Az NPR elemzői szerint ma már minden hatodik amerikai pusztán hangutasításokkal nézi meg az időjárást, indítja el a kedvenc zenéjét, vagy kapcsolja be a tévét. De ez még messze nem minden, ami az okosotthonokat jellemzi, és erről tanúskodik az az interjú is, melyet a Gizmodo készített két olyan felhasználóval, akik elég rendesen benne vannak az okosotthonos életmódban.
A két válaszadó elmondta, hogy az okostévé az alap, de ez egyébként sem újdonság, sokkal érdekesebb az, hogy az ágyak, a fogkefék, és még a szexuális segédeszközök is az okosotthon részét képezik. Ahogy ők nevezték magukat, kísérleti állatai annak, hogy milyen lehet az élet néhány év múlva. Érdemes megfigyelni a két megkérdezett személy motivációját is, miszerint egyikük azért vágott bele ebbe az érdekes "kísérletbe", mert érdekelte, hogy milyen lehet a közeli jövő, míg másikuk, aki földrajzilag egészen eltérő helyen él, elég furcsa indoklást mondott. Neki ugyanis az volt fontos, hogy megtudja, az adott eszközök milyen gyakran kommunikálnak a gyártóikkal, és a gyártók milyen sűrűséggel késztetik kémkedésre a kütyüket.
Arra egyébként gyorsan rájött, hogy az eszközök akkor is kommunikálnak a belső és külső környezetükkel, amikor nem használjuk őket, de ez annyira nem is meglepő. Érdekességként nevezte meg, hogy mennyi információ kiderülhet úgy, ha az okos dolgaink egy hálózat részét képezik, mert például lehet tudni, hogy a gyerekeink meddig tévéztek az este, és az is hamar kiderül, ha valamelyikük nem mosta meg a fogát.
Közös tapasztalatként szűrték le, hogy az eszközök rengeteg adatot gyűjtöttek össze róluk, és bár ezek többsége adatvédelmi szempontból nem különösebben aggályos, azért mégiscsak az övék, és ez okozhat némi ellenérzést. Végezetül mindketten azzal zárták, hogy nagyon fontos tudni, adott kütyük milyen és mennyi információt szolgáltatnak ki rólunk, mert akadhatnak olyan szituációk, mikor ezek miatt érezhetjük kellemetlenül magunkat.
