Manapság mindenkinek van véleménye és nem is győzi hangoztatni minden cikk és közösségi poszt alatt. Sokszor ráadásul úgy, hogy el se olvasta rendesen azt, amire válaszol - az új digitális félanalfabéták elolvassák a címet, megnézik a képet, esetleg még vetnek pár pillantást a legnagyobb betűkkel kiemelt szakaszokra, és máris mennek a komment-szekcióba, hogy ott minősíthetetlen hangvételben, a témát, az írót és a többi kommentelőt ócsárolva kiabálják világgá saját nézeteiket.
Az ilyesféle magatartás nem épp pozitív, ráadásul sok esetben az eredeti cikk vagy poszt tartalmát is képes elhomályosítani. Hiába ír valaki például egy cikket arról, hogy megjelent egy új mobiltelefon, a kommentekben elég csak egy apró szikrát gyújtania valakinek mondjuk azzal, hogy "már megint egy felesleges, drága szirszar", azonnal rárepül a dologra a többi troll, akik már nem is a cikkre, hanem erre a megjegyzésre reagálnak azzal, hogy "igen, mert megint minden csak a gazdagoké", majd jön az, hogy "persze, mert titokban irányít mindenkit a háttérhatalom", és puff, négy hozzászólás alatt eljutunk a laposföldig, a gyíkemberekig és a sátánig. Szintén problémás szokott lenni, amikor minden általános írásba politikát vagy világnézetet kevernek ok nélkül a kommentelők.
A tartalomszolgáltatók és egyéb szakemberek évek óta próbálnak kitalálni különféle megoldásokat a trollok elhallgattatására. A legegyszerűbb (de egyben munkamennyiség terén a legmacerásabb) az, ha valaki egyenként moderálja a hozzászólásokat, de próbálkoznak szűrőkkel vagy automata engedélyező mechanizmusokkal is - végső soron azonban egyik sem igazán hatékony.
Egy norvég internetes magazin, a NRKbeta.no viszont gondolt egyet, és pszichológiai oldalról közelítette meg az agyatlanul hozzáordibálók kérdéskörét. A portál üzemeltetői azon gondolkoztak el, hogy sokszor láthatóan tényleg úgy írnak a felhasználóik kommenteket az egyes cikkek alá, hogy fogalmuk sincs, mi volt az írás valódi lényege. Láthatóan csak átfutották az egészet és egy általuk lebutított tartalomra reagálnak, értelemszerűen már rosszul. Tehát hogy lehet ez ellen a legjobban védekezni? Ha igenis a fejükbe verjük kommentelés előtt, mit is kellene megérteni a cikkben.
Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy az írás alatt megtekinthetjük a hozzászólásokat, ám ha mi is szeretnénk kommentelni, először egy több elemből álló "kvízt" kell kitöltenünk. Ebben mindig az adott írás legfontosabb üzeneteit kell bejelölni feleletválasztós formában. Tehát például ha egy fent említett "megjelent az új csúcsmobil" jellegű cikkről van szó, akkor ilyen kérdések szerepelhetnek alatta:
- Milyen termékről szól a cikk? (1. mobiltelefon, 2. parlament, 3. gyíkember)
- Melyik szó nem szerepel az írásban? (1. kijelző, 2. migráns, 3. chip)
- Hol történt a bejelentés? (1. New York, 2. London, 3. Mezőtúr)
Persze sarkítottunk, de a lényeg az, hogy már a feltett kérdésekkel is láthatóan vissza lehet zökkenteni a trollkodni készülőket, például ráébresztve őket, hogy a cikk egyáltalán nem arról szól, amire első átfutás után következtetnek, vagy hogy az egésznek nincs köze az ő kedvenc összeesküvés-elméleteikhez. Mivel kommentelni csak a helyesen kitöltött teszt után lehet, sokakat már eleve ez meggátol a hozzászólások írásában, aki pedig jól válaszol a kérdésekre, még a hozzászólás előtt "lenyugodhat" és felfoghatja, hogy amit írni akart, annak nincs sok köze a valósághoz.
A norvég oldal szerint látható, hogy a kvíz sok olyan olvasó kedvét veszi el a kommenteléstől, akik csak első felindulásból akartak írni valamit, vagy szimplán nem vettek észre valamit a cikkben. Az egyik írás alatt például 300-an töltötték ki a kvízt, de csak 77 hozzászólás született: a többit vagy eltántorította a három kérdés, vagy meggyőzte arról, hogy felesleges írnia.
Persze nem mondjuk azt sem, hogy ez a tökéletes és mindenhol üdvözítő megoldás, és mostantól minden Facebook poszt alá is ilyesmiket kellene adagolni. Elég szürreális lenne mondjuk a következő helyzet:
Poszt: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, BÉLA!
Teszt 1: Mit kívántunk? (1. boldog születésnapot, 2. világbékét, 3. valaki halálát)
Teszt 2: Kinek kívántuk? (1. János, 2. Béla, 3. Teréz)
Teszt 3: Kinek nincs köze ehhez? (1. Béla, 2. én, 3. az árnyékkormány)
Magazinok és blogok esetében viszont egész megfontolandónak tűnhet a módszer. Mindjárt rá is kérdezek, hogy tudjuk itt is megvalósítani, khm, khm. ;)
