Szokatlan jelenségre bukkantak kutatók a tavalyi év során. Először a Nyugat-Ausztráliában található Murchison Widefield Array távcső segítségével észlelték az átlagostól eltérően viselkedő magnetárt. Ezek a mágneses mezővel bíró neutroncsillagok legtöbbször egy-két percenként, vagy ennél is gyakrabban bocsátanak ki elektromágneses jeleket a kozmoszba, de ez a 2022 júliusában észlelt példány minden eddig ismert magnetárnál hosszabb, 22 perces periódust mutat.
A Földtől 15 ezer fényévnyire található GPM J1839-10 nevet viselő tünemény eddigi ismereteink szerint 30 éve végzi különösen hosszú periódusú kitöréseit. A héten a Nature magazin publikálta eddigi megfigyeléseinek eredményeit a jelenségről.
Kutatásaik és eddigi ismereteik szerint a vizsgált neutroncsillag egy sor dologban kérdőjelezi meg eddigi ismeretinket a magnetárokról. Nemcsak a periódusok 22 perces hossza különös és szokatlan, hanem a gravitációs hullámok kibocsátásának időtartama is. Ez akár öt percig is eltarthat, és a fellelhető archív adatok szerint 1988 óta végzi ezt a tevékenységet.
Egyébként nem a GPM J1839-10 az első hasonlóan viselkedő neutroncsillag. Egy hasonlót találtak már csillagászok tavaly év elején. Éppen arról akartak meggyőződni, hogy fellelhető-e hasonló az ismert kozmoszban. A keresés viszonylag gyorsan eredményesnek bizonyult. Alig fél évvel később rábukkantak GPM J1839-10 névre keresztelt, az eredetileg találtnál akár ötször hosszabb periódusú magnetárra.
A felfedezés már csak azért is különös, mert egy sor dologban mond ellent eddigi ismereteinknek a jelenségről. A kutatások folytatódnak, és hamarosan ebben a munkában a csillagászok munkáját segíti a tavaly decembere óta épülő Square Kilometer Array nevű teleszkóp, mely, ha megkezdi működését, a világ legnagyobb csillagvizsgáló eszköze lesz.
