Az előzmény alapú ajánlás nem új keletű dolog - biztosan mindenki találkozott már azzal a jelenséggel, amikor egy ártatlan YouTube videó megtekintése után a feed tele lesz az adott témában releváns ajánlásokkal. Noha az ajánló algoritmust hosszú évek óta fejlesztik, messze van a tökéletestől; legalábbis felhasználói szemszögből.
A dolog valószínűleg működik, csak nem úgy, ahogy várnánk: a YouTube nem a relevancia szempontjából legjobb videókat ajánlja, hanem azokat, amelyek a legtöbb bevétellel kecsegtetnek számára. Az interneten kering pár történet, amely szerint viszont az algoritmus egyenesen káros, és képes befolyásolni az emberek gondolkodásmódját - köztük a politikai nézetet is.
Egy új tanulmány azt vizsgálta, hogy ez általános vagy elszigetelt veszélyforrást jelent-e az emberek számára. Noha a vizsgálatnak vannak hibái, minden jel szerint - szerencsére - ez utóbbi esetről van szó, és a videomegosztó valamint a radikalizálódás (vagy ha úgy tetszik, agymosás, hiszen itt nemcsak politikáról, hanem akár laposföldről vagy gyíkemberekről is szó lehet) közötti kapcsolat nem bizonyított.
A vizsgálat során a Nielsentől származó adatokat elemeztek, amelyek 300 ezer ember tartalomfogyasztási szokásain alapultak. Ők 2016 és 2019 között 21 millió klipet tekintettek meg a YouTube-on. Az anonim vizsgálat - értelemszerűen - olyan felhasználók adatait vette figyelembe, akik nem tudták, hogy részesei a vizsgálatnak. Ha tudják, óvatosabbak lehettek volna és esetleg megpróbálhatták volna eltitkolni bizonyos tevékenységüket, érdeklődésüket.
A készítők először is szűkítették a videók körét; kulcsszavas keresés alapján kiderült, hogy mindössze a megtekintett videók 3,3 százalékának volt bármiféle köze a politikához. A videókat 1000 csatorna "gyűjtötte" össze.
Az elemzések alapján a klipek jellemzően nem voltak képesek átalakítani az emberek politikai látásmódját: aki baloldali kötődésű tartalmakat látogatott 2016-ban, az ilyen videókat nézett 2019-ben is, aki pedig jobboldali videókra volt rákattanva 2016-ban, az 2019-ben is hasonló nézeteket vallott. Ezek alapján a radikalizálódás, fanatizálódás egyáltalán nem jellemző - noha kizárni nem lehet, hogy előfordult ilyen eset - sokkal inkább az a jellemző, hogy az emberek saját látásmódjuk megerősítését látják vagy keresik az általuk megnézett videókban.
A tanulmány egy hiányossága ugyanakkor, hogy a 2016-2019 közötti időszakot vizsgálta csak, 2020-ban pedig már az adatelemzés folyt; vagyis egy olyan év pont kiesett, amikor az amerikai választások miatt elárasztották a videómegosztót a politikai jellegű tartalmak.
A nézettség és a YouTube felhasználók száma viszont nőtt, amiből arra következtethetünk, hogy többen használták az internetet politikai információszerzés céljára.
Hogy a YouTube képes-e radikalizálni, az ebből persze még nem derül ki; ehhez trendelemzést kellett végezni. A tanulmány készítői az ún. "fősodor" mellett (bal- és jobboldali csoportok) megkülönböztették a választásellenes és a szélsőjobboldali csoportokat (a szélső bal kimaradt, mert statisztikailag mérhetetlen aránnyal volt jelen); a nézői szokások pedig az alábbiak szerint alakultak. A jobboldali, szélsőjobboldali és szavazásellenes csoportok nézettsége hasonló szintről indult, minden tekintetben.
A vizsgált időszak során az idő előrehaladtával szélsőjobboldali tartalmakat nem néztek többen, viszont hosszabb ideig nézték a klipeket a látogatók. A jobboldali tartalmakat összességében viszont többen nézték - de az átlagos megtekintési idő jelentős mértékben nem változott. Szavazásellenes videókat nemcsak többen, hanem átlagosan is hosszabb ideig néztek.
A kulcs itt abban rejlik, hogy a szélsőjobbos videókat megtekintők tábora nem nőtt jelentős mértékben - márpedig ha a YouTube a radikalizálódást segítené, akkor e csoportban növekedést, ráadásul gyorsuló növekedést kellene, hogy tapasztaljunk. A tanulmány rámutat arra is, hogy a szélsőjobbos felhasználók esetében a YouTube csak része egy nagyobb rendszernek; egy-egy videóra ugyanis a látogatók nagyobb valószínűséggel érkeztek egy külső site-ról, mintsem egy korábban megtekintett YouTube videó alatt lévő ajánlásból.
Összességében a tanulmány nem talált bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a YouTube bármilyen módon is a szélsőjobb irányába terelné a felhasználókat. Azonban az adatok azt alátámasztják, hogy a platform ajánlási rendszere abban jó munkát végez, hogy a nézőket minél tovább marasztalja az oldalon.
Annyit érdemes még megjegyezni, hogy a szavazásellenes videók nem számítanak explicit politikai tartalomnak, nézői egyébként jellemzően jobboldali beállítottságúak (tehát nem radikális nézeteket vallanak).
A tanulmány fent említett hibája mellett vannak azért további hiányosságok: a készítők például azt nem tudják, hogy a YouTube kinek mikor és milyen ajánlásokat adott, az adatbázis csak a reakciókat tartalmazza. Emellett a vizsgálat csupán az asztali böngészőkkel megnézett videókat elemezte, azokat nem vette figyelembe, amelyeket a felhasználók mobilon tekintettek meg. És persze a nagy számok törvénye alapján az átlagok elfedhetik egyes kisebb csoportok szélsőségeit.
A kutatók megállapítása végső soron mégis az: a YouTube-ot 2 milliárd ember használja, ami elég nagy szám ahhoz, hogy bármilyen viselkedést vagy akár annak ellenkezőjét is megfigyelhessük benne.
