Aki használ valamilyen Tinder-típusú társkereső applikációt, tapasztalhatta már, hogy egy kezdeti felfutás után az alkalmazás elkezd torzítani. Ha azon szerencsések közé tartozunk, akik jó adottságokkal, szabályos arcéllel, sportos alkattal és vonzó kisugárzással rendelkeznek, az algoritmus jó eséllyel sokkal többször fog minket másoknak a figyelmébe ajánlani, mint egy lényegesen átlagosabb külső tulajdonságokkal bíró felhasználót.
A Carnegie Mellon Egyetem és a Washingtoni Egyetem kapcsolódó tanulmánya egy népszerű ázsiai appot véve alapul próbálta egyrészről igazolni ezt az eddig csak sejtéseken alapuló feltételezést, másrészről azt is vizsgálta, hogy ez a fajta működés milyen hatással van az oldalon zajló társkeresések dinamikájára és az oldal bevételére.
A vizsgálat során a közel negyedmillió felhasználói fiók működésének elemzése megerősítette azt az előfeltételezést, hogy egy magasabb vonzerő-pontszámmal rendelkező felhasználónak igenis lejt a pálya. Az algoritmus nagyságrendekkel több "pörgetésben" fogja a népszerűbb felhasználókat feltüntetni a platformot használóknak lehetséges partnerként, mint a gyengébb tetszési indexszel rendelkezőket.
Habár ezt a kevésbé kelendőek sokszor nem így gondolják, ez még akár fel is fogható egyfajta demokratikus működésnek, hiszen a többség által vonzónak tartott embereknek applikáció nélkül is nagyobb az esélyük egy randira, vagy, ha úgy tetszik, több lehetőséget kapnak erre a mindennapi interakcióik során.
A kutatás ezt azzal egészíti ki, hogy ezeknek a platformoknak csak az egyik célja, hogy társat találjon nekünk, a másik értelemszerűen a profitszerzés. Nincs könnyű dolga annak, aki egy ilyen alkalmazás algoritmusát írja, hiszen a fenti törvényszerűség mellett figyelembe kell azt is vennie, hogy ez a fajta működés nemcsak hoz, hanem visz is. A felhasználói elköteleződés és a láthatóság kibékíthetetlen ellentétbe kerülhetnének egymással, ha az app tisztán az egyik vagy a másik érdekeit szolgálná.
A fenti kutatás azt vizsgálta, hogy összeegyeztethető-e ez a két dolog egy ilyen alkalmazás működése során. Az általuk kidolgozott igazságosabb modell, ahol az algoritmus mindenkit egyenlő arányban jelenített meg mások számára, arra való tekintet nélkül, hogy mennyire népszerű az illető az adott platformon, összességében kevesebb bevételt és kevesebb találatot eredményezett.
Arra is fényt derített a kutatás, hogy az applikáció a kezdeti szakaszban a népszerűség esetleges kialakításához többször ajánlja ki a frissen regisztráltakat, majd ahogy sikerült megnyerni a felhasználót, az arányok eltolódnak a bevételszerzés irányába, fokozva ezzel a népszerűségi torzítást. Ez magyarázza azt a jelenséget, hogy kezdetben mindenki több találatot könyvelhet el magának, de ez idővel változhat aszerint, hogy hova sorolja be az algoritmus.
A kutatást lebonyolító szakemberek úgy gondolják, hogy létezik egy járható középút, ami jobb a felhasználóknak, és a bevételi oldalnak is kedvező. Bár csak egyetlen konkrét alkalmazást vizsgáltak, a projekten dolgozók úgy gondolják, hogy annak eredményei átültethetők más hasonló appokra is az igazságosabb működés érdekében.
