erővel rendelkező eszköztárnál. Itt most csak élvezni kell a játékot, amihez minden adott: szuperhatékony AMD platform, kiváló és gyors kijelző és kompakt forma. Most már csak a 800 ezer Ft-os árat kell kigazdálkodni; úgyhogy ideje feltörni a malacperselyeket.