Az ABBA együttes még a csúcson volt, az Egyesült Államok elnökét Jimmy Carternek hívták, Magyarországon pedig javában dúlt a gulyáskommunizmus, amikor a NASA 1977 nyarán útnak indította a Voyager 2, majd a Voyager 1 űrszondákat a Jupiter és a Szaturnusz tanulmányozására.
A Voyager-program űrbéli felfedezői olyan szívósnak bizonyultak, hogy jóval túlélték az eredeti küldetési idejüket, így végül 4 bolygót és 48 holdat fedeztek fel, manapság pedig a Naprendszeren kívül szelik a végtelent, az emberiség által valaha készített legmesszebb eljutó eszközöknek számítva.
Az utóbbi időben azonban sokan izgulhattak a Voyager 2-ért, miután a NASA fontolóra vette, hogy a gyengélkedő energiaellátás miatt lekapcsolja az 5 fedélzeti mérőműszer egyikét. Ezzel ugyan biztosított maradt volna a szonda mozgása, cserébe viszont az jóval kevesebb felbecsülhetetlen értékű adatot tudott volna hazaküldeni a helioszférán túli űrből, ahol már nem hat a Nap vonzása.
A jó hír, hogy a NASA végül a több mint 20 milliárd kilométeres távolság ellenére is megoldotta a krízist: a hivatal egy blogposztban közölte, hogy felszabadítottak némi vésztartalékként tárolt energiát, amellyel egészen 2026-ig üzemben maradhat a szóban forgó mérőműszer.
"A Voyagerek által szolgáltatott adatok annál értékesebbek lesznek, minél távolabb kerülnek a Naptól, ezért feltétlenül érdekeltek vagyunk abban, hogy minél több tudományos műszerük minél tovább működőképes maradjon."
- kommentálta a fejleményt Linda Spilker, a Voyager-program tudósa. A Voyager 2 tehát már 48 éve utazik majd, mire ismét felvetődik a szenzor lekapcsolásának kérdése, ugyanakkor probléma esetén a szonda így már nem támaszkodhat a most felhasznált energiafröccsre. Aki szeretné, az élőben is nyomon követheti a Voyager-fivérek útját, a NASA JPL ugyanis folyamatosan frissülő adatokkal mutatja, merre járnak és milyen sebességgel hasítanak a 20. század messzire szakadt mementói.
