Bár a tudomány már a 19. század elején fényt derített a Nap úgynevezett ibolyántúli, más néven UV sugárzására, ezt követően még 150 évet kellett várni, hogy többet megtudjunk ennek élettani hatásairól. A bolygó természetes védelmi rendszerét az ózonpajzs látja el, ezt nagyjából mindenki tudja, de az ózon mibenlétét már jóval kevesebben ismerik.
Az ózon egy három oxigén atomból álló instabil molekula, mely nagy mennyiségben található a talajban, természetes vizeinkben és az ózonpajzsban is. Az ózonpajzs a Föld sztratoszférájának magas ózontartalmú része, aminek legfontosabb feladata, hogy megszűrve engedje tovább az UV sugárzást, ezzel jelentősen csökkentve annak káros hatásait. Mint ismeretes, sok földi tényező befolyásolja az ózonréteg állapotát, de mint az egy közelmúltbeli tanulmányból kiderült, a Földtől fényévekre történő események is képesek befolyásolni azt.
Egy tavaly októberi űrbéli esemény kapcsán készült tanulmány azt vizsgálta, hogy az adott történés milyen kimutatható következményekkel járt a földi életre nézve. Egy tőlünk 1,9 milliárd fényévre történt gammakitörés, melyet egy szupernóva felrobbanása okozott, nagy energiájú fotonokat juttatott el hozzánk a világűrön keresztül. Ez volt a legerőteljesebb ilyen robbanás, amit a mérések kezdete óta észleltek. Nagyjából tízezer évente történik ilyen.
A kitörés nagysága már csak abban is megmutatkozik, hogy a jelenség, ha csak ideiglenesen is, de teljesen "kikapcsolta" az ózonpajzsot. Ez annyit tesz, hogy a Föld atmoszférájának felső rétegében található ózonmolekulákat gyakorlatilag szétverte, hogy azután előbb oxigénmolekulára és oxigénatomokra essenek szét, majd az oxigénmolekulákat is atomjaira bontva újra hármasával összeállva ismét ózonmolekulákká váljanak.
Mivel a jelenség csupán néhány percig tartott így nem lett komolyabb következménye, de egy Tejútrendszerben történő hasonló esemény akár évekre is tönkretehetné a bolygó UV-védelmét ellátó réteget, ami katasztrofális következményekkel járhatna a földi életre nézve.
