Mindamellett, hogy a gyártók folyamatosan a csúcsmobilokkal villognak hírekben és tesztekben, az igazán nagy eladásokat a belépő és középkategóriás készülékek adják, hiszen ezek már ugyanúgy rendelkeznek a nagyok funkcióinak fontosabbik részével, de megfizethetőek maradnak a nagyobb tömegek számára is. Legfeljebb kicsit döcögősebben fut majd a játék, vagy akadozik az egyszerre megnyitott tizedik böngészőlap, de még egyszer szögezzük le: aki olcsón tömegtelefont vesz, az nem is használja ki ilyen mélységig az eszközöket. Menjen az e-mail, a Facebook, a böngésző, lehessen jóféle fotókat és szelfiket lőni, és bírja ki legalább egy napon át egy feltöltéssel. Ha ez megvan, innentől minden ajándék. Épp ezért tökéletes célközönségre lőtt a Vodafone idén nyáron bejelentett két új modellje, meg is néztük őket jól.
N9, avagy az elérhető nagytesó
Az ismerkedést a nagyobbik modellel, az N9-cel kezdtük. A német Vodafone szakemberei által tervezett (bár aztán minden bizonnyal a távol-keleten gyártott) telefon első látásra kifejezetten tetszetős, a hátlap alumínium borítása elegáns (bár sajnos a sima csiszolás miatt megrögzötten gyűjti az ujjlenyomatokat), az előlapon pedig ugyan nem álltak be a dizájnerek a belógó szenzorsávos, faltól falig divatba, de az oldalsó kávák tényleg vékonyak, és az alsó-felső sáv is megmaradt 1-1-centi alatt.
Hátul a vakuval megerősített, 13 megapixeles kamera alatt egy ujjlenyomat-olvasó figyel, ami ebben az árkategóriában ritka, de üdvözlendő funkció. Az előlapi kamera 8 megapixeles, mellette a szokásos szenzorokkal és egy hangszóró-csíkkal. Hangszóróból jutott az alsó kávára is a hagyományos microUSB port két oldalára, a bekapcsológomb és a hangerőgombok a jobb kávára kerültek, az audio jack pedig a készülék tetején található.
A bekapcsolás után Android Oreo 8.1.0 rendszer fogad, amelyre nem húztak rá külön launchert, viszont előre telepítve találjuk a My Vodafone appot, valamint egy tippcsokrot, ami egyébként magyar nyelven ad hasznos tanácsokat a telefon és a rendszer használatához - ismét jó pont a megcélzott közönség szemében. Az viszont furcsa, hogy az alsó kávára nem kerültek vezérlőgombok (a szokásos home, vissza és alkalmazásválasztó), ezek a kijelzőn virtuális gombként jelennek meg, tehát sajnos az alsó fizikai sáv így nincs kihasználva.
Az 5,5 hüvelykes képátlójú IPS kijelző HD+ felbontású, tehát széltében 720 pixeles, hosszában viszont 1440, tehát elvben van lehetőség két appot "kockában" egymás alatt futtatni. A hardveres háttér lehetővé is teszi mindezt, de azért a négymagos, 1,3 magokkal operáló Mediatek MT6739WA plusz 2GB RAM kombótól ne várjunk csodát. Önmagában futtatva a levelezőt, Facebookot, böngészőt és egyéb általános appot nincs nagy gond, bár egyetlen helyen éreztünk egy kis döccenést: a szövegbeviteli mezőkre koppintva kissé lassan bújik elő a virtuális billentyűzet.
A kamerák átlagos minőséget hoznak, normál fényben jól használhatóak, alacsony megvilágítás mellett viszont azért már érezhetően "mákosodik" a kép. A hátsó kamera HDR-képessége mindenesetre újabb jó pont, videókat pedig 1080p felbontásban, másodpercenként 30 képkockával lőhetünk. A telefon 2900 mAh kapacitású akkuja hozza a szokásos egy-másfél napos használati időt.
Összességében a szolgáltató 40 ezer forint környéki (hűségidős) alapárához képest korrektül összerakott mobilról van szó, amelyben a hardver átlagosat nyújt, de a kulturált dizájn és az extrák (LTE Cat4, ujjlenyomat-olvasó, NFC) mindenképpen dicsérendő.
N9 Lite: mit tud az öcsike?
Bátorság egy eleve olcsó mobilból lite verziót is kihozni, de tesztünk alapján a Vodafone meg tudta ugrani a dolgot. Bár az N9 Lite kétharmadakkora árcédulával érkezik (hűségidővel 30 ezer forint alatt marad), a rendszerchip ugyanúgy a Mediatek MT6739WA, bár itt már a mostanában kissé kevésnek számító 1GB RAM mellett. Az 5,34 hüvelykes IPS kijelző felbontása itt már csak 480x960 képpont, és a kamerák is kisebbek (a hátlapon vakus, 8 megapixeles, míg az előlapon 5 megapixeles egység dolgozik).
Külsőleg itt már nincs alumíniumos hátlap, viszont kifejezetten tetszetős, kicsit gumiszerű, egyenetlen felületű matt műanyagot kapott, amin egyrészt nem látszanak az ujjnyomok, másrészt pedig még egy nyáron atomjaira izzadó kézben is biztosan ül a készülék, ami bizony nem utolsó szempont.
Természetesen funkciók terén sem kapunk annyi mindent, mint az N9 esetében, az ujjlenyomat-olvasó például hiányzik, de NFC még a Lite modellbe is került. A telefont egyébként a szolgáltató leginkább családoknak ajánlja, ahol a gyerekek már saját telefonra vágynak, viszont ez egyrészt bőven a megfizethető kategóriában marad, és az Oreo szülői felügyelet funkciójával nyomon is lehet követni, mit csinál a csemete a mobillal, amikor épp nincs szem előtt. A 2460 mAh kapacitású akku nem erős, de ezt a hardvert simán elviszi másfél napig egy feltöltéssel.
Az N9 Lite tehát valóban nem egy erőmű, de ezen az áron nem is ezért éri meg, viszont még mindig jó például gyerekek első telefonjaként, vagy azoknak, akik nem engedhetnek meg maguknak erősebb középkategóriát sem, de ettől még szeretnének ugyanúgy minden általános okostelefonos alkalmazást használni.
