Ha valaki mondjuk 2000-ben (de igazából bármikor 1995 és 2005 között) megkérdezte, mi a legjobb mobiltelefon, valószínűleg tízből kilencen valamelyik Nokiát mondták. Egyrészt azért, mert a finn gyártó készülékei valóban az akkori élvonalba tartoztak, másrészt pedig egyszerűen akkora név volt a Nokia, hogy sokaknál közel állt ahhoz, hogy a mobiltelefon fogalmának szinonimája legyen.
Ma viszont teljesen más a helyzet. A "legjobb mobiltelefon" címkére megosztottan mondhatnak iPhone-t, vagy valamelyik androidos csúcskészüléket a megkérdezettek, és a Nokia név sokaknak már nem jelent egyáltalán semmit, mások pedig csak nosztalgiával gondolnak vissza az elpusztíthatatlan, egy feltöltéssel egy hétig működő, de a maiakhoz képest nem sokat tudó mobilokra. És erre a piacra, ebbe az évbe tért vissza a finn gyártó. Boncolgassuk egy kicsit, jól tették-e, jó-e a mostani stratégia, és mi lehet a márka jövője ebben a megváltozott helyzetben.
A cég, aki átaludta az okostelefon-forradalmat
Mi is vezetett odáig, hogy a Nokia mára kvázi egy halottaiból újra startupként feltámadt versenyzővé vált az egykori megasztárból? Ha egy szót keresünk, akkor a válasz: iPhone. Ha kicsit bővebben boncolgatjuk a dolgot, akkor pedig ez történt dióhéjban:
A Nokia 2007 környékén úgy érezhette, hogy a világ tetején ücsörög. Sorban adták ki az egyre kisebb, kompaktabb készülékeiket, amik minőség tekintetében folyamatosan elsőrangúak voltak, tényleg baromi sokáig bírták egy feltöltéssel, és már viszonylag olcsón is be lehetett szerezni olyan modelleket, amik már minden kívánalomnak eleget tettek. Persze próbáltak haladni a korral is, voltak drágábbtöbb extrát tudó telefonok is, de ezekre kevesebb fókusz maradt, hiszen akkoriban az ilyen drágább, bonyolultabb mobilok csak egy kis, tech-téren nagyon elkötelezett réteg kedvencei voltak.
És akkor 2007-ben kijött az első iPhone, ami drága is volt (az akkori felhozatalhoz képest), teljesen más volt, mint az addig megszokott mobilok, épp ezért az akkori gyártók java része simán azt gondolhatta: oké, az Apple kihozott egy drága geek játékszert, ami nem fogja igazán veszélyeztetni a mobilpiac egészét. Az emberek továbbra is butamobilokat vesznek majd, és csak a gazdag kockafejek költenek majd olyan felesleges tulajdonságokra, mint az érintőkijelző, a teljes értékű mobil böngésző, az e-mail és a szabadon fejleszthető, letölthető appok. Aztán baromi gyorsan kiderült, mekkorát tévedtek.
Az iPhone-t ugyanis (többek között az Apple "mi már tudjuk, hogy te ilyet akarsz" jellegű, keményen nyomulós marketing-gépezete miatt) villámgyorsan tömegek kezdték keresni, ráadásul a Google is nekiállt népszerűsíteni saját rendszerét, és az Androidra épülve a relatív ismeretlenségből hamar kinőtték magukat olyan cégek, mint például a tajvani HTC, akik megalkották az első igazán "szexi" droidos mobilt, a Desire-t.
Közben pedig ott volt a Nokia, amely még mindig az iOS-hez és Androidhoz képest elavult és nehézkes Symbian rendszert erőltette, hardverben pedig képtelen volt átállni az új versenyzők által hozott új divatra. És ez még csak az első pofon volt.
A másik cég, aki átaludta az okostelefon-forradalmat
Időközben mások is elkezdtek azon gondolkozni, hogy sikerült lemaradniuk valami fontosról. Ilyen volt a Microsoft is, amelynek ugyan volt valamiféle okostelefonos platformja, de az iOS és Android előtti időkből származtatott Windows Mobile minden volt, csak modern és szexi nem. Ehhez képest kínosan lassan sikerült összehozniuk valamilyen versenytárs-szerűséget Windows Phone 7 formájában, amiről aztán kiderült, hogy nem csak későn érkezett, de ehhez képest még mindig sokkal döcögősebb, avíttabb és bugosabb az új mobil rendszereknél, ráadásul az alkalmazás-ellátottsága is a béka hátsója alatt tanyázott.
Ez persze nem rettentette el a Nokiát attól, hogy épp a Microsofttól igazoljon új vezérigazgatót 2010 őszén. Utólag már lehet azon agyalni, vajon mennyire volt a redmondi vállalattól egy előre elhatározott stratégia, hogy Stephen Elop átülése a Nokia bekebelezésének első lépése, mindenesetre egy ideig a finnek továbbra is függetlenként működtek, azonban "stratégiai partnerség" keretében elkezdtek Windows Phone alapú mobilokat gyártani.
(Apró adalék: épp Elop belépése környékén lett kész a Nokia N9, ami a cég által fejlesztett saját, új mobilos rendszert, a MeeGo-t futtatta. A tesztelők és hozzáértők elájultak a telefontól, és úgy vélték, végre itt egy méltó ellenfél az iOS-Android duó piacának megnyirbálására. Ennek ellenére közben képbe került a Microsoft, és akármilyen reményteki is volt az N9, rövid időn belül ment a levesbe a Windows Phone kedvéért.)
Na, itt sikerült megint egy hatalmasat késni: az első windowsos Nokia, a Lumia 800 csak 2011 szeptemberére készült el, és a nagy várakozások ellenére nagyon gyér érdeklődés fogadta. Mire 2012 szeptemberére megjelent a csúcskészüléknek szánt Lumia 920, a finn vállalat minden microsoftos támogatás ellenére a csőd szélén táncolt. Végül aztán 2012 szeptemberében Steve Ballmer bejelentette, hogy a Nokia teljes mobilos részlegét technológiákkal, emberekkel, szőrüstül bőröstül megveszi és a Microsoft mobilos üzletágává alakítja át.
A Microsoft által kiadott Lumiák azonban szintén gyengén muzsikáltak a boltokban, a mobil Windows újabb verziói pedig továbbra sem lettek közönségkedvencek, csúcskategóriában alig fogyott Microsoft-Nokia telefon, legfeljebb a belépő szint környékén lehetett szolgáltatói akciókkal elsózni valamennyit. A Microsoft ugyan még nem lőtte le teljesen azóta sem a mobilos üzletágat, de sokak szerint egyszerűen csak a befektetők felé lenne túl nagy blama a bezárás, így szép csendben sorvasztják el a részleget.
Időközben a Nokia megmaradó üzletágaira, leginkább a hálózati téren még mindig komoly Nokia Networks (korábban Nokia-Siemens) működtetésére funkcionált, és bár sikeresen túlélték a húzós időszakot, az utca embere elől évekre eltűnt a Nokia márkanév.
Fel, támadunk!
2014 végén jöttek először hírek arról, hogy a nokia visszatérne a konzumer mobileszközök piacára, ahogy a Microsoft üzlet után eltelik annyi idő, hogy ismét jogszerűen használhassák telefonokon is a Nokia márkanevet. 2015-ben először egy 360 fokos, kompakt VR-kamerát adtak ki, majd megvették az okoskütyüket, többek között fitness-karkötőket és egészségügyi kiegészítőket gyártó Withings-t.
2016-ban a Microsoft eladta a Nokia márkanévvel készülő eszközök jogát egy HMD Global nevű cégnek, ami nem volt más, mint egy egykori Nokia vezetők által létrehozott új vállalat, amely a kínai Foxconn "bérgyártóval" karöltve végre tényleg elkezdett dolgozni a visszatérő telefonokon.
Első puhatolózásként csak a kínai piacra jelent meg a Nokia 6, ami egy erős közép-felső kategóriás mobil "tiszta" Androiddal a fedélzetén. Aztán a barcelonai Mobile World Congressen bejelentették, hogy világszerte elérhetővé válik a Nokia 6, valamint a középkategóriás Nokia 5 és a belépő szintre pozicionált Nokia 3, egy különleges extraként pedig megjelenik az egyik legnépszerűbb butamobil 2017-re aktualizált verziója, a Nokia 3310.
Szóval ismét van Nokia telefon, Nokia logóval, egy évtized után minden visszatért a korábbi kerékvágásba, de persze azóta nagyot változott a világ. Az iPhone lassan a tizedik generációnál tart, az androidos készülékek a csúcskategóriától a nulla forintos ajánlatokig minden szinten ellepték a piacot, a vásárlók pedig ma már teljesen más szempontok alapján választanak mobilt, mint mondjuk 2005-ben.
A Nokia név megint szép lesz?
A legegyszerűbb, ha abból indulunk ki a Nokia újkori sikereit latolgatva, mire vágyik manapság a mobilvásárló közönség. Ott van egyrészt a kissé megcsappant, de még mindig erős Apple-fanok tábora, akik az almás logóért, az exkluzív érzésért, a prémium(nak tartott) minőségért választják mindig a soron következő iPhone-t. Aztán ott vanak a prémiunm androidosok, akik eskösznek például a Samsung galaxy csúcskészülékekre, vagy a világ boldogabbik felén például a google Pixelre. Mindeközben iszonyatosan feljöttek a távol-keletiek, akik már rég nem a piaci gagyit gyártják, a Huawei logót se takargatja senki telefonálás közben egy P9-en vagy P10-en, és a Xiaomi vagy a OnePlus is egyre elfogadottabb névnek számít.
Mit jelent ez? Azt, hogy a Nokiának az androidos vonalon igenis lehet nagy sikere. Egyelőre közép- és felső-közép szegmensben indultak, összességében megfizethető árkategóriában, miközben a telefonok külcsínja letisztult és minőségi (az ujjlenyomat-gyűjtős műanyag helyett odafigyelve, művészien kialakított fémvázzal), az Android pedig tényleg gyári, tehát nincs semmiféle extra skin, felesleges appok, átalakított menük, viszont így a lehető leggyorsabban érkezhet minden Android frissítés.
Ezáltal a Nokia könnyen kialakíthat magáról egy olyan képet, amit 10-15 éve is sugárzott: a minőségi, sokat kibíró, megbízható telefonok gyártójáét. Ehhez persze nagyon kell a helyi szolgáltatók segítsége is, de a hazai Nokia képviselet szerint mindhárom magyar operátorral folynak a tárgyalások arról, hogy a kínálatukban szerepeljenek a finn telefonok a júniusban esedékes magyar bevezetéskor. Innentől már csak a marketing kérdése, hogy tényleg közismertté tudják-e ismét tenni magukat egy "megbízható, de megfizethető" szlogennel. Aki már 15 éve is Nokiát vett, könnyeben rátalálhat újra a cégre, de épp a Huwei, OnePlus és társainak gyors felemelkedéséből látható, hogy akár az "újoncok" is könnyen megszerethetik.
A felújított 3310-esről direkt nem beszéltem, személyes véleményem szerint nem ez a telefon játszik majd igazi szerepet a Nokia feltámadásában. A gyors mobilnet és WiFi hiánya és egyéb hátulütők semmiképp nem teszik vonzóvá még a belépő szinten sem, viszont ez a régi-új készülék egy jóféle geg, egy kedves ajándék azoknak, akik nosztalgiázni szeretnének.
Amire viszont mindenképp kíváncsiak vagyunk, hogy a Nokia vajon bemerészkedik-e a csúcskészülékek piacára is, és megmérkőzik-e az iPhone, Galaxy S, LG GX, vagy akár a Google Pixel kategóriájával is, vagy egyelőre maradnak a biztonságosan fejleszthető középutas piacnál. Erre a kérdésre majd visszatérünk mondjuk egy év múlva, addig pedig érdeklődve figyeljük az eseményeket.
