Kevés olyan okostelefonos applikációt találunk, amely nem akar mindenféle értesítéseket küldözgetni. Ezek egy része hasznos, hiszen például ezek segítségével láthatjuk, ha üzenetet kaptunk, vagy ha a megrendelt kajánk már a közelben van.
Egy részük viszont ugyancsak idegesítő, hiszen valószínűleg csak kevés ember jön lázba, ha megjön az értesítés, hogy éppen milyen hashtag pörög Twitteren vagy, hogy valamelyik telefonos játék szereplői már nagyon várják, hogy a felhasználó folytassa a képernyő nyomkodását.
Egy csomó applikáció azonban sokkal hatékonyabb lehetne, néhány speciális értesítés vagy épp kreatív funkció révén. Ilyen jellegű ötleteit kezdte grafikus formába önteni tavaly év vége felé Soren Iverson, aki különféle digitális felületeket tervez, azaz UX/UI-szakértő. Lássuk, hogy szerinte hogyan lehetne átalakítani pár népszerű szoftvert! Persze, az alábbiakban lesz majd néhány olyan megoldás, ami inkább vicces, mint hasznos, de biztos vagyunk benne, hogy akadnak olyan példák is, amikre sokan azonnal rábólintanának.
Az első megoldás a kiterjesztett valóságot ötvözi a randiappokkal. Bizonyos bútoráruházak már kínálnak olyan lehetőséget, hogy a kinézett kanapét, szekrényt kiterjesztett valóság segítségével megnézhetjük a saját otthonunkban, mielőtt elmennénk érte az áruházba. Ez hasznos, hiszen így hamar kiderülhet, hogy ahová szántuk az új darabot, oda pont nem fog beférni, vagy esetleg üti majd a tapéta színét.
Iverson a módszert a társkereső applikációkban vetette be, így az első személyes találkozó előtt "elhelyezhetjük" a kinézett randipartnert a saját lakásunkban. Érdekesség, hogy a fenti képen szereplő "Keith" nem más, mint a mostanában a Marvel-univerzumban domborító Simu Liu.
A következő megoldás az Airbnb-t keresztezné az előbb említett társkereső szolgáltatásokkal. Ha a szállásra megérkezve szimpatikusnak találjuk a házigazdát, Iverson megoldása lehetőséget ad rá, hogy akár randizni is elhívjuk - persze, reméljük, ezt ő úgy képzelte el, hogy csak akkor, ha az illető is hozzájárul ehhez.
Mostanában sokat hallani a képernyőidő fogalmát, ami fontos, hiszen nem tesz jót, ha egész nap csak a kijelzőt bámuljuk. Főleg a fiatalabb felhasználóknál okozhat ez problémákat, ezért egyre több az olyan applikáció, ami lehetővé teszi, hogy a szülők korlátozzák a gyerekeik képernyőidejét. Iverson ráadásul némi testmozgáshoz köti a további képernyőhasználatot, ami kiváló ötlet, elvégre óránként amúgy is fel kellene állni a gép elől és mozogni egy kicsit. Mozdulj, gamer!
Visszatérve a társkeresők világába, valószínűleg nem sok emberrel fordult elő, hogy a kiszemeltjéről kiderült, rokoni szálak fűzik hozzá. Ettől függetlenül rendkívül kellemetlen lehet egy hasonló helyzet, ezért milyen jó lenne, ha már az ismerkedés során, viszonylag hamar kiderülne, hogy szegről-végről rokonunk. Érdekesség, hogy Izlandon egyébként valóban létezik egy hasonló applikáció: az Íslendinga-App pontosan arra szolgál, hogy a szigetország lakói - mivel nagyon kevesen vannak - meg tudják nézni, hogy nem egy távoli - vagy épp közeli - rokonnal terveznek romantikus találkozót.
Iverson keményen odaszúrt az Amazonnak, amelyről három éve kiderült, hogy iskolás korú gyerekekkel szerelteti össze az Alexa digitális asszisztenseit. Az UX-designer ezért lehetővé tenné, hogy a termék megrendelése során a felhasználó virtuálisan találkozhasson azokkal a gyerekmunkásokkal, akik az ő készülékét gyártották.
A designer élcelődött egy sort az Apple arcfelismerő megoldása, a Face ID kárára is, amely bizony nem mindig ismeri fel megbízhatóan a felhasználókat. A megoldás egyébként lehet, hogy a nem is annyira távoli jövőben valósággá válhat, ahogy egyre többen kezdenek fitneszkarkötőket és személyi edzőként funkcionáló appokat használni.
A fenti inkább egy poén, mint valós lehetőség, pedig milyen vicces lenne, ha a megrendelt ebédre lecsaphatnának a licitálók, így, aki a legtöbbet ígéri a songoku-pizzáért vagy a hagymacsipősmehetbele kebabért, a futár ahhoz érkezne meg az eredeti megrendelő helyett - aki bizonyára gutaütést kapna az éhségtől.
Iverson megoldása az ismerősök keresését lehetővé tévő térképes funkciók megfordítására. Az emberkerülő felhasználók bizonyára üdvözölnék a lehetőséget, hogy mindig pontosan tudják, merre járnak azok az ismerőseik, akikkel véletlenül sem szeretnének összefutni, az exbarátnőtől a piramisjátékban érintett egykori osztálytársig.
Bár az élelmiszer-pazarlás nagy probléma - a statisztikák szerint az összes megtermelt élelmiszer negyede-harmada végzi a kukában - valószínűleg nem lenne túl nagy sikere egy olyan kajarendelő applikációnak, amelyben nyomott árú maradékokra lehet lecsapni.
Bizonyára mindenkinek van olyan ismerőse, aki egy megbeszélt találkozóra minimum negyedórás késéssel tud csak odaérni, ráadásul közben azzal nyugtatgat, hogy már csak pár perc távolságban van. Iverson azonban lebuktatná az ilyen embereket, azzal, hogy a telefonjuk lokációja alapján közölné, hogy annak ellenére, hogy azt mondták, 5 perc múlva érnek oda, a térkép szerint még bő 20 perc is eltelhet az érkezésükig.
A kapitalista cégek bizonyára ujjonganának az ötlettől, hogy a felhasználóik csak akkor mondhatnak le egy előfizetéses szolgáltatást, ha előtte sikeresen végigjátszanak egy pályát az Aknakereső című játékban. Erre naponta csak egyszer lenne lehetőségük, így, ha nem sikerül győzni, tovább ketyeghet az előfizetési díj.
Megint egy újabb meeting, ami lehetett volna egy email is! Így hangzik mostanában az irodai dolgozók kedvenc siráma, ami általában jogos, hiszen gyakori, hogy egy igen/nem kérdés megválaszolására is legalább 20 percet, fél órát kell elégetni egy sokszereplős konferenciahívásban. Mennyivel szebb lenne a világ, ha a hasonló meghívók alján szerepelne egy gomb, amivel meg lehetne szavazni, hogy az értelmetlen szócséplés helyett inkább valamilyen konstruktív dologgal töltsék a munkaidőt a kollégák.
Az okoscsengők hasznos dolgok - már, amikor épp nem a rendőrségnek kémkednek - Iverson azonban ezeket is továbbfejlesztené. Ha a becsöngető ismeretlen - vagy épp ismerős - higiéniai szempontból kihívásokkal küzd, egy gombnyomással le lehetne őt spriccelni parfümmel. Persze kérdés, hogy ez mennyit segítene a helyzeten, az elképzelésért viszont jár a pont.
Végezetül pedig íme Iverson ötlete az Uber újragondolására. Míg sokan vannak, akik lehetőség szerint egy szót sem szólnának a taxisofőrhöz, akadnak olyanok is, akik ahogy beültek, egyből elkezdik kiönteni a lelküket a személyszállító kisiparosnak. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha lennének köztük képzett pszichológusok, akiket ugyanúgy házhoz lehetne rendelni, mint a prémium autókkal működő Uber Comfort sofőrjeit!
