Bár sajnos benne van a pakliban, hogy az időjárási viszonyok vagy más egyéb külső körülmény nem teszik majd lehetővé, egyelőre úgy tűnik azonban, hogy hamarosan napokig szabad szemmel is megfigyelhető lesz egy objektum a hajnali égbolton. A jelenség nem ígérkezik különösebben látványosnak, azonban az némileg érdekessé teheti, hogy utoljára mintegy 80 ezer éve, a középső paleolit korszakban volt látható az üstökös.
Ha lehet hinni az előrejelzésnek, szeptember 27-én lesz a jelenség a perihéliumán, vagyis a pályájának a Naphoz legközelebb eső pontján. Ha azonban az első körről lemaradnánk, ne csüggedjünk, hiszen október második felében ismét feltűnik a jelenség az Északi féltekén élők számára, igaz, ekkor már a horizont másik felén.
A C/2023 A3 szeptember 27-én jelenhet meg először az Egyenlítőtől északra élők számára, és a tünemény napról napra az Egyenlítőhöz közelebb élőknek fog felragyogni. A megfigyelésre legalkalmasabb fényviszonyok szeptember 29-én és 30-án várhatóak a fogyó félhold miatt.
Az üstököst fél órával napkelte előtt lesz érdemes felkeresni az égbolton. Míg az első napokban néhány fokkal a keleti-délkeleti horizont felett bukkanhat fel, később ez napról napra húzódik kintebb. Mivel az objektum mozgását nem lehet teljesen pontosan kiszámolni, ezért ajánlatos egy kézi távcsövet is bekészíteni a megfigyeléshez.
A C/2023 A3 legfőbb ismertető jegye a maga mögött húzott jellegzetes csóva. Ez akkor szokott kialakulni, mikor a csillaghoz közel felmelegszenek a kőzetből menet közben leváló por és gázok. Az égi vándor várhatóan hasonlóan fog ragyogni, mint az éjszakai égbolt 20 legfényesebb csillaga. Az első felvonás után, október 12-e körül ismét látható lesz néhány napig, csak a horizont nyugati felén.
